2009. április 28., kedd

Most már pénzt fogok kérni

Na jó, nem. :) De újabb két képemet használták fel egy blogbejegyzéshez.
Az alábbi linken a 30 legszínesebb és legcsinosabb madarat gyűjtötte össze egy blogger:

30 Most Colorful and Prettiest Pet Birds in the World

A hivatkozott képek pedig:




Amúgy mindkét kép a Wikipedia megfelelő bejegyzéseiben is megtalálható már. :)
Wikipedia: Black-headed Parrot és Wikipedia: Peach-faced Lovebird

2009. április 27., hétfő

Ismét Makón

A hétvégén újra alkalmam volt Makóra látogatni, mégpedig a kedvenc okomból kifolyólag: Aikido kurzus Pietroval. :)

Boriék itthon maradtak eredetileg azért, mert bababörze volt szombaton és Csonginak már alig van tavaszi-nyári hordható ruhája, de sajnos a kicsi még jól be is lázasodott, így a börzét is kihagyták. Most már jobban van, de az elmúlt két napon elég bágyadtka volt szegény. Még a telefonon is álmos-szomorú volt a hangja a kismanónak.

A kurzus remekül sikerült, tudom ajánlani az aikidohoz nem értő érdeklődőknek is ezt a cikket:
Giampietro Savegnago: „Sohase gyakoroljátok öncélúan”

Ennek a nagyszerű embernek a példája sok erőt adott már másoknak, köztük nekem is.

Aki pedig csak képeket szeretne nézegetni, az az alábbi képre kattintson:

2009. április 20., hétfő

Híresek lettem

Újabb fotó (és várható, hogy lesz majd még) találtatott a világháló egy másik használója által használhatónak. A hölgy Afrikában azzal tölti az idejét, hogy mindenféle levegőben lévő emberek fotóit gyűjti a blogján. No, ilyenből van nekem is pár. Engem egy Csongis kép kapcsán talált meg, de úgy tűnik, hogy elsőre egy másikat hamarabb be tudott dobni. A nyertes kép pedig:

Dancing in the rain

Péntekről hétfőn

Sűrűre sikeredett a péntek és a hétvégén is keveset voltam gép előtt, ezért csak most tudok írni róla.

A péntek az jó nap itt, mert bár a hét egyéb napjain nyolcnál több órát töltünk az irodában, ezen a napon már 14:30-kor hazamehettem. Ez most azért is nagyon hasznos volt, mert végre alkalmam nyílt ellátogatni Kyga özvegyéhez és megcsodálhattam a madarait, az unokáját, valamint közelebbi haverságba kerülhettem Bumival, egy tündéri sapis kislánnyal. A történetben az a szomorú, hogy én pár sarokra lakom csak tőlük és amíg szegény Kyga élt, addig nem tudtam összehozni egy látogatást sem. :( Remélem, hogy mostantól majd lesz lehetőségem máskor is elzarándokolni a madár-birodalomba. Jó lenne a többi tollast is jobban megismerni és szívesen be is segítenék, ha akadna némi tennivaló.

Elvileg fotózni mentem, de a körülmények ehhez nem voltak túl ideálisak. Pénteken délután esőre állt az idő és a legtöbb madár még kalitban is volt. Ha jól értettem, a napokban költöznek ki a röpdékbe.
Lőttem azért jópárat, de ahogy megnéztem, csak néhány kép lesz használható.

Bumi miatt viszont már megérte mennem. :) Ez a madár egy kis tündér. A sapisok amúgy is elég játékosak természetüknél fogva, de ez a kismadár nagyon gyorsan oldódott. Amikor beléptem a szobába, már kiszúrtam magamnak. Kint ült a kalitja tetején és sasolt, hogy ki az idegen. Óvatosan közelítettem hozzá, de még így is elszaladt, meg hátat fordított nekem...kb. 10 percig, aztán rájött, hogy nem harapom le a fejét és hagyta magát simogatni, majd a kezemre is átjött, még egy óvatos puszit is kaptam az orromra. A gazdája figyelmeztetett, hogy ne engedjem a nyakamba, mert kilyuggatja a pólómat, úgyhogy szépen visszatuszkoltam a kezemre, meg a kalitra. Persze jött volna vissza egyből. Úgy produkálta magát, hogy a lefelé nyíló ajtaján fejjel lefelé lógva lengett föl-alá. Ha tehette volna, szerintem át is fordul. Később ugyanezt játszotta az ujjamba kapaszkodva.

Ezután mentünk ki az üvegházba, ahol a többi madár volt, nagy ívben megkerülve az ajtók őrzőjét: Rebekát, a sárgabóbitás kakadut. Mizo figyelmeztetett, hogy jobb tartani az egy lépés távolságot, mert elég alattomban kap oda az ember nyakába, de szerencsére Rebeka is tartott tőlem, így kölcsönösen húzódtunk el egymástól. :) Odakint gyönyörű madarak voltak jellemzően párban: arák, feketesapisok, kakaduk, jákók és még amazont is láttam. Kicsit nézelődtem kint, de a tenyészpárokat nem jó sokáig zavarni; az egyik kakadunak például olyan hangja volt, mint 2-3 autóduda.

Visszatérve Bumi leköltözött a dohányzóasztalra és Kyga unokáját, meg engem szórakoztatott. Mizo hozott neki húsvéti felhúzhatós csirkét, azzal elbirkózott egy darabig, de amúgy a fényképezőgépem és a kezem érdekelte nagyon.

Gyorsan elszaladt az idő, hatkor indultunk tovább Hosszúékhoz, ahol Csongi és Bori már vártak. Hasznosan töltötték az időt, ugyanis Csonginak meglett az első komolyabb arcraesése. Eddig nagyon ügyesen esett, keze mindig elől, így az arcára még csak egy-két kisebb karmolást sikerült beszereznie, de most ketten szaladtak kézenfogva és azért ez már egy bizonytalansági tényező. Jó kis horzsolása lett a betontól, amit feltörölt a fejével. Szerencsére a baj nem komoly, meg sem ütötte magát, legalábbis nem lilult be, csak a horzsolás foltjai látszanak, az is csak akkor, ha a jobb arcát mutatja (tiszta Harvey Dent). Este szokásos borozgatás, majd másnap délelőtt mentünk a nagyanyámhoz, hogy egy általa Csonginak vásárolt cipőt kicseréljünk nagyobbra.

A kölök most kezdi komolyan feszegetni a határait. Elrohan a boltban, hempereg a földön, oda mászik, ahova nem engedjük és közben komiszan mosolyog, vagy épp kacarászik. A hétvége további része arról szólt, hogy akkor mostantól nyitott ablak mellett már nem hagyhatjuk, mert felmászik és a kertben is jobban szemmel kell tartani, mert már nem kérdezi meg, hogy mit ehet meg, csak jön, hogy "Csongi megette". Aztán kergetőzünk és próbáljuk a leveleket kikaparni a szájából és beazonosítani, hogy ez vajon gyöngyvirág, vagy nem gyöngyvirág? Szóval hegyibeszéd- és bünti hegyek vannak kilátásban, nem irigylem se a srácot, se a szüleit. (Ja, az én vagyok.) Igyekszem a képeket használhatóvá berhelni és akkor lesznek illusztrációk is a betűk mellé. Addig is képzeljétek el, amit leírtam.

2009. április 17., péntek

Az első (fél) hét

Arra gondoltam, hogy írok egy összehasonlítást arról, hogy milyen volt itt kezdeni és milyen az előző két munkahelyemen, de egyrészt nem biztos, hogy lesz időm mindenre, másrészt azért még nagyon az elején vagyok a dolgoknak és lehet, hogy igazságtalan lennék itt-ott.

Ami nagyon barátságos volt, hogy láthatóan készültek rám. Az első napomon már volt belépő kártyám, működő bejelentkezésem a gépemhez, a telefon a nevemen volt, működött a céges email postafiókom és még sorolhatnám. Az asztalomon egy kis papírdoboz volt, mindenféle összeválogatott irodaszerekkel.

A főnököm, aki az egész osztályt (meg még egy másikat) vezeti már befoglalt velem napi két órát, ami alatt beavat a cég felépítésébe és az IT rendszerek és rajtuk futó alkalmazások is sorra kerülnek. Amiről nem ő fog okítani, azt megszervezte nekem. Lesz egy-két komolyabb külsős tanfolyam is, valamint tanulmányi kirándulás a géptermekbe. Amúgy szigorú, határozott embernek tűnik, akinek megvan a véleménye a dolgokról és ezt nem is nagyon tartja meg magának. Az embereit védi, bárkinek nekimegy, ha arról van szó, de ha hülyeséget csinálnak, őket is szó nélkóül seggberúgja.

A társaság is jó. Kicsit nagy már hozzá a csapat, de még mindig mindenki kézfogással köszön és búcsúzik - nem csak az asztaltársaitól. Évek óta nem voltam ilyen társaságban. Amennyire megismertem őket, a dolgukat is értik és teszik.

Persze itt is vannak fura, vagy kellemetlen dolgok, de remélem, kellőképpen ellensúlyozva is lesznek. Itt is lesz készenlét, de állítólag nem olyan gyakoriak a hívások, mint a BB-ben voltak. Másrészt itt is lesznek "műszakok" és a délutánosnak elég későn van vége. Ha beindul a vetésforgó, kéthetente 18:30-kor indulhatok csak haza, ami az edzéstartásba rendesen be fog kavarni. A "párom" már jelezte, hogy nyitott a csereberére, szóval lehet, hogy ez részben megoldódik, de azért ezt szívesen kihagytam volna. A fizu is olyan amilyen. Kerestem már ennél többet is, nagyjából 3-4 évnyi visszalépést jelent ez nekem. De egyrészt még így is elég lesz, ahogy otthon kiszámoltuk, másrészt válság idején, fél év otthonülés után ne panaszkodjon az ember. Harmadrészt pedig ha minden jól megy, elég komoly szakmai fejlődésre van lehetőségem elég keresett területeken.

Tegnap visszajelzett Miki egér, mehetnék hozzájuk második fordulóra. Szívesen dolgoztam volna ott, mert a meló jóval egyszerűbb lett volna, a fizu meg még valamivel magasabb is, de most nem vagyok ugrabugrálós kedvemben. Szóval, ha esetleg valaki olyan olvassa ezt a bejegyzést, aki kicsit (tényleg kicsit) ért a HTML-hez, valamivel jobban az SQL-hez és még Excelt is tud használni, no meg jól beszél angolul, szóljon és beajánlom magam helyett. Nem éppen egy szakmai kihívás, de nagyon szép és korszerű a munkakörnyezet, valamint komoly neve van a cégnek. Ha nem lenne más, simán elfogadnám. Az egyetlen komolyabb hátrány, hogy elsőre csak 6 hónapos szerződést kötnek az alkalmazottakkal, de ez nem jelenti azt, hogy nem hosszabbítják meg.

2009. április 14., kedd

És igen!!!!!

Persze, még rám eshet egy tégla, meg mittomén, de a tervek szerint holnap reggeltől újra becsületes alkalmazott leszek. Vége az itthon tespedésnek, vége az ingyenélésnek, vége a dolgozókon röhincsélésnek (bár így lett volna).
Szóval holnap megyek szerződni, eztántól megint a belváros lesz a munkahelyem, amit sokkal jobban szeretek, mert választhatok, hogy hol akarok enni és a fogorvos is egy köpésre lesz (vagy öblítésre?).
A dolog nagyon gyorsan történt. Múlt hétfőn szúrtam ki egy hirdetést, annyira nem is vettem komolyan, rutinból jelentkeztem. Másnap már interjú, egyből három kör. A főnök eddig nagyon szimpatikus és segítőkész volt, a kollégát, aki mellé kerülök pedig egy korábbi munkahelyemről már ismerem. Ez jól is fog jönni, mert a terület technikai részét, amivel foglalkozom majd, még nem mondhatnám, hogy mélyen ismerem. Remélem, gyorsan belerázódok.

Érdekes, de egy kicsit szomorú is vagyok. Az utóbbi időben már nem tudtam annyira élvezni az itthonlétet, mint az első hetekben és most olyan hirtelen jött a munka, hogy nincs időm arra, hogy egy kicsit élvezzem a családdal a biztos hátterű szabadságot. Szívesen elvittem volna őket néhány napra valahova, szívesen vásároltam volna velük ezt-azt, amit az utóbbi hetekben már nem mertünk megengedni magunknak. Persze, ez csak hamis biztonság lett volna, hisz próbaidő itt is van és a pénzért itt is dolgozni kell majd, nem is keveset.

Ez az időszak segített rengeteg dolgot helyretenni a saját fejemben és néha másokéban is. Mik a fontos dolgok, kik a barátok és mit jelent önzetlenül, haszon nélkül segíteni. Több ismerősömben csalódtam kellemesen és néhányban igen kellemetlenül. Olyan emberek is próbáltak segíteni, akikre nem gondoltam volna és olyan "segítők" tűntek el nyom nélkül, akikért korábban sok mindent megtettem volna. Pár régi homályos célom is újra körvonalat kapott és ha minden jól megy, ezek egyre határozottabb alakot öltenek az elkövetkező években. Hasznos volt, mert mindenből lehet tanulni valamit, de azt soha nem leszek hajlandó vallani, hogy megérdemeltem volna. Semmi olyan döntést nem hoztam, amiről ne tudtam volna, hogy mik a lehetséges következményei. Ez is benne volt a pakliban. A válság miatt a rosszabbik fele jött ki azoknak, amikre számítottam, de akkor is számítottam rá.

És hogy mi következik most? Azt majd meglátjuk...

2009. április 13., hétfő

Túl Mobil


IMG_1245
A képet feltöltötte: BékiPeti

Március végén ellátogattunk a Vasúttörténeti Parkba. Csongi ugyanis nagy vonatrajongó lett. Na jó, nem, de Thomasékat bírja nagyon és itt lehet sok gőzmozdonyt is látni.
Persze, arról nem tudtunk, hogy a parkban épp bringa-fesztivál van és rengeteg plusz gyerekjátékot felállítottak, köztük ezt az ugrálót, aminek köszönhetően Csongi a parkban töltött idő felét végigugrálta. Ez szerencsére benne volt az aznapra megemelt árú belépőben, amiért külön vállveregetés illeti a szervezőket.
Persze sikerült kihúznunk a gyufát a felvigyázó "bácsinál" is, mivel a srác idehaza is folyton az ágyról ugrál lefelé, itt pedig még puha szőnyeg is várta a lepotyogó manókat. Így lettünk mi rossz példa, volt is pár ijedt tekintetű szülő, akinek a sráca feltehetően először próbálkozott hasonlóval. Emberünk néhányszor figyelmeztette Csongort, hogy az ugrálónak nem ez a rendeltetésszerű használta, aztán feladta és elment focizni.

Itt az egész album

Nagymamám kertjéből


IMG_1395
A képet feltöltötte: BékiPeti

...kívánok Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2009. április 9., csütörtök

Tartalmas hétvége

...és legalább olyan tartalmas hét követi.

A hétvégén edzőtáborban voltam. Az egyesület, ahol Aikidot tanítok budo tábort szervezett. Az Aikidon kívül volt Iaido és Battodo edzés is. Az egyesületünk vezetőjének egy régi barátja, egy osztrák úriember tartotta a kardos edzéseket. Vasárnap még éles karddal vágáspróbákat is végeztünk. Ez úgy néz ki, hogy beáztatott és összetekert gyékényt rögzítenek egy állványon, aztán mindenféle irányú vágásokkal felaprítják. Azt, hogy valakinek milyen a vágása, a legjobban ez a gyakorlat segít lemérni. A mozdulat nagyon könnyed, de mégis nehéz helyesen végrehajtani. Aki izgul, vagy nincs még gyakorlata benne, az gyakran túl sok erőt használ és emiatt csak lecsapja a gyékényt, ami így csak törik.

Edzés után elhatároztam, hogy kinézek a Hősök terére, a Civil Fórum által szervezett tüntetésre. Végülis az egyik közvetlen érintettje vagyok a válságnak, illetve kormányunk "nagyszerű" munkájának. Amik ott elhangzottak, illetve ami a meghívó szövegében volt, azzal egyet tudok érteni. Láttam élőben gárdistát, meg rengeteg embert. Tele volt a tér, de még a múzeumok lépcsőjén és a Podmaniczky utcánál is voltak. Az Andrássy úton pedig folyamatosan jöttek-mentek a résztvevők a körönd és a tér között. Sok magamfajta harmincas is volt köztük, meg jópáran az egész családdal, gyerekekkel mentek ki. Balhé nem történt, este olvastam csak, hogy utána a parlament előtt már kevésbé volt baráti a légkör.

Hétfő óta pedig minden hétköznapomra jutott egy állásinterjú. Különböző időpontokban, szanaszét a városban, de legalább egy napra csak egy jut. A legviccesebb, hogy pont abból lesz most már 99%-ban valami, amire egyáltalán nem is számítottam. Ráadásul a leggyorsabban. Hétfőn délután jelentkeztem, egy óra múlva már időpontot egyeztettem másnapra és szerdán már a fizumat alkudta lejjebb a HR. A munkakör rendszerüzemeltetés, de ilyen rendszert még nem piszkáltam, csak felhasználóként, illetve fejlesztettem rá 8-10 éve. Remélem, lesz lehetőségem beletanulni, mert amúgy érdekel és ez egy olyan terület, amit csak egy elég szűk kör ismer behatóan idehaza. Gyűjtöm az olyan területeket, amihez csak kevesen értenek, pedig nem is tudatosan csinálom. A pénzben rendesen alá kellett adnom a tavalyi fizumnak. Az alap megegyezik a BB-s alappal, csak itt jóval kevesebb a plusz juttatás, de ez még mindig sokkal több, mint amit az elmúlt fél évben kerestem. Ennyi pénzből azért már meg lehet élni, ha Bori visszamegy dolgozni, akkor főleg. Persze, mindenki ilyenkor talál meg a legtutibb lehetőségekkel, de mivel most ez a legbiztosabb, hacsak elém nem ugrik egy manó egy aláírt ajánlattal, most már ezt fogom elfogadni.

2009. április 2., csütörtök

Húúú, ez nagyon gáz!!!

Eddig tartott a türelmem és a tisztességes hozzáállásom. Ez elképesztő! Nem érdekel, hogy savanyú a szőlő, a sértettségem nem engedi, hogy nem adjam ki magamból ezt a történetet.

Még decemberben akadtam össze egy álláshirdetés kapcsán a Grape Solutions nevű céggel. A saját honlapjukon, online álláshirdető portálokon és még HR cégeken keresztül is Tesztelő, Szoftverelemző pozícióra kerestek embert és én jelentkeztem is. Következzék a töketlenség és sunyiság iskolapéldája:

Először nagyon meglepett, hogy gyakorlatilag még a jelentkezésem napján felhívtak, hogy időpontot egyeztessünk az állásinterjúhoz. Ez meg is történt, pár napon belül már zakatoltam reggel a HÉV-en, amikor csörgött a telefonom és a titkárnő lemondta a találkozót, mert az interjúztatómnak lerobbant a kocsija. Ennyi még belefér, elnézést is kért, áttettük másnapra.

Másnap egy kedves hölgy, Andrea interjúztatott, aki a tesztelés, pontosabban a QA részleg igazgatója, mellesleg tulajdonos a cégben. Beszélgettünk egy kicsit róluk, egy kicsit rólam, majd kitöltetett velem egy angol nyelvű szakmai tesztet. A teszt nem volt nehéz, főleg adatbázis alapdefiníciókra kérdezett rá, valamint volt egy web-es felület módosításának specifikációja is, amihez teszt forgatókönyvet kellett összedobnom konkrét tesztesetekkel és vizsgálati szempontokkal.
A végén elbúcsúztunk és megegyeztünk benne, hogy a teszt eredményétől függően behívnak második körre, ahol egy másik tulajdonossal, a fejlesztés vezetőjével, Tamással fogok beszélgetni. Ha jó lesz a teszt eredménye...
Az pedig olyan jól sikerülhetett, hogy még aznap délután felhívott Andrea, hogy másnapra megbeszéljük a második kört. Azt kérte még, hogy az interjúra hozzak magammal referenciamunkát. Ezt elsőre nem is értettem, mert egy tesztelőnek nem igazán vannak demonstrálható referenciamunkái, de kiderült, hogy itt az egyik korábbi munkám érdekelte, mert említettem, hogy dolgoztam nagyon picit webes fejlesztőként is. Még konkrét feladatot is adott, hogy mivel készüljek. Nem volt nagy gond, összedobtam otthon, amit kért.

Másnap ketten fogadtak: Andrea és Tamás. Andrea most csak kísérőként volt jelen, Tamás kérdezgetett mindenféléről. Szúrósan, kötözködve kezdte, de aztán láthatóan oldódott. Megnéztük a kért referenciamunkákat, én viccesen jeleztem is, hogy tesztelőnek jelentkeztem és nem fejlesztőnek, de ők azt válaszolták, hogy jelenleg azt látják, hogy tesztelési feladatokra a legalkalmasabbak a tapasztalt fejlesztők és mivel én annak vallom magam, szeretnék ezt az oldalamat is látni. Ebben részben egyet is értettünk, bár szerintem még külön kell egy speciális hozzáállás a teszteléshez.
A vége az lett, hogy ők előadták, hogy van most nekik egy nagyon szuper srácuk kint cégnél, aki automatizált teszteket készít elő és a helyi tesztelőket irányítgatja, de januártól új projektet indítanak és kell nekik egy új ember, aki vagy átveszi az emberük helyét a jelenlegi partnerüknél, vagy az új céget veszi a hátára. Azt mondták, hogy mivel én hasonló kaliberű ember vagyok, mint az ő szupermenük (dagadt a mellem, de csak csendesen mosolyogtam), ezért még választhatok is, hogy melyik projektet szeretném elvállalni. A lényeg: szeretnének velem dolgozni, csak találjuk ki, milyen státuszban dolgoznék, illetve alvállalkozóként mennyit szeretnék számlázni. Korábban már elmondtam, hogy alkalmazottként mennyi nettót szeretnék, ezért ez alkalommal csak mondtam egy has összeget, hogy szerintem ennyiből kijön ugyanaz, ha számlázom. Tamás elmosolyodott és azt javasolt, hogy beszéljek a könyvelőmmel és számoljuk ki a korrekt összeget, mert szerinte ebből nem jön ki annyi nettó a levonásokkal. Fontos volt még nekik, hogy mihamarabb kezdjek, akár már január elsejével.
Itt picit húztam a szám, mert szerettem volna a szerződéssel a kezemben még elvinni a családot wellnessni (akkor még futotta rá) és a BB-től is vártam még, hogy esetleg vissza tudok jutni, ami munkakör és karrier szempontból jobb lett volna, ezért azt kértem, hogy hadd kezdjek január közepével. Ők erősködtek, hogy próbáljam meg gyorsan eldönteni.
Egy héttel később írtam meg nekik, hogy akkor elvállalom a munkát január elejével és megírtam a korrekt igényelt összeget is, amit sikerült közben kiszámolni.
Aznap délután felhívott Andrea, hogy találtak más jelöltet és ő kapja meg a munkát, de január környékén lehet, hogy lesz egy másik projekt és akkor esetleg megkeresnek. Szóval ezt elbuktam. A konkrét okot nem sikerült megtudnom, de ennyi simlisség még belefért az udvarias elutasítás témakörébe. Vagy későn szóltam vissza, vagy túl sokat kértem. Még most sem tudom.

Viccessé akkor vált a szitu, amikor egy karácsonyi üdvözlő email kapcsán kiderült, hogy egy kedves volt középiskolai osztálytársam, akivel a suli után még évekig tartottam a kapcsolatot szintén a cég egyik vezetője. Ezt meg is említettem neki, amire ő felajánlotta, hogy a szabadságolások után, januárban majd szólhat az érdekemben. Én ezt udvariasan elutasítottam. Soha életemben nem szerettem a hátszelet (a második EN-es körömnél is ez okozta a fő bajt), szeretem, ha nekem és a munkámnak van híre és nem az ismerőseimnek. Ezen kívül bíztam benne, hogy máshonnan kapok korrektebb ajánlatot. Arra viszont kíváncsi lettem volna, hogy mi volt a valódi oka az elutasításomnak. Ezt meg is írtam a havernak, de választ erre már nem kaptam.

A dolog ment a levesbe, az élet nem állt meg. Voltak más kialakuló lehetőségek, inkább azokkal foglalkoztam. Aztán január végén kiszúrtam, hogy a Grape még mindig hirdet és még mindig ugyanarra a pozícióra. Nem csak a saját honlapjukon, de egy külsős HR cég is ezzel a pozícióval keresett meg közvetlenül. Pedig elvileg januárban indult a projekt és sürgősen kellett az ember és decemberben meg is találták. Kíváncsi lettem, írtam újra az osztálytársamnak. Semmi válasz, azóta se. Sok a dolga...

Telt-múlt az idő és néhány hete elkezdtem számba venni azokat a helyeket, ahonnan eddig ideiglenes indokkal elutasítottak, hátha most már tisztább a terep. A Grape még mindig hirdet, mi lenne ha megpróbálnám? Előkotortam Andrea névjegyét és előadtam neki a történetet, hogy mostanában ért véget egy ideiglenes megbízásom (ami igaz is, csak pénzt nem kapok érte) és látom, hogy megint (még mindig) keresnek embert a pozícióra. Mi lenne, ha megpróbálnánk újra? Ő először azt sem tudta, ki vagyok, előkotorta a CV-met és amikor ráismert a fotómra, akkor megígérte, hogy beszél Tamással és egy-két napon belül visszahív.

Egy hét múlva rácsörögtem, hogy mi újság. Gondoltam, most már úgyis mindegy, hivatkoztam az osztálytársamra is, hogy milyen vicces, hogy utólag derült ki, hogy mi barátok vagyunk. "Igen, mesélte is a Marci, hehe." Tehát beszéltek. De Tamással nem sikerült beszélnie, de biztosan fog, mert van is itt egy munka, amit én elvégezhetnék. Hurrá! Holnap felhívnak.

Újabb hét telt el és megint én telefonáltam. Andrea beteg, másnap megy először dolgozni, de most már beírja a naptárjába, hogy fel kell hívniuk engem. Másnap telefonáltam megint. Tamás ebédelni ment, de kiírja neki, hogy hívjon fel, ők már beszéltek is rólam. Ez volt tegnap.

Mivel az ebédidő nem akart letelni, ma megint felhívtam Andreát. Ő pedig adta a telefont Tamásnak, hogy vele akarok beszélni. Ő megkérdezte, miről van szó. Én mondtam, hogy hetek óta hívogatom már Andreát és biztosan sikerült megbeszélni a dolgot, látom, nyitva még a pozíció, jelentkeznék újra. "Öööö... Milyen pozíció?"
"Hát a tesztelői."
Itt további hebegések és öözések következtek, hogy hát tulajdonképpen az a pozíció nincs nyitva. Illetve nyitva van mégis, de juniorral akarják feltölteni. Mert most minden tesztelői feladatukat a meglévő tesztelőkkel végeztetik el, de a piac hullámzik és bla-bla-bla. De most már emlékszik, hogy beszéltek rólam Andreával, csak most nem ugrott be, mert annyi dolga van mostanában.

A lényeg, hogy a decemberi "tapasztalt fejlesztő kell tesztelőnek" ideából mára az lett, hogy max. juniorokat vesznek fel, de az biztos, hogy nem engem. Majd talán, egyszer. Hát köszönöm szépen. Második lecke hinta-palintából letudva.

Eddig a tények és most jöjjön az én véleményem:
Az, ahogy ezt a helyzetet a Grape két tulajdonosa és szakmai vezetője kezelte az nem profi, nem egyenes, hanem kifejezetten sunyi és inkorrekt. Aki így "keres" munkavállalót, az valószínűleg az alkalmazottaival, de tovább megyek: az üzleti partnereivel, megrendelőivel és beszállítóival is így bánik. Hiába van helyzeti előnyben, hiába tudja, hogy eldöntheti, akar-e velem dolgozni, vagy sem. Megtehetné, hogy egyenesen megmondja: "Péter, nem kellesz. Nem vagy szimpi, félünk tőled, nem bízunk benned." De nem teszi, inkább hagyja, hogy hetekig hívogassam, még hiteget is, hogy van is számomra munka, aztán hebeg-habog a telefonba mindenféle kamu szöveget, hogy juniort keresnek, meg nincs is nyitva a pozi. Tessék odaírni akkor a hirdetésbe, hogy Junior tesztelőt keresünk, vagy tessék frissen tartani a honlapot, ha már webes fejlesztéssel foglalkoznak. És ne azt írják, hogy automatizált tesztelési gyakorlat, meg ügyfélorientált hozzáállás az elvárás, mert egy junior még azt sem tudja, mi az az ügyfél, nemhogy törődjön is velük. Ezért már nem érte meg vezetést tanulni, ha egyáltalán...
Lehet, hogy Marci, az osztálytárs miatt van az egész. Lehet, hogy ő nem akart velem dolgozni, vagy a főnököm lenni. Vagy épp attól félnek ők ketten, hogy túl erős lesz, ha a haverja is bekerül a céghez, még ha csak alkalmazottként is. Ezt mondjuk kétlem, bár hallottam érdekes híreket a tulajdonosi kör tagjainak egymáshoz való viszonyáról.

És igen, megbántottak. Igen, a sértettség beszél belőlem. Viszont teljesen jogosan és nem azért, mert nem vettek fel, azt bánják ők. Hanem ahogy ezt a tudomásomra hozták.

Az utóbbi hónapokban kemény leckéket kaptam arról, hogy ma már nem csak a barátságot, de az emberséget sem szabad keverni az üzlettel. Én pedig még tegnap is ott tartottam, hogy szeretem, ha a közvetlen kollégáimat barátként tudom kezelni. Milyen szépen is fejlődik a világ.

Rohan az idő

Eszméletlen. A napokban gondoltam bele, hogy már több, mint fél éve vagyok itthon. Ez alatt az idő alatt összesen egy (1) napnyi fizetett munkát tudtam felhajtani. Nem semmi! :)

Az utóbbi hetekben erősen elkezdtem agyalni azon, hogy ha ennyi időm van és az IT-val és az ottani ismeretségi körömmel ennyire nem érek semmit, akkor inkább más vonalakat kellene erősíteni. Sajna az aikido oktatás ma még nem olyan erős idehaza, hogy ebből tisztességesen meg lehessen élni. Ráadásul, amíg ezt üzletszerűen is tudnám végezni, - azaz több stabil csoportot kiépíteni, - az is eltartana egy darabig. Pedig ezt csinálnám a legszívesebben. Reggeli, délelőtti csoportokban gondolkodom és persze nem a régi iskola-pince-istenhátamögötti sufni megoldásban, hanem valami frekventált fitness centerben, ahol látnak ebben is fantáziát.

Persze ehhez kell egy/több "frekventált fitness center", aki szóba áll velem, tud biztosítani termet és tatamit, vagy helyet a tataminak. No meg nem ártana legalább kezdetben egy kiegészítő meló, ami mellett ezt csinálhatom.

Miért nincs a részmunkaidőnek idehaza kultúrája? Amikor a EN-nél töltöttem nagyszerű egyhetes csoportvezető pályafutásomat, kiváló, frissen kinevezett igazgatóm betámadta két beosztottamat is, mert olyan pimaszok voltak, hogy szerződésük szerint csak napi 6 órában dolgoztak, az egyik ráadásul heti két napot volt csak az irodában, a többit otthonról nyomta a gyerkőcök mellől. "Ez nem hatékony." No és miért nem? Mert városi számot kell tárcsázni mellék helyett, ha beszélni akarsz vele? Vagy mert nem tudsz odamenni hozzá az ad-hoc hülyeségeiddel, hanem meg kellene tervezni, hogy milyen feladatokat akarsz elvégeztetni a beosztottjaiddal? Nem erre van a vezető és az ő stratégiája? Az elmúlt fél évben összesen egy részmunkaidős álláshirdetéssel találkoztam, ami az én kaliberem volt. Jó lenne megfogni, de még a jelentkezésemet sem jelezték vissza.

Az idő meg szalad és a számlák pontosan érkeznek. A pénzünk pedig elfogyott.