Csongi is egyre jobban szórakozott a pacik hátán, amiben sokat köszönhetett az anyjának, aki kísérgette és mivel a kicsiknek "csak" a döcögés járt, önszorgalomból tornáztatta. Nyújtózkodtak a magasba, csináltak úgy, mint a repülő, Csongi még berregett is hozzá. Simogatták a paci nyakát. No, ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetett levenni a lóról, hiszen a motorozás és az ugratópálya mellett állványra ültetett, magasított bírók háza sokkal több kalandot ígért.
Bori pedig, aki tizenévesen még lovas hosztesz is volt, most újra nekibátorodott és jövőre már velünk fog osztályban lovagolni. Ez volt az a nap, amikor úgy szálltunk le a lóról, hogy nem értettük, miért aggódtunk az első nap amiatt, hogy egy év után egyből önállóan lovagolunk ahelyett, hogy egy kis futószár lett volna kezdésként.
Délután a különprogram íjászat volt, szuper díjakkal. Péter ért a motivációhoz: egyre kisebb lufikat tett fel a céltáblára és az azt kilövők jégkrémet, vagy sört választhattak maguknak. Naná, hogy ellőttem a piros lufit. És naná, hogy Bori is lőtt egy sört magának. No, nem épp ezzel a lövésével, de akkor is. :)
Pénteken Bori már egyedül lovagolt, ami sok szempontból nehezebb, mint osztályban, ahol azért a lovak szeretnek egymás mögött együtt kocogni. Mi pedig letettünk egy "mini-vizsgát": nagy kígyóvonalat ügettünk többször is. Ezen a napon képek már nem készültek, ugyanis mi voltunk teljesen készek. Remélem, a képekből és a történetekből is látszik, mennyire mozgalmas volt ez a hét. Egy percet sem tudtunk unatkozni és ezt nem csak magunknak, de a tábor vezetőinek is köszönhetjük. Nem gondoltam volna, hogy a második évünket tudják idén überelni, de úgy jöttünk el, hogy előre lefixáltuk a jövő évet.
A negyedik nap képei a Flickr-en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése