Sámson megkerült

Reggel fura érzéssel mentem be dolgozni. Aztán 10 előtt egy perccel megérkezett az SMS:

Megvan Sámson!

Nekem pedig beugrott: "Hát ez az!" Azonnal hívtam Mizot, de foglalt volt. Aztán végre sikerült elérnem. Valaki felhívta telefonon, aki tőlük nem messze, a patak túlpartján lakik. Sámson berepült a kertbe és hagyta megfogni magát. Többet nem mondott, csak a gyűrűszám iránt érdeklődött, illetve egyéb jelekből próbálta beazonosítani, hogy tényleg Mizo madara-e van nála. Abba nem egyezett bele, hogy azonnal érte menjenek, de megígérte, este nyolc körül maga viszi el a madarat. Arról is beszélt, hogy milyen aranyos a madár és ő is szeretne egy ilyet. Én őszintén megvallom, hogy ettől gyanakodni kezdtem. Alapjában véve bízok az emberekben az első csalódásig, de most egy kicsit elbizonytalanodtam.

Alig vártam az este nyolc órát és már előtte küldtem egy SMS-t Katinak, hogy van-e már hír. Erre csörgött a telefonon és egy vidám hang szólt bele: "Itt ülök egy papagájjal a vállamon. :)" Aztán gyorsan elmesélte a történetet a volt galambászról, akinek a kertjében landolt Sámson. Aki megfogta őt, megetette, kerített neki egy ülőfát és akinek majd kiesett a kezéből a telefon, amikor Sámi hápogott neki, aztán közölte: "Kukucs!"

És mesélte, hogy egy fillért, de még egy üveg pezsgőt sem fogadott el, mert nem olyan emberek ők. A megtaláló arról beszélt, hogy amikor látta, hogy milyen kedves madár is Sámson, egyből arra gondolt, hogy valaki nagyon sírhat utána. Egy barátja segített beazonosítani a fajt és ez alapján kerestek a neten elveszett nemespapagáj után. És az első találatok között ott volt Mizo hirdetése több weboldalon is, mivel tegnap teleszórtuk a webet a felhívással. iwiwen, Facebookon, Twitteren, blogokban és a papagájos oldalakon, fórumokban mind ott volt a hirdetés. A megtaláló feltehetőleg a parrotlandes hirdetést találta meg.

A lényeg: este indulás előtt még egyszer odatelefonált és gondosan leellenőrizte Sámson gyűrűszámát, majd amikor az egyezett, azonnal autóba ültek madarastul. Ennyit tudok én. Ezúton elnézést kérek a gyanakvásomért és nagyon örülök, hogy ilyen emberek még mindig vannak és mutatják is magukat. A többit majd olvassátok Mizo blogján, ha kiörömködte magát és le tudja írni a történetét.

Sámson elveszett

A hétvégén papagájos buliba voltunk hivatalosak, de sajnos a papagáj simogatásból- és fotózásból papagáj keresés és kesergés lett. Házigazdánk, Mizo egyik madara, Sámson ugyanis aznap délelőtt elrepült. Szegény most nagyon el van keseredve és én nagyon megértem. Egy szobamadár, ha kellő törődést kap kötődő kedvenc lesz és a kötődés kölcsönössé válik.
Két madarat vesztettem el életem során (ők elpusztultak) és nagyon megsiratta őket az egész család. Az első, Balázs fotóját nézegetve még évek múlva is gombóc volt a torkomban. A másodikat, Picurt pedig hetekig gyászoltam.



Mizo megkért, hogy próbáljuk minél szélesebb körben terjeszteni a hírt, hátha valaki találkozott a madárral. Sámson egy nemespapagáj, méretre nagyobb, mint egy galamb, smaragdzöld színe van, a csőre sárga és a szárnyai alatt van egy kis vörös folt. Bár emberek között élt és nyugodt, visszahúzódó madár, nagyon "anyás" és idegeneknek oda is kaphat, ha fél. Ha látod, feltétlenül értesítsd a gazdáját az alábbi felhívásban található elérhetőségeken: http://bit.ly/samson
Arra kérlek, hogy ha van ismerősöd a XV., XVI., XVII. kerületben, vagy Csömörön, esetleg Kistarcsán, neki is küldd el a felhívás címét, vagy akár egy linket ehhez az oldalhoz.

Nagyon remélem, hogy jó vége lesz a történetnek.

A zöld az egy szép szín

Főleg, ha papagájból van, vagy esetleg levélből.

Kezd egyre több melóm lenni és egyre több mindent meg is tudok csinálni. Ez jó. Pénteken a főnök szabira ment, ami számomra mindig az önfegyelem próbája, ha nem épp engem bíznak meg helyettesnek. Mivel itt még próbaidőn vagyok, ez szóba sem jöhetett. Majd figyelek. Persze, most is bloggolok, úgyhogy szép kilátások. :)

A múlt héten már nem volt tornatermes edzésünk, a Margit-szigeten gyakoroltunk esténként egy szűkebb körrel, kizárólag eszközös (fegyveres) technikákat. Idén már másodszorra, de számomra igazából először az edzést megosztjuk egy "kollégával", aki pár éve elvégzett egy késharc oktató tanfolyamot. A rendszer nem az aikido része, bár ez is Ázsiából származik; mégis nagyon más. Tetszik is, meg nem is. A technikák, a rendszer önmagában nagyon hatékony és aikidos szemmel is van mit tanulni belőle, de mégis vannak fenntartásaim. A mögötte lévő filozófia komolyan eltér az aikido szellemiségétől. Amikor ezt gyakoroljuk, én mindig a bennem lévő kisördögöt érzem piszkálgatni és ez megrémít. Egy csomó dolog van, amit azért nem csinálok, mert tudom, hogy ha ráérzek az ízére, akkor nem fogom tudni abbahagyni, még akkor sem, ha az ártalmas. Ez köztük van. Csinálom, de nagyon figyelek, hogy ne kapjon el a tűz.

Kíváncsi leszek, hogy a héten hogy ússzuk meg az esőket. Akkor ugyanis nem tudunk edzeni. Nem (csak) magunkat féltjük, de az eszközeink fából vannak, amiknek nem tesz jót, ha eláznak.

Pénteken kyga özvegyénél voltam megint mizoval, most elhozta a zöld fiúkat is. Az eredeti terv az volt, hogy megpróbáljuk Bumit összehozni Csibészkével, de Kati menet közben meggondolta magát és az indokait maximálisan megértem. A két sapis egyáltalán nem érdeklődik egymás iránt és a kommunikáció köztük negyedóránkénti félperces ordításban merül ki. Ezt a legtöbben nem viselik el hosszú távon - meg merem kockáztatni, talán még én sem. :)
Ettől még kellemesen beszélgettünk, fotóztam egy párat és jól megdögönyöztem Bumit. Számomra mindig nagy élmény egy ekkora termetű és ilyen szelíd, de inkább ennyire játékos papagájjal játszani. Kati azt mondja, ő már látta komolyabban vadulni, ezért nem szívesen megy a közelébe, de egyelőre engem még nem bántott, sőt. Valószínűleg azért, mert én hím vagyok (ugye?), Bumi meg nőstény és ezt a madarak megérzik. Igen, jó lenne hazavinni, de sajnos nem lehet. Alig vagyok otthon, így nem nekem kellene napközben foglalkozni vele és hallgatni a hangicsálásait. Ez így nem lenne fair sem a családdal, sem a madárral szemben. Marad a látogatósdi. Legközelebb már viszek valami ajándékot is, rágni nagyon szeret a drága.



A többi a Flickr-en

Karácsonyi csibészelés

Készül a karácsonyi ajándékbontogatós sorozat, de addig is itt egy szép papagájos. Karácsony első napján beugrottunk Mizohoz, akinek rengeteg gyönyörű madara van, köztük ez a három tündér. Nem volt sok idő, de néhány képet sikerült lőni és ezek sikere előrevetíti, hogy milyen lesz majd az a sorozat, ami miatt külön ellátogatok megint.

A teljes sorozat a Flickr-en.