2009. november 13., péntek

A MÁV sportos életre nevel

Két hete dolgozom újra a Váci úton, pont félúton a Pláza és a Tesco között. Két évet már dolgoztam itt és mindig bosszantott, hogy milyen körülményesen jutok a munkába, pedig légvonalban egész közel lakunk. Csillaghegy nincs messze Angyalföldtől. Csak autóval, vagy BKV-val.

Ilyen szép kurflit kell bejárnom, ha a BKV-ra hagyatkoznék.


View Melóba BKV-val in a larger map

HÉV-vel kell jönnöm az Árpád-hídig, ott át az 1-es villamossal és vissza fel északra a metróval, majd még 10 perc gyaloglás a végére.

Viszont van itt még egy átjárási lehetőség: az Újpesti vasúti híd, más néven Északi összekötő. Ezen gyalog, vagy bringával is lehet közlekedni, de az esztergomi vonat is átmegy rajta és mindkét hídlábon van megállója. Korábban - nyáron - már többször csináltam olyat, hogy hazafelé, amikor úgyis ráérek átgyalogoltam az összekötőn és a másik hídlábon Boriék felszedtek autóval. Kellemes élmény a Duna fölött átsétálni, kivéve ha nagyon hideg szél fúj, de azt is ki lehet bírni.

Ha megnézzük, ez az útvonal már sokkal gazdaságosabb:

Át a hídon nagyobb térképen való megjelenítése

Idén úgy döntöttem, kipróbálom a vonatozást is. A szűk keresztmetszet a vonat menetrendje. Két hét alatt volt pár kalandom ebből fakadóan.

Amikor először döntöttem a hazavonatozás mellett, gondosan leellenőriztem, hogy a városkaputól minden óra 7-kor és 36-kor megy vonat abban az időszakban, amikor én hazajárok. Aztán belemerültem a munkába. A kollégák úgy szóltak rám, hogy nem kell-e még indulnom? De, kellett. Nagyon is. Sprinteltem a vasútállomásra és el is értem a vonatot, a túloldalt pedig pont jött egy busz, ami egy saroknyira tesz le a házunktól. 28 perc alatt voltam otthon, szemben a tiszta BKV-s 50 perces szintidővel.

Másnap kipróbáltam, milyen jönni befelé. Reggelente 8 és 9 között három vonat is jön Aquincumtól. 6-kor, 20-kor és 47-kor. Mivel 9 járok általában, a 47-esre lőttem. Reggel még elvittük Csongit a bölcsibe, ahova 8-ig jó beérni a reggeli miatt, így 20-körül már a hévről szálltam le. A vonat épp indult, így nyugodt szívvel konstatáltam, hogy pontosan jár, a menetrend szerint. Kicsit hideg volt, de azt gondoltam, eltoporgok 47-ig, majd máskor lazábbra veszem az érkezést és nem kell ennyit várnom. Amikor 07-kor megjött a bemondó szerint "előreláthatólag 10 percet késő" vonat, már egy kicsit másképp gondoltam a dolgot. Kockára fagyva értem be az irodába és még el is késtem.

Ezután kezdődött a mi kis sportos játékunk a vonattal. Hazafelé általában már időben indulok, nincs probléma, de befelé biztosra megyek és igyekszem elérni a 20-as vonatot, ami valami misztikus okból kifolyólag általában pontosan indul. Ha lemaradok róla, akkor legalább 8-10 perc késére mindig számíthatok a 47-es részéről. Nem is értem.

Tegnap este volt a csúcsok csúcsa: edzésről akartam hazajönni vonattal. Úgy látszik, nekem ez lett az új mániám. Este 8 után már csak óránként jár a vonat, 36-kor ér Újpestre. Én pedig este 9 előtt végzek a Bazilikánál. Nagyon kényelmesen elmetróztam a Gyöngyösi utcáig, ami egy megállóval van a vasútállomás előtt, de mivel ott nincs meleg váró, bementem a Plázába melegedni, hisz volt még majd' fél órám. Szépen el is tököltem az időt és még épp tudtam integetni a 26-kor induló metrónak. Nézem a menetrendet, mikor jön a következő: 36-kor. Pont akkor, amikor a vonatom egy megállóval feljebb indul. A sprintet itt nem akartam megjátszani. Ennyire nem vagyok jó futó. Abban reménykedtem, hogy a vonat késik 1-2 percet, az nekem pont elég, mert a metrótól a vasúti vágány csak két lépcsőnyire van. Megérkeztünk a városkapuhoz, lőttem ki a metrókocsiból, de még csak az elhaladó vonatot sem láttam és persze már senki nem volt a vágány mellett.
Büszke ember vagyok, nem akartam visszametrózni az Árpád-hídig, elindultam gyalog az összekötőn át.

Vonattal 3 perc az út, de tapasztalataim szerint gyalog van az 40 is. Az első Duna-szakasz fölött annyira untam már magam, hogy úgy döntöttem, futni fogok. Edzés után, ingben, szövetnadrágban, irodai cipőben, edzőcuccal a hátamon nekiálltam kocogni a hídon. Viszonylag gyorsan át is értem, illetve eljutottam arra a szakaszra, ahol már le kellett jönnöm a hídról, de a Szentendrei út és a HÉV még jóval odébb volt. Futottam hát tovább. Korom sötétben, kivilágítatlan úton. Becsületemre legyen mondva, 20 perc alatt lenyomtam a távot és pont jött is a HÉV, így fél 11-re már otthon is voltam, teljesen átázott ingben és mocskos nadrágban, mivel futás közben néha nem láttam, hogy mibe lépek.

Most reggel érzem csak, hogy a bal lábam tőből akar leszakadni  és ugyanaz a vádlim is görcsöl egy kicsit. De sebaj, most egy három napos aikido kurzus következik, lesz időm kimozgatni.

Akinek hiányzik a sport az életéből, annak bátran ajánlom, hogy utazzon vonattal. Rengeteg lehetősége lesz az egészséges mozgás gyakorlására. Futás a vonathoz, a vonat helyett, vagy csak könnyed táncolgatás a vonatra várva a friss hideg levegőn.