2009. március 12., csütörtök

Helyzet

Sok minden történt mostanában. Nem, annyira azért nem sok, hogy már állasom is legyen.
De azért
  • szülinapja volt többek között az apósomnak, a nagymamámnak és az apámnak is
  • lebetegedett és már szerencsésen meggyógyult a kedvenc fekete sapis párom
  • túl vagyunk az első apa - fia maratonon (két nap kettesben, juhéjj!)
  • és - főként ezért nem írtam ide mostanában, - készítettem egy új portált az egyesületemnek.

Utóbbival megszenvedtem rendesen. Majd kiderül, hogy volt-e értelme. Amikor elkezdtem, akkor még bennem volt a lendület és úgy gondoltam, hogy talán a klubom honlapját is megújítom, de most egy picit pihennék. Nem dolgozni volt nehéz, hanem időt találni a munkára. Amióta itthon vagyok, sokkal több időt töltök a családdal, főleg Csongival. Igazából nehéz is lenne nem így tenni, hiszen az elmúlt hetek rossz időjárása miatt gyakorlatilag össze voltunk zárva. És elég nehéz úgy belemerülni valamibe, hogy közben ott fúrja a fejét a kismuki, hogy "Rajzoljunk autókat!". Így maradtak az éjszakák, amik után reggel hétkor már csörgött a vekker, azaz jött a srác ébreszteni. Szerencsére itt a tavasz, egyre több időt tudunk kint is tölteni, ami azért jóval kellemesebb, mint a szokásos köröket futni a gyurma, a golyópálya, a ceruzák, a könyvek és a papagájok kiengedése között. Ráadásul áprilistól kezdődik a bölcsis időszak is. Na mibe, hogy addigra találok munkát, amikorra több időm lenne magamra is idehaza?

A csehekhez már nem megyek - egyelőre. Kiderült, hogy 1-2 éves tapasztalattal rendelkező suhancokat keresnek, én ehhez túl képzett (értsd: túl sokat kellene fizetniük) vagyok. Sokan mondják, hogy miért nem megyek el ideiglenesen kevesebb pénzért valahova? Akkor lenne egy kis haladék addig, amíg találok jobbat.
A helyzet az, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják. Egyrészt a kisebb pénzű meló kisebb tapasztalatú embert igényel, de emberi értelemben is. Ezeket a srácokat durván kihasználják és arra építenek, hogy nem ismerik még a dörgést, de elég agilisek. A magamfajtával már nem mernék ezt megtenni, ezért inkább keresnek egy suhancot.
Azért alakulgatnak a dolgok, csak szánalmasan lassan. Amit nem értek, hogy több helyről is ígérik, hogy a napokban már eldől és szólnak, hogy mikor kellek, aztán simán eltelik két hét is kommunikáció nélkül.

Ahogy indul az év (mit indul, március van!!) jönnek az aikidos programok is. Vidéki kurzusok, vizsga felkészítők és most kaptam egy felkérést egy bemutató szervezésére is, április második felére. Ez egyrészt jó, mert van mivel foglalkoznom, csak kár, hogy számlák is vannak, amiket ki kell fizetni. Most jelentkeztem egy heti 20 órás állásra, Törökbálintra. Közel sem biztos, hogy bármi lesz belőle, de ez számomra megint egy lépés a régi álmom felé, hogy több időt töltsek az aikido oktatással és gyakorlással. Ha egy ilyen meló összejönne, akkor talán elég bátorságom és időm lesz arra, hogy bevállaljak még 2-3 edzést. Például gyerekeket még nem is oktattam és az egyesületünknek amúgy sincs gyerek-klubja mostanában.