Nem, csak azért sem írok arról, hogy milyen rég írtam már.
Ahogy nézem, mióta itt jártam, közben a Blogger felülete is átalakult, rá sem ismerek.
Lássuk csak, mi újság errefelé.
Az új pozíció egyelőre működik. Két új srác is tartozik hozzám, ezzel hat főre bővítve a csapatot, akikért szakmailag felelek. Jártam mindenféle vezetőknek hasznos tréningekre, ahol megismertem pár érdekes embert. Úgy tűnik, hogy egy csomó dolog, amit pár "fölnőtt" ismerősöm mindig olyan szívesen csinált, lassan engem is utolér. Lehet, hogy eddig azért utáltam a netvörkinget, mert nem voltam elég érett? Igazából még most sem szeretek majdcsak-jó-lesz-valamire alapon bratyizgatni, de már kapiskálom, hogy miért hasznos ez egyeseknek.
Jól van, van itt NAGY hír is:
Jövő tavaszra megint kispapa leszek. Bizony. Ha a papírforma szerint történik minden - amire azért nincs túl sok statisztikai esély - akkor 4 évente ünnepeljük a következő gyerek szülinapját, mert a doki február 29-re írta ki Borit szülni. :)
Szegénykémnek ez a második most sokkal nehezebben alakul, mint anno Csacsikával. A doki az örömhír megerősítése után rögtön 3 hétre ágyhoz ragasztotta őt egy - azóta elmúlt - kockázat miatt és a reggeli rosszullétek sem csak reggel jöttek, hanem kb. egész nap tartanak. Most már többet eszik, mint amennyit kihány, el tudunk menni vásárolni, meg moziba is, de mindenhol azonnal biztosítjuk a menekülési útvonalakat és visszük a túlélőkészletet (hányózacskó) is.
Ennek okán a tervezett két közös nyaralásunk elmaradt, illetve a céges zánkai hétvégére Csongival ketten mentünk, hogy Bori addig is tudjon itthon pihenni. Jó volt, csak a napi 2-3 "hiányzik az anyukám" menetet kellett túlélni, ami azért nem volt túl nehéz annyi fagyi-pénzzel a zsebemben, öleléssel a karomban és puszival a számon. Csongi élvezte a strandot, a nyitott tetejű buszt, amiből éjjel lehetett nézni a csillagokat és persze a késői lefekvést. Jól viselkedett, csak annyit lütyősködött, ami nekem még belefért. És - ami nekem a legjobb eredmény - megszerette a gyaloglást. Az utolsó nap hiába kínálták fel a kollégák, hogy levisznek a strandra, ő gyalog akart lejönni a partra, pedig azelőtt mindig unalmasnak tartotta a talpalást és estére a lába is megfájdult, ha aznap sokat gyalogolt.
A másik nyaralás a tatai aikido edzőtáborral lett volna összekötve és mivel ott az edzéseken is szerettem volna részt venni, úgy döntöttünk, hogy egyedül megyek. Ezzel persze nem sokat segítettem Borinak, de megoldottuk a rendszeres Csongi-őrzést. Anyós, anyám, keresztszülő, barátok, mind nagyon sokat segítettek abban, hogy Bori tudjon pihenni és Csongi se unatkozzon.
Az edzőtábor nagyon jól sikerült. Az társaság összetartó volt. Jól szórakoztunk, de nem olyan vadul, mint egy egyetemista csapat, az edzések nagyon jók voltak és a helyszín is szuper volt. Nem mondom, hogy nem hiányzott a család, de biztos nem tudtam volna annyit kimozdulni esténként, ha ők is jönnek. Így viszont nappal sokat edzettünk, esténként pedig nagyon jókat mulattunk a csapattal.
A fentiek csak az én fotóim, ezen kívül még rengeteg kép készült és ott van a közös képekkel teli LiveShare album is, amit sajna csak a meghívottak láthatnak, utólag nem tudom publikussá tenni.
Érdekes évről-évre látni, hogy hogyan változik a trend, mikor mit szeretünk csinálni edzések között és után. Idén a már két éve tartó földharc-őrület után látványosan beszivárogtak az okostelefonok is a táborba, persze az, hogy ezt ki is használtuk egy kicsit az én közreműködésemnek is köszönhető, a LiveShare-t ugyanis kifejezetten én erőltettem rá a klubom tagjaira.
Ez a - Cooliris által indított új és - még kicsit gyerekcipőben járó szolgáltatás arra jó, mint egy zárt hashtag a Twitteren. Egy esemény, vagy téma köré szervezhető egy fotó-folyam, amibe a meghívottak folyamatosan dobálhatják be a képeiket és csak ők tudják visszanézni azokat és egymásét. Lehet kommentálni és lájkolni is, de kifelé megosztani utólag sajnos nem. Egy stream létrehozható eleve publikusként is és akkor bárki csatlakozhat. Bulikhoz, közös nyaraláshoz ideális, persze inkább csak a mobilképeket érdemes ide dobálni, a nagy fotómasinákkal készült képeknek nem ez a helye.
A teló nekem másban is nagy hasznomra volt. A Google térkép segített útvonalat találni a neszmélyi bortúránkhoz, bár ha teljesen rá hagyatkozunk, akkor igazából nem találunk oda, a Hilltop borvendéglő és hotel markere ugyanis a közelében sem volt az igazi helyszínhez. Aztán ott voltam én és a híres tájékozódóképességem. Az edzés, az étkezés és a szállás 3 külön helyen volt. Elsőre mindhárom helyhez elvittek, de esküszöm, ha nem csillagozom meg mindet a telefon térképén, többször eltévedtem volna. Szóval, köszi Android és köszi Samsung az SGS-ért.
Amúgy még Zánkáról hazafelé is jól jött, hogy találtunk elkerülő útvonalat, mert az M7-esen kigyulladt busz miatt az 1 órás kerülő helyett 2-3 órás dugóba kerültünk volna, ha nincs a Waze.
De ennyit a tudomány és technika világáról, vissza a családi élet örömeihez,
Bori épp most jött be kicsit szomorkodni, hogy most akkor mikor jutunk el újra Disneyland-be. Az volt ugyanis a terv, hogy amikor Csongi elég nagy lesz (5-6 éves) és nem fél már a repüléstől, akkor hármasban felkerekedünk és visszamegyünk vele is. No igen, de az új gyerek újabb évekre hátráltatja a tervet. Terveztünk mi annyi mindent, például Balaton-kört bringával kettesben, de terhesen és kismamaként az sem fog összejönni egy darabig. De szerencsére hamar vígasztalódunk. Az előbb épp azon kacagtunk egy nagyot, amikor hangosan elképzeltük, hogy már csak nyugdíjas-korunkra jutunk ki újra Párizsba és a Rock 'n' Roller Coasteren egymásnak adogatjuk majd az oxigénmaszkot, meg az elektrosokk-tapaszt, de akkor is megyünk. :D
Azért remélem, hamarabb is összejön...
2011. július 31., vasárnap
2011. április 22., péntek
Bocsika
Igen, jó rég nem írtam már. Van vagy 3 post a draft-ban, de egyiket sem volt időm befejezni. Nagyon gyorsan haladnak a dolgok mostanában, alig tudok megállni, blogolni meg főleg.
Suli
A félév lassan a vizsgaidőszakhoz közelít már. Még gyűröm, de látszik, hogy nem lesz könnyű. A május lesz nagyon kemény. A suli szervezésből nem túl kiemelkedő. Előadásokat pakolgatnak össze-vissza, egymásra épülő tantárgyak előadásait fordított/kevert sorrendben adják le, a gyakorlatot előbbre teszik a konzultációnál, így a mérések közben csak lesünk, hogy most mit is csinálunk éppen. Jönnek a jó kis töltelék tantárgyak is, amiket letudunk, aztán jól elfelejtünk majd.
Szinte csak egyvalaki miatt szeretek bejárni. Az egyik tanárnő, aki két tantárgyat is visz a félévben nagyon lelkes. Láthatóan szeretné átadni a tudást, képes a mi szemszögünkből is látni a dolgokat és mindent megtesz, hogy segítsen saját erőből átmenni a vizsgákon. Nem csak az anyagot adja le, de tanácsokat ad arra, hogyan tanuljunk, hogyan készüljünk, bátorít, buzdít és működik is a módszere.
Család
Imádom a családom! :) Csongi szépen cseperedik. Biztos mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, ezt most én is erősítem. Naponta többször lepődök meg azon, mennyire értelmes, milyen jól ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait szavakkal is. Máskor persze azon lepődök meg, hogy milyen kis bugyutaságai, értetlenségei vannak. Nem lehet könnyű dolga velem, mert bár nagyon szeretem, sokszor túl komolyak az elvárásaim vele szemben. Talán nem kellene mindig magamból kiindulni.
Szerencsére ott van Bori, akivel jól kiegészítjük egymást. Amikor ő túl kemény, akkor én csitítok, amikor én vagyok Szigorú Apa, akkor ő szól közbe.
A füle sajna túl gyakran gyullad be, attól tartok a nyáron ki kell majd venni az orrmanduláját. Sok mindennel próbálkoztunk, de a tél nagyon kemény volt ebből a szempontból. Utoljára két hétig volt otthon, erre tegnap reggel bejelentette, hogy fáj a füle. Harmadik napja járt újra oviba. :( És nem kamuzott, a doki tényleg elkapta egy újabb gyulladás elejét.
Meló
Még mindig nem írtam alá (nincs mit), de májustól átveszem a saját- és egy másik csoport szakmai vezetését. Az átvétel már folyamatban, de közben a "régi" melómat is csinálnom kell. Ez se lesz éppen könnyű dolog, de szerintem menni fog.
A legnehezebb rész maga a vezetés. Edzéseken megszoktam, hogy az a feladatom, hogy a klubtagokból, tanítványokból a lehető legjobbat hozzam ki és ezt általában úgy tudom elérni, ha jó példát mutatok, azaz magamtól is sokat követelek. Másrészt megvannak bizonyos feltételek, például a kialakult és megtartott alá-fölérendeltségi viszony. Itt ezt egyik napról a másikra bevezetni nem lesz könnyű és még az is lehet, hogy nem is lehetséges. A tapasztalatok szerint, ha erőltetem, csak ellenállásba futok, bratyizós főnök viszont nem akarok lenni, nem is tudnék, nem is működne. A saját főnököm ez már meglépte pár éve, neki bejött, de nem mindig tetszik az, ami lett belőle. Meglátjuk.
Közben egyre nőnek az adminisztrációs feladatok, de a létszámbővítésről hallani sem akarnak.
Edzés
Pár hete megint volt egy danvizsga, amin az utolsó pillanatban mégsem vettem részt. Állítólag idén azért még meglesz a 4. danom. :)
Nagy a káosz a vonalvezető mester halála óta, mindenki helyezkedik, furakodik. Őszintén örülök, hogy a sulira hivatkozva ebből ki tudom húzni magam. Az aikidoban én mindig is az aikidot szerettem, az edzéseket, a gyakorlást, az izzadtságot. Az, hogy kinek van több tanítványa, kinek milyen pecsét van a vizsgalapján, egyre kevésbé érdekel. A suli miatt sajnos sokkal több edzésről maradok ki, de az én döntésem volt és a suli végével minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. A nagy álom, hogy az aikido legyen a fő foglalkozásom még odébb van. Ha reálisan gondolkozom, idehaza ez nem is nagyon fog összejönni. A verseny- és tömegsport sem kap elég erkölcsi és anyagi támogatást itthon, akkor mit várjanak azok, akik életmódszerűen csinálnak valamit, amin nincsenek versenyek, nem lehet rendesen szponzorálni és az egész célja szinte kizárólag az, hogy jobbak legyünk a tegnapi önmagunknál, de lehetőleg ne a másik kárára. Keseregni viszont nincs okunk, így is szép eredményeink vannak, a csapat összetartó, még bővülünk is időnként, bár ennek mértéke és minősége lehetne jobb is.
Látványosan rossz a mai fiatalok testkultúrája és hozzáállása. Sok az olyan érdeklődő, aki miután rádöbben, hogy ezt nem tudja elsőre, sőt századszorra sem olyan jól megcsinálni, mint amilyen könnyűnek ő képzelte, inkább nem jön többet. A frusztráció elvileg motivációs tényező, de nekik ez olyan sok, hogy azt képzelik, hogy aki idejár, az mind atléta volt előtte. Szó se róla, akinek van sport-múlja, azzal könnyebb dolgom van, de egy ma született bárány is tud aikidot gyakorolni, ha van hozzá kitartása. Persze, miért pont annak lenne, aki soha semmit nem csinált ezelőtt és most jött rá, hogy húszon-harmincévesen kellene valamit kezdeni a zsírpárnákkal, vagy a fájós derekával, satnya végtagjaival. Nem késő, de jelentős hátránnyal indul és ez nem úgy működik, hogy lenézem a Youtube-ról, vagy kiolvasom a könyvet és akkor tudom.
A legrosszabb az, amelyik van annyira öntudatos, hogy azt mondja, azért nem fejlődik kellő tempóban, mert kevés figyelem jut rá. Tehát, ha ott állok mellette és egész edzésen magyarázok neki, akkor majd 6 hét alatt szamuráj harcos válik belőle, de úgy, hogy valakivel gyakorolnia kell egy edzésen százszor, ezerszer ugyanazt a mozdulatot, hogy ellenőriznie és javítania kell saját magát az csak fárasztó és unalmas. Hát a budo már csak ilyen és én ezt nem is bánom. Meg kell ismernünk saját magunkat. Tudnunk kell a hibáinkat és látnunk kell az irányokat, hogy merre kell haladni. Segítséget kaphatunk időnként, de senki nem fog végigvezetni az úton. Rengeteg olyan akadály van az életben, amit ha nem egyedül küzdünk le, újra elénk kerülnek és még nehezebb lesz legyőzni őket. Ha ismered saját magad, a gyengéidet és erősségeidet, akkor úgy tudod fogadni a dolgokat, ahogy vannak. Tudni fogod, hogy mit tudsz megoldani és mihez kell még fejlődni. És ha megoldasz egy problémát, akkor büszke lehetsz saját magadra.
Suli
A félév lassan a vizsgaidőszakhoz közelít már. Még gyűröm, de látszik, hogy nem lesz könnyű. A május lesz nagyon kemény. A suli szervezésből nem túl kiemelkedő. Előadásokat pakolgatnak össze-vissza, egymásra épülő tantárgyak előadásait fordított/kevert sorrendben adják le, a gyakorlatot előbbre teszik a konzultációnál, így a mérések közben csak lesünk, hogy most mit is csinálunk éppen. Jönnek a jó kis töltelék tantárgyak is, amiket letudunk, aztán jól elfelejtünk majd.
Szinte csak egyvalaki miatt szeretek bejárni. Az egyik tanárnő, aki két tantárgyat is visz a félévben nagyon lelkes. Láthatóan szeretné átadni a tudást, képes a mi szemszögünkből is látni a dolgokat és mindent megtesz, hogy segítsen saját erőből átmenni a vizsgákon. Nem csak az anyagot adja le, de tanácsokat ad arra, hogyan tanuljunk, hogyan készüljünk, bátorít, buzdít és működik is a módszere.
Család
Imádom a családom! :) Csongi szépen cseperedik. Biztos mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, ezt most én is erősítem. Naponta többször lepődök meg azon, mennyire értelmes, milyen jól ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait szavakkal is. Máskor persze azon lepődök meg, hogy milyen kis bugyutaságai, értetlenségei vannak. Nem lehet könnyű dolga velem, mert bár nagyon szeretem, sokszor túl komolyak az elvárásaim vele szemben. Talán nem kellene mindig magamból kiindulni.
Szerencsére ott van Bori, akivel jól kiegészítjük egymást. Amikor ő túl kemény, akkor én csitítok, amikor én vagyok Szigorú Apa, akkor ő szól közbe.
A füle sajna túl gyakran gyullad be, attól tartok a nyáron ki kell majd venni az orrmanduláját. Sok mindennel próbálkoztunk, de a tél nagyon kemény volt ebből a szempontból. Utoljára két hétig volt otthon, erre tegnap reggel bejelentette, hogy fáj a füle. Harmadik napja járt újra oviba. :( És nem kamuzott, a doki tényleg elkapta egy újabb gyulladás elejét.
Meló
Még mindig nem írtam alá (nincs mit), de májustól átveszem a saját- és egy másik csoport szakmai vezetését. Az átvétel már folyamatban, de közben a "régi" melómat is csinálnom kell. Ez se lesz éppen könnyű dolog, de szerintem menni fog.
A legnehezebb rész maga a vezetés. Edzéseken megszoktam, hogy az a feladatom, hogy a klubtagokból, tanítványokból a lehető legjobbat hozzam ki és ezt általában úgy tudom elérni, ha jó példát mutatok, azaz magamtól is sokat követelek. Másrészt megvannak bizonyos feltételek, például a kialakult és megtartott alá-fölérendeltségi viszony. Itt ezt egyik napról a másikra bevezetni nem lesz könnyű és még az is lehet, hogy nem is lehetséges. A tapasztalatok szerint, ha erőltetem, csak ellenállásba futok, bratyizós főnök viszont nem akarok lenni, nem is tudnék, nem is működne. A saját főnököm ez már meglépte pár éve, neki bejött, de nem mindig tetszik az, ami lett belőle. Meglátjuk.
Közben egyre nőnek az adminisztrációs feladatok, de a létszámbővítésről hallani sem akarnak.
Edzés
Pár hete megint volt egy danvizsga, amin az utolsó pillanatban mégsem vettem részt. Állítólag idén azért még meglesz a 4. danom. :)
Nagy a káosz a vonalvezető mester halála óta, mindenki helyezkedik, furakodik. Őszintén örülök, hogy a sulira hivatkozva ebből ki tudom húzni magam. Az aikidoban én mindig is az aikidot szerettem, az edzéseket, a gyakorlást, az izzadtságot. Az, hogy kinek van több tanítványa, kinek milyen pecsét van a vizsgalapján, egyre kevésbé érdekel. A suli miatt sajnos sokkal több edzésről maradok ki, de az én döntésem volt és a suli végével minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. A nagy álom, hogy az aikido legyen a fő foglalkozásom még odébb van. Ha reálisan gondolkozom, idehaza ez nem is nagyon fog összejönni. A verseny- és tömegsport sem kap elég erkölcsi és anyagi támogatást itthon, akkor mit várjanak azok, akik életmódszerűen csinálnak valamit, amin nincsenek versenyek, nem lehet rendesen szponzorálni és az egész célja szinte kizárólag az, hogy jobbak legyünk a tegnapi önmagunknál, de lehetőleg ne a másik kárára. Keseregni viszont nincs okunk, így is szép eredményeink vannak, a csapat összetartó, még bővülünk is időnként, bár ennek mértéke és minősége lehetne jobb is.
Látványosan rossz a mai fiatalok testkultúrája és hozzáállása. Sok az olyan érdeklődő, aki miután rádöbben, hogy ezt nem tudja elsőre, sőt századszorra sem olyan jól megcsinálni, mint amilyen könnyűnek ő képzelte, inkább nem jön többet. A frusztráció elvileg motivációs tényező, de nekik ez olyan sok, hogy azt képzelik, hogy aki idejár, az mind atléta volt előtte. Szó se róla, akinek van sport-múlja, azzal könnyebb dolgom van, de egy ma született bárány is tud aikidot gyakorolni, ha van hozzá kitartása. Persze, miért pont annak lenne, aki soha semmit nem csinált ezelőtt és most jött rá, hogy húszon-harmincévesen kellene valamit kezdeni a zsírpárnákkal, vagy a fájós derekával, satnya végtagjaival. Nem késő, de jelentős hátránnyal indul és ez nem úgy működik, hogy lenézem a Youtube-ról, vagy kiolvasom a könyvet és akkor tudom.
A legrosszabb az, amelyik van annyira öntudatos, hogy azt mondja, azért nem fejlődik kellő tempóban, mert kevés figyelem jut rá. Tehát, ha ott állok mellette és egész edzésen magyarázok neki, akkor majd 6 hét alatt szamuráj harcos válik belőle, de úgy, hogy valakivel gyakorolnia kell egy edzésen százszor, ezerszer ugyanazt a mozdulatot, hogy ellenőriznie és javítania kell saját magát az csak fárasztó és unalmas. Hát a budo már csak ilyen és én ezt nem is bánom. Meg kell ismernünk saját magunkat. Tudnunk kell a hibáinkat és látnunk kell az irányokat, hogy merre kell haladni. Segítséget kaphatunk időnként, de senki nem fog végigvezetni az úton. Rengeteg olyan akadály van az életben, amit ha nem egyedül küzdünk le, újra elénk kerülnek és még nehezebb lesz legyőzni őket. Ha ismered saját magad, a gyengéidet és erősségeidet, akkor úgy tudod fogadni a dolgokat, ahogy vannak. Tudni fogod, hogy mit tudsz megoldani és mihez kell még fejlődni. És ha megoldasz egy problémát, akkor büszke lehetsz saját magadra.
2011. február 21., hétfő
Hogyan szaunázzunk
Tegnap délután Kápmegyeren voltunk az Aquaparkban egy kicsit pancsolni. A hely egész jó, bár az ár/érték aránnyal nem vagyok teljesen elégedett. Nagyon tetszett a dekoráció, meglepő volt, hogy a páratartalom mennyire alacsony odabent ahhoz képest, hogy mindenhol medencék vannak. Nem vittem be fényképezőgépet, de biztos vagyok benne, hogy itt nem párásodott volna be azonnal a lencse, mint más zárt fürdőkben, ahol próbálkoztam. Különösen jó megoldás, hogy a belépéskor kapott órák segítségével odabent lehet pénz nélkül fogyasztani és extra szolgáltatásokat igénybe venni és ezeket csak kifelé jövet kell kifizetni. Az szerintem ma már alap, hogy nem a kabinosért kell kiabálni, hogy nyissa-zárja a szekrényt, hanem ez is az órával működik.
Kevésbé tetszett, hogy több csúszda és pl. a szörf medence is zárva volt, enni pedig inkább csak a salátákat és a friss gyümölcsöt ajánlom. A "frissensült" csak melegen tartott grillkaja, órákkal korábban elkészült már. Az adag viszont kiadós, de az áron itt is lehetne még bőven faragni: 650 egy csapolt Dreher, 350 a 0.5l-es ásványvíz és kb. 1350-ből jött ki egy rántott pulykacsík hasábbal.
De térjünk vissza a szauna-komplexumra. Az Aquaworldön belül ez egy külön részleg, külön fizetni kell a használatáért. 800 forintot húznak le a karórán belépéskor, de ezért egész nap lehet ki-bejárni. Többféle izzasztó (és fagyasztó) kamra közül lehet választani, van gőzkamra, sókamra, merülőmedence és egy csomó zuhany is, no meg a szokásos pihenőhelyiségek. Nem vagyok egy nagy szaunába járó, illetve de: ha fürdőbe megyek, soha nem hagyom ki és otthon is van egy mobil infraszaunánk, viszont Csongi születése óta nem járunk sokat fürdőbe és az infrát sem használjuk már olyan lelkesen, mint azt megérdemelné. Más a hangulata, mint egy igazi (infra)szaunának, ami számomra csakis fürdőben lehet elhelyezve. :)
Bár nem vagyok nagy szaunás, pár dolgot már megtanultam és mivel úton-útfélen azt tapasztalom, hogy ismerőseim még ennyit sem tudnak, itt az ideje, hogy legalább az én tudásomat megosszam ebben a témában. Ez nem lesz egy tudományos értekezés a wellnessről, mert azt majd a neten kerestek magatoknak.
Mire jó a szauna?
Én elsősorban edzésre használom. Edzi a bőrt, a szívet, a vérkeringést. A szauna utáni merülés edzi a lelket és gyakoroltatja a tudatos légzést. Ezen kívül az izzadás révén segít méregteleníteni, hiszen az izzadtság a vizelethez hasonlóan sok méreganyagot távolít el a szervezetből. Erősíti az immunrendszert is, de mondjuk arra a sima váltózuhany is megfelelne.
Mire nem jó a szauna?
Pl. bátorságpróbának. Sok hülye azzal szórakozik, hogy ki bírja odabent tovább. A legutóbb egy finn és egy orosz versenyzett ebben, hivatalos körülmények között. Asszem mindkettő kórházban kötött ki és az egyik meg is halt. Gratulálok, Darwin-díjat nekik. A rendkívül alacsony páratartalom és a nagy meleg leterheli a szervezetet, ezért természetesen lehet erőpróbának használni, de minek?
A közhiedelemmel ellentétben nem jó arra sem, hogy itt éld ki a szexuális vágyaidat. Bár való igaz, hogy sok szaunában lehet meztelenkedni és még olyan is előfordul, hogy u.n. szép és kívánatos emberek is szaunáznak, (persze ízlések és pofonok) de itt még a fiatal szépségek is kivörösödnek és elpillednek, arról meg nem is beszélnék, hogy milyen megerőltető a 80-100 fokban bármilyen fizikai "munka". Gy.k.: a pornófilmekben a szaunajeleneteket kikapcsolt, szobahőmérsékletnél alig melegebb (esetleg infra, vagy bio) szaunákban veszik fel. :)
Hogyan illik szaunázni?
1. szabály: a szaunába zuhanyzás után, tisztán és szárazon megyünk be.
Tehát ne csöpögjön rólad a víz, amikor bemész és ne a dezodorod szagával leplezd az izzadtságszagod. A víz akkor csöpögjön rólad, amikor kijössz. Ha vizes bőrrel mész be, akkor eleve később kezdesz izzadni, hiszen először az párolog le rólad, amiben bementél. Az izzadságot a szervezeted azért engedi a bőrödre, hogy párolgása közben hűtse azt. Minél szárazabbra törlöd a bőröd, annál jobban fogsz izzadni és a szaunában ez a lényeg.
2. szabály: törölközőn ülünk és lehetőleg a lábunkat is arra tesszük.
Bár természetes dolog, hogy a szaunában izzadunk, senki nem szeret más izzadságában ülni, vagy állni. Azt a poént meg felejtsd el, hogy a kezeddel lehúzott izzadtságot rádobod a szaunakövekre. Taplóság.
Minden normális szaunában lehet kapni szaunakendőt. Sajnos az Aquaworld-ben ezért külön fizetni kell, ezért nem csodálkoztam, hogy alig élt ezzel a közönség. 800 forint után még 200 nem sok, de pofátlanság. Én tudtam, hogy szaunázni fogok, ezért vittem magammal külön emiatt egy törölközőt. A törcsi/kendő felszívja a lecsorgó izzadtságot, így nem kell másnak abba ülnie, amit otthagytál. Ne feledd: az izzadtság tulajdonképpen hígított vizelet. Te szívesen ülnél más pisijébe? A papucsot lehetőleg hagyd kint az ajtó előtt, de semmiképen ne tedd a padra. Más pont oda fog ülni, ha te kimentél.
3. szabály: az ajtót csak rövid időre hagyjuk nyitva
Hányszor láttam már, hogy egy nagyobb társaság egyik tagja kinyitja az ajtót, aztán onnan elkezdi csábítani a többieket, akik még szinte át sem öltöztek, hogy jöjjenek ők is, jó meleg van odabent. A szövegnek kint a helye, a melegnek bent és a kettőt pont a zárt ajtó választja el.
4. szabály: vallás és politika kint marad
Igazából én úgy általában a hangos beszélgetést kint hagynám, legyen az üzlet, nők/pasik, vagy sport. A szauna pihenőhely, sokan relaxálni mennek be. Ne zavarjuk egymást feleslegesen. Arra vannak megfelelőbb helyek.
5. szabály: amíg nem a tied, addig ne te alakítsd a szabályokat
Ha épp nem aromakabint választasz, akkor ne akarj szó nélkül mindenféle illóolajokat locsolni a kövekre. Ugyanez a helyzet a vízzel. Ott a vödör, ott a kanál, de te előbb kérdezd meg a bennlévőket, hogy zavarná-e őket, ha öntenél belőle a kövekre. Emlékszem, egyszer bejött egy pacák, konstatálta, hogy ez hideg, öntött a kövekre, amitől mindenkinek kiégett a tüdeje és ő volt az első, aki 2 perc után kimenekült az általa kreált minipokolból. Nagyon hálásak voltunk neki.
Ennyit az alapvető illemszabályokról és most néhány jótanács, hogy a szaunázás valóban egészséges élmény legyen:
1. Ha nem naponta szaunázol, egyszerre 2-4 körnél többet ne csinálj, de két kör azért legyen meg.
Feleslegesen terheled a szervezeted a tizedik körrel, de egy meg igazából nem ér sokat. Kell a meleg-hideg ciklikusság és az első kör csak bemelegítés.
2. Egy kör ne legyen hosszabb 10-15 percnél.
Ennél többet csak gyakorlott szaunázóként tölts bent. A lényeg igazából az, hogy amikor már rendesen megindult az izzadás és kezd elviselhetetlenné válni a meleg, akkor jöhetsz is ki pihenni. Eleinte előfordul, hogy 5-8 percnél nem tudsz tovább bent lenni. Nem kell erőltetni semmit. Ez is olyasmi, ami gyakorlással fejleszthető.
3. Kell a hűtés, de csak módjával
Ha fiatal és erős a szervezeted, akkor jó(pofa) dolog a merülőmedence, meg a jeges tó, de igazából egy hideg zuhany is megfelel. Ez elsősorban a bőrödnek tesz jót, de a tudatos légzést is lehet jéghideg vízben gyakorolni. Akik ezt nem szeretik, ne aggódjanak. Egy langyosból folyamatosan hűvösre állított hőmérsékletű zuhany kíméletesen, de kb. ugyanezt a hatást éri el.
4. Amennyit bent vagy, legyél annyit kint is
Tehát, ha kemény legény vagy és a forróságból egyből a jeges merülőbe/tóba is veted magad, utána ne rohanj vissza a kamrába, hanem dőlj le egy kicsit odakint, amíg a pulzusod visszaáll egy normál értékre (nem utolsó sorban meg is száradsz). Igyál egy pohár vizet, hogy pótold a kiizzadt folyadékot, beszélgess egy kicsit, vagy csak meditálj egyet. A keringési rendszer edzése épp erről szól: a nyugalom (regenerálódás) és a terhelés váltja egymást. Az utolsó kör után nyugodtan tarts hosszabb pihenőt, ülj be a meleg vízbe, melegedj át rendesen. Itt már akár ihatsz egy sört is, jól fog esni. :)
5. Fekszik, ül, áll, távozik
Ha van rá lehetőséged, odabent feküdj le a padra. Így jobban bírod a meleget, tudsz pihenni és lazítani. Hunyd be a szemed és csak a légzésedre koncentrálj. Ne érezd kényszerítve magad az izzadásra. A nők között sokan vannak, akik jóval később kezdenek izzadni.
Amikor már kezd kényelmetlen lenni a meleg, először ülj föl és maradj is úgy pár percig. Így elkerülheted, hogy felpattanva leesik a vérnyomásod és arccal a kövekre zuhansz kirohanás helyett. Ha erre amúgy is hajlamos vagy, akkor még mielőtt kimész, állj is fel egy percre, mielőtt távozol a kamrából.
És a végére egy fontos tanács:
Nem ciki rosszul lenni a melegtől és nem ciki hamarabb kimenni annál, aki utánad érkezett. Mind mások vagyunk, mások a szokásaink és más a teherbírásunk. Ciki viszont nem szólni, ha segítségre van szükséged és ciki belehalni a büszkeségbe. A szauna alapvetően jó dolog, de mindannyian ismerjük a szólást:
A jóból is megárt a sok.
Kellemes szaunázást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

