Nos, úgy alakult, hogy az elkövetkező pár hónapban több időm lesz mindenre, amit eddig hanyagolni voltam kénytelen a munka miatt. Mivel ezt a blogot főleg az ismerősök és a család olvassa, így legtöbben már amúgy is tudjátok, hogy mi történt, de nekem segít feldolgozni a közelmúlt eseményeit, ha kiírhatom magamból a tényeket, valamint az általam vélt okokat.
Nézzük először a tényeket:
Az utóbbi két évben egy bank IT üzemeltetésén dolgoztam, mint kártyás rendszergazda. Ezt a világot az előző munkahelyem ismertette meg velem, ahol egy nagyon jó csapat részeként voltam a teszt rendszer kialakítója és üzembentartója. Ott több teszteléssel és Change Management-tel kapcsolatos folyamat kialakításában is részt vettem. Onnan elsősorban a pénz miatt kellett eljönnöm, amikor Csongi már útban volt. Éppen megéltünk a fizetéseinkből és tudtuk, hogy a baba miatt kicsit többre lesz szükség. Az emelésre vonatkozó kérésemet figyelmen kívül hagyták, így kénytelen voltam váltani. A bank sokkal nagyobb cég, ami jelent jót is, rosszat is. Biztosabb az ember állása, jó a fizetése, de nehezebb érvényesülni, előrelépni is. Ez a meló nem volt túl kreatív, illetve túl kevesen voltunk ahhoz, hogy ne csak a tüzet oltsuk egyfolytában. Két év után az előző helyemen az új vezetés megkeresett, hogy térjek vissza és vegyem át a volt csoportom vezetését. Egy ideje tudom, hogy a végrehajtó szerepből az utam a koordinátori, vezetői pozíció felé vezet. Szeretek emberekkel foglalkozni és szeretek alkotni, valami jót tenni velük. Nem véletlenül csinálom az aikido oktatást. Ott érezhetem, hogy segítettem másoknak jobbá válni és ez nekem örömet okoz. Voltak kétségeim az időzítést illetően, de tudtam, hogy nem gyakran hullik az ember ölébe egy ilyen lehetőség. Viszonylag kevés részlet tisztázása után, de az új vezetés sürgetése mellett, bízva a helyismeretemben elvállaltam a munkát. Rosszul döntöttem. Már a munkába állás előtt éreztem, hogy valami nem stimmel. Az első napomon ez az érzés csak tovább erősödött. Két helyről reméltem (konkrétan igényeltem) támogatást a számomra ismeretlen helyzetben: egyrészt a vezetéstől, akiktől sajnos barátságos hátbaveregetésen kívül minden nap csak több felelősséget kaptam. A főnököm két héttel előttem érkezett a céghez, láthatóan rajta is volt nyomás, amit profi módon "delegált" rám. A szerepkörök határai nem voltak tisztázottak, az eredetileg 4-5 fős csoportom két nap alatt 20+ főre emelkedett. Arra sem volt időm, hogy a jelenlegi helyzetet és a csoport tagjainak tudásszintjét felmérjem, máris döntéseket és javulást vártak tőlem a hatékonyságot illetően. Ezen kívül a saját szintemről, a régi kollégáktól, barátoktól reméltem támogatást, akik viszont sajnos annyira befásultak az utóbbi időszak történései miatt, hogy nem állt módjukban segíteni. Talán nem is akartak, hiszen nem bíztak az új vezetésben és engem pont az új vezetők hoztak a vissza. Gyakorlatilag kicsúszott alólam a remélt támasz támasz és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez így nem fog menni. Túl kezdő vagyok ebben a szerepben, hiába tudom magamról, hogy alkalmas vagyok erre a munkakörre. Egy hét után felmondtam és eljöttem. Most itthon vagyok és próbálom összerakni, hogy mi is történt.
Azt mindenki tudja, hogy az IT világában nem ritka, ha valaki gyakran változtat munkahelyet. A technológiai fejlődés itt folyamatos, ezt ez egyéneknek és a cégeknek is követniük kell. Ha egy régi cég nem tudja tartani a ritmust, akkor a jobb emberei hamarosan egy újonnan alakulóba, vagy egy dinamikusabban fejlődőbe lépnek át.
Én kb. 15 éve vagyok a szakmában és közben még "csak" négyszer váltottam munkahelyet, egyrészt a fenti okokból kifolyólag, másrészt a munkastílusomból fakadóan. Manapság egyre kevésbé érték a minőségi munka. A lényeg, hogy a határidőket tudjuk tartani, illetve az árak alacsonyak legyenek. A többit ki lehet magyarázni, illetve az időben leszállított sz@r megoldást további összegekért lehet még "tökéletesíteni". Ami vicces, hogy ez sokszor a megrendelőnek (de legalábbis egyes képviselőinek) is érdeke. Ez azért nincs jól, mert a hivatalos kommunikációkban mindenhol kiemelten kezelik a minőség fontosságát. Sajnos a gyakorlatban a legtöbb helyen ezt némi bürokratikus bonyolítást leszámítva rábízzák a dolgozók lelkiismeretére. Én szeretek jól dolgozni és szeretek nem-szemetet kiadni a kezeim közül, legyen az saját készítésű program, mások számára tesztelt megoldás, dokumentáció, folyamat, bármi. Gyorsan és költségtakarékos módon azonban csak extra energia bevonásával lehet minőségi munkát végezni. A legtöbb eddigi munkahelyemen ez nagyon fárasztó volt, ráadásul kellően hosszú nyugis időszakok ritkán követték a feszített periódusokat. Amint kész lett ez egyik, rögtön jött a következő "nagyon fontos" projekt. Észre sem vettem, hogy kimerülök. Ez a fajta kimerültség nem úgy jelentkezik, hogy az ember nem tud felkelni, vagy elalszik a munkahelyén. Testileg egészséges vagyok, sportolok, így fizikai fáradtságot ritkán éreztem. Az edzés, relaxáció azonban csak maximum középtávon tud segíteni a stressz és a kimerültség okozta terhelés enyhítésén. Az elmúlt évek történéseiből azt a tapasztalatot kellett levonnom, hogy nekem 2-5 évnyi kemény meló után szükségem van 1-2 hónap(!) kikapcsolódásra és nem nyaranta 2 hétre.
Engem a legtöbben kiegyensúlyozott, jól terhelhető embernek ismernek. Ez így is van. Nálam a teljes kipihentség és a kimerültség előtti utolsó napok között nincs különbség. De én sem vagyok szuperember. Nálam is van határ és nálam is vannak jelek, amiket szerencsére már ki tudok szúrni.
Jelen esetben is ez történt. Úgy tűnik, az utóbbi évek munkája mostanában merített ki annyira, hogy szükségessé vált egy kis pihenés, de ehelyett én elvállaltam egy új típusú kihívást, ami pár nap alatt átcsapott átokká. Számomra ez a helyzet nem kihívás volt, hanem öngyilkosság és ez nagyon frusztrált, hiszen sokat reméltem az új lehetőségtől és magamtól is. Ha nem vagyok kimerült, talán jobban körülnézek és megóvom magam ettől a helyzettől. Bár a képem alaphelyzetben is bekerülhetne a szótárba a
naív címszó mellé.
Most tehát itthon vagyok, próbálok a családra és az edzésre koncentrálni és közben kitalálni, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal a jövőben.
Vannak "biztos" lehetőségeim, de jó lenne már egy olyan helyet találni, ahol tudok valamit alkotni és ahol nem csak kifacsarják az embert. Ahol tudok tanulni és tanítani is. Ahol értelmes emberek adják az értelmes munkát és még pénzt is adnak mellé. Tartok tőle, hogy a hazai IT nem erről szól.
Ha valakinek van ötlete, ne adj isten ajánlata, szívesen veszem. :)
