2009. szeptember 22., kedd

Rajztábor


Rajztábor
A képet feltöltötte: BékiPe

A világhírű Tripper fivérek turnéjukat megszakítva elvonultak egy pár napra, hogy művészi érzéküket Patty, a rúdtáncos patkány közreműködésével tovább fejlesszék. A kép az alkotói műhelyben készült.

2009. szeptember 21., hétfő

Papeszparti jobb végredménnyel

A hétvégén megismételtük a múltkori, Sámson-vadászat miatt szomorúra sikerült papagájos összejövetelt. A résztvevők köre sokkal szűkebb volt ugyan, de így is jól éreztük magunkat.

Csongi nagyon szépen eljátszott Kati unokájával, a nők mindenféle női dolgokról csevegtek, én pedig ingáztam közöttük és a srácok között. A srác lassan már úgy fog érkezni Katiékhoz, hogy "Milyen autót kapok ma?". A Ferrárival természetesen aznap együtt aludt és fürdés közben is ott figyelt a WC tetején.

Rebeka, Kati unokája aranyos kislány. Igazi nőhöz méltón nemet már tud mondani, mást még egyelőre nem nagyon hallottam, de irányítani már mozdulatokkal is képes. :) Van köztük egy kis korkülönbség, de nem számottevő ahhoz, hogy ne tudtak volna labdázni, fogócskázni, ház körül szaladgálni, motorozni. Persze, Csongi csak egy módon tudott leállni, amikor a kerti betonon hasalva sugdolózott az új "hűdecsodálatos" autójával, de így is jól elszórakoztak egymással. A legmeghatóbb az volt, mikor azt vettük észre, hogy Csongi tőlünk 5 méterre vigyázállásban a Cifra palotát énekelte a kislánynak, aki szépen megtapsolta az előadást.

Sámi és Csibi eközben kint sütkérezett az ősz utolsó sugaraiban, közben almát falatoztak. Adtunk nekik egy-két sótalanított ropi-perecet, amivel pár percig el is szórakoztak, de leginkább trancsírozás után kiszórták a kalitjaik elé a morzsákat. Indulás előtt egy 20 percre bementünk a házba, hogy kivehessük a tollasokat kicsit játszani. Rebeka főleg Sámival és a játékaival volt el, Csongi és én pedig Csibire vagyunk rákattanva. Bámulatos, hogy mindkét madár mennyire közvetlen a gyerekekkel. Nekik bármikor hagyták magukat megsimogatni, pedig Sámi például elég félős és hát Csibi is oda tud kapni, ha már elege van a vegzálásból.

Készítettem pár képet, de a kevés fény miatt RAW-ba kellett fotóznom és még nem tudom, mikor és milyen képek lesznek belőle. Csongi nagyon élvezte, ahogy Csibi fel-alá totyogott a padlón, attól pedig egyenesen extázisba esett, amikor egy váratlan ötlettől vezérelve rápateroltam Csibészkét a vállára. Először észre se vette, aztán megmerevedett és ezt követte a boldog kacarászás, mert Csibi hol a tollával, hol a csőrével csikizte a nyakát és az arcát és néha még "radírozni" is nekiállt rajta. Többször kérte, hogy fotózzuk le őket, bennünket pedig nem kellett győzködni. Amikor Bori már eltette a gépemet, ezzel is jelezve, hogy ideje hazamenni, még egy utolsó kört játszottak, amit Kati gépével is sikerült megörökíteni. Van videó is a mobilomon, este majd becsatolom, ha feltöltöttem valamelyik megosztóra. Addig is illusztrációként beteszek pár képet a Kati gépével készültekről.



Nagyon jó volt ez a nap. Örülök, hogy Csongi egyre szebben bánik az állatokkal és élvezi a társaságukat. Remélem, ez így fog haladni továbbra is. Borit pedig előre sajnálom, mert ebből nagy eséllyel nagy madárzsivaj lesz előbb, vagy utóbb. :)

2009. szeptember 10., csütörtök

Elment a villamos

Én már tudom pár napja, de eddig nem volt időm ide is megírni. A suli egy évig halasztva. :(
Sajnos ennek oka nem kizárólag magamon kívül kereshető, pedig így lenne a legkényelmesebb. :)

Az történt, hogy jó felnőtt módjára alapos utánakutatás helyett több helyen feltételezésekre építettem a jelentkezésemet. Ilyen feltételezés volt, hogy egy levelező tagozat, amit többnyire dolgozó emberek választanak hétvégeken működik. Azt azért leellenőriztem, hogy hány hetente kell majd vonatozni, meg panzióban aludni, de arról sajnos túl későn szereztem tudomást, hogy az én óráim bizony szombaton és ... pénteken lesznek. Mégpedig már reggel nyolctól. Ez utóbbit már csak a Neptunos bejelentkezésemkor tudtam meg, a pénteki nap ténye benne volt az iskola honlapjának GYIK-jában is, amit kb. múlt szerdán futottam át.

Próbáltam menteni a menthetőt, írtam levelet a felvételi irodának két címre is, de választ ezúttal nem kaptam egyáltalán. Így azt sem tudhattam meg, hogy mit érdemel az a bűnös, aki a levelezőnek is csak a felét tölti az iskolában. A beiratkozás most kedden lett volna, ki is vettem a szabit hozzá, de nem láttam értelmét annak, hogy odamenjek, hiszen a beiratkozás egyik feltétele a befizetett tandíj igazolása.

Utólag már nem bánom annyira a dolgot, a melóhelyen épp elég zűrös mostanában suli nélkül is. Azt reméltem, hogy minimum annyit mondanak, amikor jelzem a jelentkezésemet, hogy "Derék dolog", de inkább csak annyit kaptam, hogy "Nem tudlak elengedni a felvételi beszélgetésre." Már az is épp elég gáz itt, hogy 2-3 hetente esetleg pont akkor mennék suliba, amikorra épp valami karbantartást találnak ki, hát még ha kiderül, hogy péntekeket is el akarok lógni. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Az oroszlán már villogtatja a fogát rendesen.

De nem adom fel, az életemet továbbra is én irányítom és ha tanulni akarok, akkor tanulni is fogok. Max az időzítésbe szólhatnak bele külső tényezők. Azt is jó volt látni, hogy több olyan szak is van, ahova bőven elegendőek a hozott pontszámaim, persze ez inkább a mai oktatási rendszert minősíti. Bejutni tehát nem lesz nehéz. Bent maradni már egy másik kérdés...

És így legalább elmehetek Mizo kerti partijára. Nagyon sajnálom, hogy Ágiék épp most mondták le.

2009. szeptember 1., kedd

Vissza az iskolapadba

Még augusztusban kapott el Bori, hogy márpedig nekem jelentkeznem kell a pótfelvételi időszakban valamilyen képzésre, ugyanis nagyszerű karrieremből eddig kimaradt a diplomaszerzés élménye. Az okok unalmasak, a lényeg:

Felvettek!!!

Most egyszerre örülök és aggódom. A képzés egy vidéki suliban lesz, levelező szakon. 2-3 hetente elvisz egy hétvégét, plusz a vizsgára készülés és persze maguk a vizsgák. A melóba most kezdek belerázódni, de legalábbis most nyílik ki a szemem, hogy mibe is keveredtem és látom, hogy itt elég gyakori a hétvégi túlmunka. Ez az év vége közeledtével csak sűrűsödik. Ezen kívül edzés is van, 1-2 havonta hétvégi kurzusokkal. És akkor a családra, a barátokra is illene időt szakítani.

Egyszer már jártam egyetemre, azt egy év után hagytam ott, elsősorban a munkahelyem nyomására. Pár évvel később elhatároztam, suliról lemondani meló miatt többet nem fogok. Könnyű volt mondani, nem számítottam rá, hogy újra hasonló helyzetbe kerülök - vagy még rosszabba. Most már van gyerek, nagyobb az anyagi felelősség is, ráadásul lassan 35 vagyok és ebben a korban már másképp fog az ember agya, mint huszonévesen. De akkor sem keresek kibúvókat. Bori megígérte, hogy ha kell, végigrugdal a hét féléven. Jó lenne, ha nem lenne rá szükség. Beiratkozás jövő kedden - hopp, egy nap szabi.

És egy másik szomorú áldozat: az első oktatási hétvége az, amelyik 19-ére esik. Pont egy kedves barát kerti rendezvénye lesz akkor. Nagyon sajnálom. :(