2009. április 2., csütörtök

Húúú, ez nagyon gáz!!!

Eddig tartott a türelmem és a tisztességes hozzáállásom. Ez elképesztő! Nem érdekel, hogy savanyú a szőlő, a sértettségem nem engedi, hogy nem adjam ki magamból ezt a történetet.

Még decemberben akadtam össze egy álláshirdetés kapcsán a Grape Solutions nevű céggel. A saját honlapjukon, online álláshirdető portálokon és még HR cégeken keresztül is Tesztelő, Szoftverelemző pozícióra kerestek embert és én jelentkeztem is. Következzék a töketlenség és sunyiság iskolapéldája:

Először nagyon meglepett, hogy gyakorlatilag még a jelentkezésem napján felhívtak, hogy időpontot egyeztessünk az állásinterjúhoz. Ez meg is történt, pár napon belül már zakatoltam reggel a HÉV-en, amikor csörgött a telefonom és a titkárnő lemondta a találkozót, mert az interjúztatómnak lerobbant a kocsija. Ennyi még belefér, elnézést is kért, áttettük másnapra.

Másnap egy kedves hölgy, Andrea interjúztatott, aki a tesztelés, pontosabban a QA részleg igazgatója, mellesleg tulajdonos a cégben. Beszélgettünk egy kicsit róluk, egy kicsit rólam, majd kitöltetett velem egy angol nyelvű szakmai tesztet. A teszt nem volt nehéz, főleg adatbázis alapdefiníciókra kérdezett rá, valamint volt egy web-es felület módosításának specifikációja is, amihez teszt forgatókönyvet kellett összedobnom konkrét tesztesetekkel és vizsgálati szempontokkal.
A végén elbúcsúztunk és megegyeztünk benne, hogy a teszt eredményétől függően behívnak második körre, ahol egy másik tulajdonossal, a fejlesztés vezetőjével, Tamással fogok beszélgetni. Ha jó lesz a teszt eredménye...
Az pedig olyan jól sikerülhetett, hogy még aznap délután felhívott Andrea, hogy másnapra megbeszéljük a második kört. Azt kérte még, hogy az interjúra hozzak magammal referenciamunkát. Ezt elsőre nem is értettem, mert egy tesztelőnek nem igazán vannak demonstrálható referenciamunkái, de kiderült, hogy itt az egyik korábbi munkám érdekelte, mert említettem, hogy dolgoztam nagyon picit webes fejlesztőként is. Még konkrét feladatot is adott, hogy mivel készüljek. Nem volt nagy gond, összedobtam otthon, amit kért.

Másnap ketten fogadtak: Andrea és Tamás. Andrea most csak kísérőként volt jelen, Tamás kérdezgetett mindenféléről. Szúrósan, kötözködve kezdte, de aztán láthatóan oldódott. Megnéztük a kért referenciamunkákat, én viccesen jeleztem is, hogy tesztelőnek jelentkeztem és nem fejlesztőnek, de ők azt válaszolták, hogy jelenleg azt látják, hogy tesztelési feladatokra a legalkalmasabbak a tapasztalt fejlesztők és mivel én annak vallom magam, szeretnék ezt az oldalamat is látni. Ebben részben egyet is értettünk, bár szerintem még külön kell egy speciális hozzáállás a teszteléshez.
A vége az lett, hogy ők előadták, hogy van most nekik egy nagyon szuper srácuk kint cégnél, aki automatizált teszteket készít elő és a helyi tesztelőket irányítgatja, de januártól új projektet indítanak és kell nekik egy új ember, aki vagy átveszi az emberük helyét a jelenlegi partnerüknél, vagy az új céget veszi a hátára. Azt mondták, hogy mivel én hasonló kaliberű ember vagyok, mint az ő szupermenük (dagadt a mellem, de csak csendesen mosolyogtam), ezért még választhatok is, hogy melyik projektet szeretném elvállalni. A lényeg: szeretnének velem dolgozni, csak találjuk ki, milyen státuszban dolgoznék, illetve alvállalkozóként mennyit szeretnék számlázni. Korábban már elmondtam, hogy alkalmazottként mennyi nettót szeretnék, ezért ez alkalommal csak mondtam egy has összeget, hogy szerintem ennyiből kijön ugyanaz, ha számlázom. Tamás elmosolyodott és azt javasolt, hogy beszéljek a könyvelőmmel és számoljuk ki a korrekt összeget, mert szerinte ebből nem jön ki annyi nettó a levonásokkal. Fontos volt még nekik, hogy mihamarabb kezdjek, akár már január elsejével.
Itt picit húztam a szám, mert szerettem volna a szerződéssel a kezemben még elvinni a családot wellnessni (akkor még futotta rá) és a BB-től is vártam még, hogy esetleg vissza tudok jutni, ami munkakör és karrier szempontból jobb lett volna, ezért azt kértem, hogy hadd kezdjek január közepével. Ők erősködtek, hogy próbáljam meg gyorsan eldönteni.
Egy héttel később írtam meg nekik, hogy akkor elvállalom a munkát január elejével és megírtam a korrekt igényelt összeget is, amit sikerült közben kiszámolni.
Aznap délután felhívott Andrea, hogy találtak más jelöltet és ő kapja meg a munkát, de január környékén lehet, hogy lesz egy másik projekt és akkor esetleg megkeresnek. Szóval ezt elbuktam. A konkrét okot nem sikerült megtudnom, de ennyi simlisség még belefért az udvarias elutasítás témakörébe. Vagy későn szóltam vissza, vagy túl sokat kértem. Még most sem tudom.

Viccessé akkor vált a szitu, amikor egy karácsonyi üdvözlő email kapcsán kiderült, hogy egy kedves volt középiskolai osztálytársam, akivel a suli után még évekig tartottam a kapcsolatot szintén a cég egyik vezetője. Ezt meg is említettem neki, amire ő felajánlotta, hogy a szabadságolások után, januárban majd szólhat az érdekemben. Én ezt udvariasan elutasítottam. Soha életemben nem szerettem a hátszelet (a második EN-es körömnél is ez okozta a fő bajt), szeretem, ha nekem és a munkámnak van híre és nem az ismerőseimnek. Ezen kívül bíztam benne, hogy máshonnan kapok korrektebb ajánlatot. Arra viszont kíváncsi lettem volna, hogy mi volt a valódi oka az elutasításomnak. Ezt meg is írtam a havernak, de választ erre már nem kaptam.

A dolog ment a levesbe, az élet nem állt meg. Voltak más kialakuló lehetőségek, inkább azokkal foglalkoztam. Aztán január végén kiszúrtam, hogy a Grape még mindig hirdet és még mindig ugyanarra a pozícióra. Nem csak a saját honlapjukon, de egy külsős HR cég is ezzel a pozícióval keresett meg közvetlenül. Pedig elvileg januárban indult a projekt és sürgősen kellett az ember és decemberben meg is találták. Kíváncsi lettem, írtam újra az osztálytársamnak. Semmi válasz, azóta se. Sok a dolga...

Telt-múlt az idő és néhány hete elkezdtem számba venni azokat a helyeket, ahonnan eddig ideiglenes indokkal elutasítottak, hátha most már tisztább a terep. A Grape még mindig hirdet, mi lenne ha megpróbálnám? Előkotortam Andrea névjegyét és előadtam neki a történetet, hogy mostanában ért véget egy ideiglenes megbízásom (ami igaz is, csak pénzt nem kapok érte) és látom, hogy megint (még mindig) keresnek embert a pozícióra. Mi lenne, ha megpróbálnánk újra? Ő először azt sem tudta, ki vagyok, előkotorta a CV-met és amikor ráismert a fotómra, akkor megígérte, hogy beszél Tamással és egy-két napon belül visszahív.

Egy hét múlva rácsörögtem, hogy mi újság. Gondoltam, most már úgyis mindegy, hivatkoztam az osztálytársamra is, hogy milyen vicces, hogy utólag derült ki, hogy mi barátok vagyunk. "Igen, mesélte is a Marci, hehe." Tehát beszéltek. De Tamással nem sikerült beszélnie, de biztosan fog, mert van is itt egy munka, amit én elvégezhetnék. Hurrá! Holnap felhívnak.

Újabb hét telt el és megint én telefonáltam. Andrea beteg, másnap megy először dolgozni, de most már beírja a naptárjába, hogy fel kell hívniuk engem. Másnap telefonáltam megint. Tamás ebédelni ment, de kiírja neki, hogy hívjon fel, ők már beszéltek is rólam. Ez volt tegnap.

Mivel az ebédidő nem akart letelni, ma megint felhívtam Andreát. Ő pedig adta a telefont Tamásnak, hogy vele akarok beszélni. Ő megkérdezte, miről van szó. Én mondtam, hogy hetek óta hívogatom már Andreát és biztosan sikerült megbeszélni a dolgot, látom, nyitva még a pozíció, jelentkeznék újra. "Öööö... Milyen pozíció?"
"Hát a tesztelői."
Itt további hebegések és öözések következtek, hogy hát tulajdonképpen az a pozíció nincs nyitva. Illetve nyitva van mégis, de juniorral akarják feltölteni. Mert most minden tesztelői feladatukat a meglévő tesztelőkkel végeztetik el, de a piac hullámzik és bla-bla-bla. De most már emlékszik, hogy beszéltek rólam Andreával, csak most nem ugrott be, mert annyi dolga van mostanában.

A lényeg, hogy a decemberi "tapasztalt fejlesztő kell tesztelőnek" ideából mára az lett, hogy max. juniorokat vesznek fel, de az biztos, hogy nem engem. Majd talán, egyszer. Hát köszönöm szépen. Második lecke hinta-palintából letudva.

Eddig a tények és most jöjjön az én véleményem:
Az, ahogy ezt a helyzetet a Grape két tulajdonosa és szakmai vezetője kezelte az nem profi, nem egyenes, hanem kifejezetten sunyi és inkorrekt. Aki így "keres" munkavállalót, az valószínűleg az alkalmazottaival, de tovább megyek: az üzleti partnereivel, megrendelőivel és beszállítóival is így bánik. Hiába van helyzeti előnyben, hiába tudja, hogy eldöntheti, akar-e velem dolgozni, vagy sem. Megtehetné, hogy egyenesen megmondja: "Péter, nem kellesz. Nem vagy szimpi, félünk tőled, nem bízunk benned." De nem teszi, inkább hagyja, hogy hetekig hívogassam, még hiteget is, hogy van is számomra munka, aztán hebeg-habog a telefonba mindenféle kamu szöveget, hogy juniort keresnek, meg nincs is nyitva a pozi. Tessék odaírni akkor a hirdetésbe, hogy Junior tesztelőt keresünk, vagy tessék frissen tartani a honlapot, ha már webes fejlesztéssel foglalkoznak. És ne azt írják, hogy automatizált tesztelési gyakorlat, meg ügyfélorientált hozzáállás az elvárás, mert egy junior még azt sem tudja, mi az az ügyfél, nemhogy törődjön is velük. Ezért már nem érte meg vezetést tanulni, ha egyáltalán...
Lehet, hogy Marci, az osztálytárs miatt van az egész. Lehet, hogy ő nem akart velem dolgozni, vagy a főnököm lenni. Vagy épp attól félnek ők ketten, hogy túl erős lesz, ha a haverja is bekerül a céghez, még ha csak alkalmazottként is. Ezt mondjuk kétlem, bár hallottam érdekes híreket a tulajdonosi kör tagjainak egymáshoz való viszonyáról.

És igen, megbántottak. Igen, a sértettség beszél belőlem. Viszont teljesen jogosan és nem azért, mert nem vettek fel, azt bánják ők. Hanem ahogy ezt a tudomásomra hozták.

Az utóbbi hónapokban kemény leckéket kaptam arról, hogy ma már nem csak a barátságot, de az emberséget sem szabad keverni az üzlettel. Én pedig még tegnap is ott tartottam, hogy szeretem, ha a közvetlen kollégáimat barátként tudom kezelni. Milyen szépen is fejlődik a világ.

1 megjegyzés:

  1. Nem volt meglepő abban amit írtál. Egészen pontosan ilyen a világ :(
    Nekem is volt egy csomó - néha már zaklató - ajánlatom, hogy dumáljunk meg blabla, de onnantól hogy azt mondja az ember, hogy ok én ezt tudom nyújtani, de cserébe ezt várom, na onnan mindig befuccsolt a dolog.
    Fel is hagytam egy időre a szakmámban való munkának még a reményével is :(

    VálaszTörlés