Reggeli üldözés

Pocsolyakalóz sztori, de már úgyis rég írtam ide.

Reggel szokás szerint bringával jöttem melóba, ami a héten először volt igazán kellemes élmény, tekintve a hétfői fülfájdító szelet és a keddi elázást. A szélnek reggel van egy jótékony hatása is, az Északi összekötőn Pest felé konkrétan átfújja a bringást. Tegnap (és a sztori miatt ma is) 40-43 km/h sebességgel gurultam át viszonylag könnyed tekerés mellett.

Szóval mászok fel az összekötőre, ami egy 35-40 fokos emelkedővel kezdődik, kicsit dohogok, hogy rosszul jött ki a lépés, mert épp jött egy autó az úton, ami miatt a szokásos 30-as lendületem nélkül, álló helyzetből kellett elkezdenem feltekerni. Egyszer csak elgurul mellettem egy karbonvázas sportszerkós csoda és a nyeregből kiállva, engem lehagyva felteker a hídra.

Batinak ez nagyon nem tetszett és én sem voltam hozzászokva, hogy mások előzzenek minket. Felérve a hídra el is kezdtem üldözni az addigra 30-40 méteres előnyre tett sporttársat. Szegény, amikor legközelebb hátranézett, biztosan meglepődött, hogy egy fekete, városi gumikkal felszerelt és 7 kilós hátizsákkal megrakott dróthuszár nyomul a sarkában, aki közben igyekszik a világ legtermészetesebb dolgának mutatni, hogy együtt halad a virsligumis versenycsodával. A híd vége után még együtt gurultunk a városkapuig, de az aluljáró után szétváltak útjaink.

Nagyon büszke voltam magamra és Batira is. Megmutattuk, milyen az, amikor valaki Chemical Brothers-re teker. Persze, a legvalószínűbb, hogy csak egy kicsit megpörgettem a bemelegítő kilométerét a srácnak, de akkor is megérte látni, hogy hátra-hátratekintget, hogy jön-e még ez a barom mögötte. :)

Az egyetlen dolog, ami hibádzott, hogy ma már jóval melegebb volt, mint az előző napokon, így a 3 réteg, ami rajtam volt pont akkor kezdett megizzasztani, amikor már a mélygarázsban gurultam.

Nagyon nem várom azt a napot, amikor le kell szállnom a bringáról és újra hévvel, meg vonattal jöhetek csak dolgozni.

Ne vegyél Androidos mobilt!

Hatásvadász cím, nem igaz? Valóban. Főleg egy olyan embertől, aki már több, mint egy éve Androidos mobilt nyúz. De lássuk szépen sorjában.

Tavaly augusztusban született meg az elhatározás, hogy ideje új mobilt venni és ez volt az az idő, amikor megléptem a telefonról okostelefonra váltást is. Azelőtt nem akartam még PDA-t sem, mert a telefon az telefon, a számítógép meg számítógép. De az idők változnak.

Viszonylag kevés ideig hezitáltam az iPhone fölött, az akkor megjelenő HTC Hero ár/érték arányban nálam bőven verte a szifont, a mögöttük lévő eszmeiségek közti különbség pedig számomra elsöprő volt. Kezdetben a szokásos szerelem, majd néhány hűvösebb élmény, de amúgy semmi komoly csalódás. Hogy akkor miért a cím? Figyelmeztetés. Vigyázz, mert addiktív, nem szabadulsz tőle, még akkor sem, amikor már tudod, hogy ez a világ sem fenékig tejfel.

Lássunk pár konkrétumot.

Az Android a köztudatban maga a szabadság. Nyitott forrás, nyitott platform, komoly fejlesztői közösség és szélesedő körű elterjedtség jellemzi mind a gyártók, mind a felhasználási módok terén. A felhasználó eldöntheti, mennyire komoly vasat engedhet meg magának és hogy ezen a vason mit szeretne használni az Android adta lehetőségek közül. Magyarul: testreszabhatóság. Senki nem mondja meg, hogy honnan telepíthetsz rá alkalmazásokat, vagy médiát, senki nem szabja meg, hogy egy adott funkcionalitást milyen app szolgálhat ki. Akár párhuzamosan használhatok 4-5 féle email klienst, vagy média lejátszót és böngészőből is van, vagy öt különféle fajta. A home screeneket én állítom össze, ha nagyon akarom, még a színekkel is játszhatok és ha kell még az alap launcher felületet is lecserélhetem. Jól hangzik, ugye?

De mi a nyers valóság? A platform és a forrás előbb-utóbb nyitott lesz minden Android verzió kiadása után, de a Cyanogen botrány óta tudjuk, hogy vannak bizonyos alap komponensenek, amiket a Google szeretne magának tartani, így ha valaki egyedi ROM-ot fejleszt, annak ezeket ki kell hagynia belőle. Olyan jelentéktelen alkalmazások ezek, mint a Maps, a Gmail, a Calendar, vagy a Market.

A fejlesztői közösség nagy, de kevés kivétellel nagyon belterjes. A mezei felhasználóknak sokat kell tanulnia, ha az általuk szállított egyedi módosításokat, hack-eket használni akarja. Arról ne is beszéljünk, hogy a gyártók nagy része már nem csak ellenzi, de komoly küzdelmet folytat azért, hogy az egyedi ROM fejlesztők ne tudják feltörni a készülékeiket, azaz ne tudjanak egyedi fejlesztésű ROM-ot telepíteni az általuk megvásárolt készülékekre, néha olyan messzire is elmerészkedve, hogy egy törési kísérlet érzékelésekor használhatatlanná teszi a hardvert.

És akkor lássuk a gyártókat. A HTC a korai Hero tulajdonosok szemében mára teljesen leírta magát. Amikor a telefont megvettem, érdeklődtem a magyarítások iránt és a válaszban nagyon bátor kijelentést tett a Speedshop eladója, amikor azt mondta, a HTC pár hetente ad ki frissítést a mobiljaihoz, 4-6 hét és lesz magyar prediktív szótáram, vagy akár magyar menüm. Nekem elsősorban az előbbi fájt. És fáj azóta is. A Hero anno az Android 1.5-ös verziójával került a piacra és a közösségben köztudott volt, hogy ez a platform még gyerekcipőben jár, de gyorsan fejlődik, sorra jönnek majd ki az újabb és újabb OS verziók. Jöttek is, tavaly őszre az 1.6, majd télre a 2.0 és hirtelen rá a 2.1, majd idén tavasszal már itt is volt az überállesz 2.2. És mit kaptak ebből a Hero tulajok? Az 1.5 után ősszel kijött egy másik 1.5, majd ígéret az 1.6-ra, ami módosult a 2.0-ra és később a 2.1-re és ez is csak mostanában kezd települni a gyári ROM-ot tartalmazó Herokra, szinte egy időben (néhol később), mint a 2.2 frissítés a Desire-re, vagy a Nexus One-ra. Ennél tovább pedig a cég szerint kár álmodni. Hiába bizonyítja a fejlesztői közösség, hogy a 2.2 is könnyedén portolható akár a Herora is, az ő érdekük, hogy az új OS-t az új készülékeken használd, a régit pedig dobd a szemétbe az új csúcsmodell megjelenésekor.

Ez esetleg érthető lenne egy olyan kiforrott platformon, ahol 2-3 évente jön ki egy újabb OS verzió, de ez itt kérem a gyorsan kamaszodó Android, tele pitiáner hiányosságokkal, de folyamatos és rendszeres újításokkal. Az OS fejlődése pedig pont most érkezett olyan szakaszba, ahol a csilli-villi parasztvakítások mellett nagy hangsúly került az optimalizációra is, ami az összes nagyképernyős, érintős mobil általános hiányossága: vagy lassú, vagy gyorsan merül az akksi, vagy pedig lassú és gyorsan merül az akksi. A 2.2 legalább kétszeres gyorsulást és mérhető akkuidő növekedést hozott és ezt kik kapták meg? Azok a készülékek, amik már eleve erősebb procival, több memóriával és nagyobb akkumlátorral kerültek piacra. A Hero pedig megkapta a már csak elkeseredettségből is kivárt 2.1 butított változatát FriendStream és Live Wallpaper nélkül, rendszeresen magától újrainduló Sense-szel és egyéb alkalmazásokkal, kissé lelassítva az eddig sem a villám sebességéről híres Herot, az akkuidőről meg hadd ne beszéljek.

De egy dolgon minden frissítéskor dolgoznak valamit a gyártók: egyre nehezebb root-olni a telefont, azaz - többek között - képessé tenni az egyedi, közösségi fejlesztők által gyakrabban és gyorsabban kiadott, ötletes újításokat tartalmazó ROM-ok telepítésére. Az, hogy a 2.2-ben van pl. App2SD, meg Wifi tethering és hotspot, a korábbi verziókon dolgozó közösségi fejlesztők ötlete nyomán jöhetett létre, talán pont az ő munkájukat felhasználva. Ezek már 1.5-ön is elérhető funkciók voltak - az egyedi ROM-okon.

Ennyit a készülék gyártókról. De ott van a nagy testvér is, a Google. Óriási ötlet volt felkarolni az Android fejlesztést. Ma már mindenki azt hiheti, hogy ők találták ki az egészet, pedig csak szokás szerint jókor vásároltak be jó helyen. Sejthették, hogy ha nem lépnek, ez a csónak elmegy mellettük és mire eléjük kerül, már óceánjáróvá dagad. De felkarolták és feltehetően tettek azért is, hogy ne maradjon a kezdeti sufnitunning szintjén. Például kitalálták a Market-et. iPhone tulajok már ismerik a saját változatukat AppStore néven, hiszen hivatalosan csak ott tudnak új alkalmazásokat szerezni. Az ötlet jó, mert katalogizált formában segít összekötni a fejlesztőket a felhasználókkal, lehet visszajelzést adni és a pénzügyi folyamatok is biztonságosabbak, egyszerűbbek, mint ha minden fejlesztő saját webshop-ot üzemeltetne. A Market elvileg a világon mindenhol elérhető, de közel sem mindenhol ugyanaz a választéka. Nálunk (és még sok más európai országban) például hivatalosan nem lehet fizetős alkalmazásokhoz jutni. Egyszerűen nem jelennek meg a Marketen. Dühös felhasználók petíciókat és Facebook csoportokat indítanak a Google felé, jelezve, hogy ez itt egy piac, aminek tagjai fizetni szeretnének, de a Google csak hümmög és hónapok óta ígérget. Ez már másoknak is feltűnt és a fejlesztők sorra keresnek alternatív módszereket arra, hogy az alkalmazásaikat megvásárolhassák a felhasználók. Van, aki igenis saját webshopot üzemeltet, a szoftverbe ezzel kényszerűen mindenféle belső licenszelő modulokat építve és van olyan is, aki a szemfüles Market klónokkal szerződik le, akik nem sóhajtoznak annyit, hanem beszedik a pénzt és eladják a terméket annak, aki fizet nekik.

Látható, hogy a robbanásszerű fejlődés néhány dolgot elhanyagolt, másokat pedig erősen deformált az eddig megszokott folyamatokhoz képest. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb minden a helyére kerül majd. De tudjátok mi a legrosszabb az egészben? Hogy ez az "eszme" így, sokszor ígéret szinten még mindig több, mint bármelyik alternatívája. Aki ebbe bekerül, az már nem szabadul, mert nincs hova mennie. El sem tudom képzelni, hogy következő telefonnak egy Symbian-os Nokiát, vagy egy iPhone-t vegyek, a többiek említésre sem méltóak. A következő telefonom is Android lesz és várhatóan azzal kapcsolatban is meg fogok lepődni pár agyament hülyeségen. De nincs menekvés, mert más még ígérni sem tud ekkorát, nemhogy szállítani.

És ezért írtam az elején, amit írtam. Ha még nem vagy benne, légy vele nagyon óvatos! Ha benne vagy, akkor ezt már amúgy is tudod, vagy hamarosan rájössz magadtól is.

Tápióság

Épp két nyaralás között vagyok, így van időm egy kicsit blogolni. De jó is lenne, ha ez lenne a helyzet. :) Vicceltem. Semmire sincs időm és főleg ilyenkor nem.

Június utolsó hetét Tápióságon töltöttük, ahol egy Aikido edzőtábort tartottam 3 edző kollégával közösen. Most voltunk itt másodszorra és szerintem remekül sikerült a tábor. Egyedül én vittem magammal a családot, ami mindig kockázatos, hiszen amíg én az edzésekkel és a tanítványokkal töltöm az időmet, addig Bori és Csongi kettesben maradnak és ez egy 3-4 éves gyereket már nem dob fel annyira, mint egy párhónapos csecsemőt. Ráadásul a helyszín ideális edzőtáborozáshoz, hiszen a szálláson és néhány kocsmán kívül csak az edzőterem elérhető, de nyaralásra pont ez teszi alkalmatlanná. Se egy játszótér, se egy strand, de van hét ágra sütő nap és kánikula. Ilyen körülmények között minden szülőnek nehéz feltalálnia magát.

Ami miatt mégis hasznos ez a hét, hogy minden edzés előtt és után lehetőség van Csonginak büntetlenül hemperegnie, ugrálnia, futkároznia, fejjel lefelé lógnia, hasra- és akár fejre esnie a tatamin és ez nagyon sokat fejleszt a mozgáskoordinációján és az egyensúlyérzékén. Ha valakinek a gyereke mozgásfejlődési problémákkal küzd, tudom ajánlani a tatamit akár otthonra, akár egy külön terembe. Ott nem kell fogni a kezét, nem kell elkapni, ha eldől és nagyobb teremben még szaladgálni is tud anélkül, hogy 5 lépés után falnak rohanna. Nálunk a nagyszobában Csongi születésétől fogva puzzle tatami van és emiatt egyszer nem kaptunk utána, amikor dőlt, vagy borult. Amikor elég ügyes lett, már az ágyról is simán leugrálhatott és ez is hamar eljött.

A másik dolog, hogy a kölök biztonságban mozoghat önállóan sok "idegen" között. A tábor résztvevői odafigyeltek rá, így a szálláson könnyen engedhettük kisebb csatangolásra, nem kellett minden alkalommal WC-re kísérni, hanem élvezte, hogy egyedül csattoghat el a mosdóba és vissza. Mivel elég könnyen megszeppen, ez jó lehetőség volt neki a fejlődésre.

A tábor egyik délutánján idén is ellátogattunk Ceglédre a csúszdaparkba, ahol egy nagyon kellemetlen belépő után idén is jól éreztük magunkat. Történt ugyanis, hogy érkezéskor megérdeklődtük a pénztárnál, hogy 30-40 ember részére adnak-e valami csoportos kedvezményt. A válasz bizonytalan volt, aztán bősz telefonálgatás, végül pedig elküldtek bennünket egy másik pénztárhoz, hogy ott vehetünk csoportos jegyet a strand részre, aztán jöjjünk vissza és egyenként megvehetjük a csúszda-parkba a kiegészítő jegyeket.

Mire átértünk a strand pénztárához, addigra már mindkét pénztáros néni ezen tanakodott, hogy akkor most mit és hogyan lehet nekünk adni. Ők is telefonálgattak, végül a "marketinges" leszólt nekik, hogy mégsem adhatnak csoportos jegyet 41 fősre duzzadt csapatunknak és ezzel mehettünk is vissza a másik pénztárhoz. Az indoklás valami olyasmi volt, hogy a csoportos kedvezményt csak a strand területére találták ki, de akinek ilyen jegye van, az nem mehet át (még ha külön fizet, akkor se) a csúszdás részbe és különben is, ezt ők inkább gyerekeknek találták ki. Hogy erről hol írnak, azt nem sikerült megtalálni, mert a bejáratnál csak annyi volt, hogy a csoportos jegy x forintba kerül. Most néztem a honlapjukat, de ott már a csoportos kedvezmény sem szerepel.

Érdekes, mert tavaly ilyenkor ugyanitt, hasonló töketlenkedések után végül megkaptuk a csoportos kedvezményt, most pedig másképp döntött a cég.

Indulás az ingán.

Mindegy, odabent valóban jól szórakoztunk, leszámítva némi bőrt, amit a régen/rosszul karbantartott csúszdák húztak le a hátunkról. Csongi, amikor bekerült a medencébe, először még beszélni is elfelejtett. Csak csapkodott, kurjongatott és ugrált a hullámok között. Szinte az egész napját a gyerek-csúszdák között töltötte és hamar felbátorodott annyira, hogy egyedül csússzon le mindenhol.

Csongis képek a Flickr-en.
Ugyanez aikidosoknak.
És a strandos fotók az egyik résztvevőtől.