Na, ilyet is ritkán fogtok tőlem olvasni, ugyanis nem vagyok igazán híve az almás cég politikájának. De egy baráti levél kapcsán átgondoltam ezt a SIM kártya nélküli iPhone dolgot és ha jól tervezik és jól kivitelezik, akkor egész korszerű dolog sülhet ki az ötletből. Persze az egy másik kérdés, hogy most is a marketing költségeket növeli majd jobban az ötlet, vagy ez esetben kap valamennyit a fejlesztés is és valóban használható lesz a megoldás, nem csak "incredible", "awesome", meg "amazing".
A SIM kártyákat mindenki ismeri, akinek GSM mobil telefonja van. Ez az a kártya, amit régen egészben, ma már csak a közepén lévő chip formájában kellett a telefon megfelelő nyílásába dugni, hogy az egy adott mobil hálózaton használható legyen. Gyakorlatilag ezzel a chippel, illetve a rajta lévő adatokkal és alkalmazásokkal lehet a telefont az adott előfizetéshez kapcsolni.
Technológia szempontból pont ugyanúgy működik, mint az újabb bankkártyákon lévő chipek. A gond csak az, hogy senki nem használja már ki a chip által kínált funkcionalitást, azaz alig van szolgáltató, aki a SIM kártyára a normál előfizetői azonosításon és az adatfolyam titkosításán kívül egyéb, használható alkalmazásokat (SIM toolkit) is telepítene. Nálunk ilyet főleg a T-Mobile csinál, de ott is kimerült az egész abban, hogy a különféle hálózati szolgáltatások megrendeléséhez (mobil lottó, autópálya díj, horoszkóp, forgalmi információ) és lemondásához szükséges SMS-ek összeállítását könnyítő alkalmazások voltak a kártyán.
Így lényegében mára már okafogyott és elavult az egész SIM kártya dugdosás, a legtöbb telefon hardvere, de az iPhone biztosan képes ugyanúgy ellátni ezeket a funkciókat, sőt még jobban is, csak a paraméterekre van szüksége, amit megkaphat egy letöltés formájában is, akár távolról.
Az Apple-nek ez azért jó, mert még zártabbá teheti a készülékét a fizikai behatásoktól. Eddig sem lehetett az akkumulátorhoz, vagy belső memóriához (nem használ SD kártyát) hozzáférni, most még a SIM kártyának sem lesz rajta külön slot. Másrészt egy csomót lehet spórolni a logisztikai költségeken. A SIM kártyákat el kell készíteni, fel kell paraméterezni, le kell szállítani, tárolni kell. Innentől majd csak fájlokat kell tudni fogadni a szolgáltatótól, amiben az adott előfizetéshez tartozó egyedi adatok szerepelnek.
Óriási hátránya viszont, hogy nem cserélhetsz SIM kártyákat benne, mondjuk ha hosszabb időre külföldre utazol és nem akarsz csillagászati roaming díjat fizetni, nem adhatod kölcsön a havernak, aki betenné a saját kártyáját és ha szolgáltatót akarsz váltani, annak támogatnia kell ezt a technológiát, mert a SIM kártyát, amit adna, nem tudod hova dugni.
Persze könnyen lehet, hogy a megoldás támogatja majd azt a funkciót, amit jelenleg csak kevés mobil támogat: hogy egyszerre több előfizetéssel lehessen használni párhuzamosan, (szoftveres dual-SIM) és akkor a fenti hátrányok helyett még a felhasználóknak is lesz előnye a dologból. Ez mondjuk nem az Apple stílusa, bár ki tudja? Ahogy a fenti linkelt cikkben is írják, a technológia a GSM és adat roaming pénztárca szaggató tulajdonságát is csökkenti majd, azaz új országba lépve akár már a határon csatlakozhatunk egy helyi szolgáltatóhoz, mintha vennénk egy SIM kártyát. Persze, ez a szolgáltatóknak biztos nem tetszik majd annyira, mint a felhasználóknak.
Amúgy hasonló dolog az USA-ban már régóta létezik. Az úgynevezett CDMA hálózatokon, amit a GSM helyett használ egyik-másik szolgáltató a telefonokban nincs SIM kártya, a készüléket az adott előfizetőhöz a szolgáltató rendeli hozzá. Kérdés, hogy ehhez képest mi újat tud majd nyújtani az Apple megoldása és hogy levédi-e a technológiát (naná), vagy mások is szabadon használhatják majd az előnyeit.
2010. október 29., péntek
2010. szeptember 21., kedd
Hiszem, ha látom!
Ez lenne kb. a megfelelő motiváció nekem az elkövetkező 3-4 évre.
Tegnap beiratkoztam. A GDF-re. Ja, távoktatás.
Félek? Igen, nagyon. Meg tudom csinálni? Meg kell.
A közvetlen családban már az érettségim is nagy eredmény, de a mai világban diploma kell, ha olyan tehetségtelen vagy, mint én és kockának mész el, ahelyett, hogy a lényeggel - az emberekkel - foglalkoznál. Persze, kellett nekem pedagógus családba házasodni. Itt még a kutyának is felsőfokú papírja van.
A jelentkezés a szokásos módon zajlott, azaz az utolsó pillanatban, minimális tájékozódással és elsősorban Bori unszolására, hogy "na most akkor már igazán csináld meg azt a sulit". Amúgy a diploma soha nem hiányzott a munkához. Annál inkább a munkakereséshez. Én meg dolgozni jobban szeretek, mint tanulni. Kivéve, ha munka közben tanulhatok meg valamit, példákon, feladatokon keresztül, vagy amikor épp elakadok valamiben, akkor nézek utána, hogy hogyan is kell. De a suli nem így működik. Az a matek, amit most megint meg kell tanulnom, egyáltalán nem hiányzott az elmúlt 16 évben a munkámhoz. El is kopott szépen. Most fogok harmadszorra megtanulni integrálni, meg deriválni, kb. minden 10 évben egyszer. Remélem, hogy valami azért elődereng majd az előző két alkalomból.
Tavaly a DUF-ot azért nem kezdtem el, mert beiratkozás előtt 2 nappal derült ki, hogy a suliba nem csak hétvégén, hanem péntekenként is kell járni, nem is ritkán. Ezt az előző melóban nemigen tolerálták volna, így el se mentem. A GDF okosabb volt: az órarendemet csak beiratkozás után kaptam meg, így csak tegnap szembesültem azzal, hogy szeptember közepétől október végéig minden szombaton más tárgy anyagát adják le. Ismétlés nincs, csak a nappali előadások keretében és van olyan alapozó tantárgy, amiből már hétfőig kell teljesíteni a követelményeket. De legalább lehet online tanulni és beküldeni anyagokat.
A távoktatás kényelmes, egyszerre jó és rossz az elfoglalt embereknek. Nem kell bejárni, de ha bejársz, akkor is kb. hússzor annyit kell otthon tanulni, mint amennyit a suliban. Nekem nincs más választásom, más képzési formát nem választhatok. Így is várhatóan elég sokat kell majd elvennem más dolgoktól, mint az pl. aikido (nagy para), meg a család és csak legvégső soron a meló. Mert a meló az fontos. Az elmúlt évek ásta gödörből még mindig nem kapaszkodtunk ki. Egész jó a fizum (a statisztikák szerint), jók a körülmények, de még így is pengeélen táncolunk. Középtávra nem tudok megtakarítani hónapok óta. Minden hónapban elugrik a szalmazsákba szánt pénz valami extra kiadásra. A hosszú távú pénzek (biztosítások) részletei is kezdenek nyűgösek lenni, az autóhitelről pedig ne is beszéljünk. És örülhetek, mert lakáshitelünk nincs is.
Szóval nem könnyű, de biztos lehetne sokkal nehezebb is. És van, akinek nehezebb.
Nagyon remélem, hogy ez a para attól, hogy a sok huszonéves mellé beülök a padba, attól, hogy már nem fog az agyam, hogy nem lesz meg a kitartásom és eljátszom az utolsó esélyem is, szóval remélem, hogy elmúlik 2-3 hét alatt. Mostanában túl sokszor tett próbára az élet, szeretném újra olyan szerencsésnek érezni magam, mint amilyennek születtem.
Tegnap beiratkoztam. A GDF-re. Ja, távoktatás.
Félek? Igen, nagyon. Meg tudom csinálni? Meg kell.
A közvetlen családban már az érettségim is nagy eredmény, de a mai világban diploma kell, ha olyan tehetségtelen vagy, mint én és kockának mész el, ahelyett, hogy a lényeggel - az emberekkel - foglalkoznál. Persze, kellett nekem pedagógus családba házasodni. Itt még a kutyának is felsőfokú papírja van.
A jelentkezés a szokásos módon zajlott, azaz az utolsó pillanatban, minimális tájékozódással és elsősorban Bori unszolására, hogy "na most akkor már igazán csináld meg azt a sulit". Amúgy a diploma soha nem hiányzott a munkához. Annál inkább a munkakereséshez. Én meg dolgozni jobban szeretek, mint tanulni. Kivéve, ha munka közben tanulhatok meg valamit, példákon, feladatokon keresztül, vagy amikor épp elakadok valamiben, akkor nézek utána, hogy hogyan is kell. De a suli nem így működik. Az a matek, amit most megint meg kell tanulnom, egyáltalán nem hiányzott az elmúlt 16 évben a munkámhoz. El is kopott szépen. Most fogok harmadszorra megtanulni integrálni, meg deriválni, kb. minden 10 évben egyszer. Remélem, hogy valami azért elődereng majd az előző két alkalomból.
Tavaly a DUF-ot azért nem kezdtem el, mert beiratkozás előtt 2 nappal derült ki, hogy a suliba nem csak hétvégén, hanem péntekenként is kell járni, nem is ritkán. Ezt az előző melóban nemigen tolerálták volna, így el se mentem. A GDF okosabb volt: az órarendemet csak beiratkozás után kaptam meg, így csak tegnap szembesültem azzal, hogy szeptember közepétől október végéig minden szombaton más tárgy anyagát adják le. Ismétlés nincs, csak a nappali előadások keretében és van olyan alapozó tantárgy, amiből már hétfőig kell teljesíteni a követelményeket. De legalább lehet online tanulni és beküldeni anyagokat.
A távoktatás kényelmes, egyszerre jó és rossz az elfoglalt embereknek. Nem kell bejárni, de ha bejársz, akkor is kb. hússzor annyit kell otthon tanulni, mint amennyit a suliban. Nekem nincs más választásom, más képzési formát nem választhatok. Így is várhatóan elég sokat kell majd elvennem más dolgoktól, mint az pl. aikido (nagy para), meg a család és csak legvégső soron a meló. Mert a meló az fontos. Az elmúlt évek ásta gödörből még mindig nem kapaszkodtunk ki. Egész jó a fizum (a statisztikák szerint), jók a körülmények, de még így is pengeélen táncolunk. Középtávra nem tudok megtakarítani hónapok óta. Minden hónapban elugrik a szalmazsákba szánt pénz valami extra kiadásra. A hosszú távú pénzek (biztosítások) részletei is kezdenek nyűgösek lenni, az autóhitelről pedig ne is beszéljünk. És örülhetek, mert lakáshitelünk nincs is.
Szóval nem könnyű, de biztos lehetne sokkal nehezebb is. És van, akinek nehezebb.
Nagyon remélem, hogy ez a para attól, hogy a sok huszonéves mellé beülök a padba, attól, hogy már nem fog az agyam, hogy nem lesz meg a kitartásom és eljátszom az utolsó esélyem is, szóval remélem, hogy elmúlik 2-3 hét alatt. Mostanában túl sokszor tett próbára az élet, szeretném újra olyan szerencsésnek érezni magam, mint amilyennek születtem.
2010. szeptember 4., szombat
Ugrott
IMG_6825
A képet feltöltötte: BékiPe
Ezt a képet kivételesen nem én készítettem, ott se voltam. Kérdem az asszonyt, hogy mégis hogy hagyta a gyereket onnan leugrani, amikor nekem ilyet nem szabad(na) engednem.
"Igazából én sem akartam hagyni, de túl messze voltam és túl későn reagáltam, úgyhogy inkább lefotóztam."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)