
Vége az ősznek
Originally uploaded by BékiPeti
A hétvégén újra Budapesten járt Giampietro Savegnago, az általam ismert legnagyobb szívű emberek egyike. Kb. 8 éve találkoztam vele először egy makói aikido kurzuson és azóta is annak a hétvégének a hatása alatt állok. Azt most inkább hagyom, hogy technikailag milyen elképesztő szinten van, mert az egy másik blogba tartozna.
Amióta ismerjük egymást, szinte a fiaként bánik velem, amit kezdetben nem tudtam mire vélni, de nagyon örültem neki, mert egy ilyen apát én is elfogadnék.
Az a nyitottság, kedvesség és sokszor önfeláldozó segítőkészség, amit tőle látok példaértékű a számomra. Sokszor akartam arra fogni, hogy csak azért, mert olasz, de rá kellett jönnöm, hogy itt sokkal többről van szó.
Őszintén remélem, hogy még sokszor találkozunk és ezt is el tudom tanulni tőle.
A hétvégén készült képek mellesleg itt tekinthetők meg.
Asszem ezzel nem fogok személyiségi jogokat sérteni. :)
De ezt mindig mondogatnom kell, amikor ránézék erre az épületre. Nagyon jó fotótéma.
Karácsonyi pizsiben kivel is beszél az ember fia lefekvés előtt. :)
Teljes album itt.A hétvégén a nagyimnál jártunk, aki azóta megint megjárta a kórházat, de szerencsére már otthon van és jobban is van, aminek nagyon örülök.
Közkívánatra itt egy kép, amin Csongi nem mosolyog, mert páran már megkérdőjelezték, hogy tud komoly képet is vágni... Tessék, tud.