2009. április 20., hétfő

Péntekről hétfőn

Sűrűre sikeredett a péntek és a hétvégén is keveset voltam gép előtt, ezért csak most tudok írni róla.

A péntek az jó nap itt, mert bár a hét egyéb napjain nyolcnál több órát töltünk az irodában, ezen a napon már 14:30-kor hazamehettem. Ez most azért is nagyon hasznos volt, mert végre alkalmam nyílt ellátogatni Kyga özvegyéhez és megcsodálhattam a madarait, az unokáját, valamint közelebbi haverságba kerülhettem Bumival, egy tündéri sapis kislánnyal. A történetben az a szomorú, hogy én pár sarokra lakom csak tőlük és amíg szegény Kyga élt, addig nem tudtam összehozni egy látogatást sem. :( Remélem, hogy mostantól majd lesz lehetőségem máskor is elzarándokolni a madár-birodalomba. Jó lenne a többi tollast is jobban megismerni és szívesen be is segítenék, ha akadna némi tennivaló.

Elvileg fotózni mentem, de a körülmények ehhez nem voltak túl ideálisak. Pénteken délután esőre állt az idő és a legtöbb madár még kalitban is volt. Ha jól értettem, a napokban költöznek ki a röpdékbe.
Lőttem azért jópárat, de ahogy megnéztem, csak néhány kép lesz használható.

Bumi miatt viszont már megérte mennem. :) Ez a madár egy kis tündér. A sapisok amúgy is elég játékosak természetüknél fogva, de ez a kismadár nagyon gyorsan oldódott. Amikor beléptem a szobába, már kiszúrtam magamnak. Kint ült a kalitja tetején és sasolt, hogy ki az idegen. Óvatosan közelítettem hozzá, de még így is elszaladt, meg hátat fordított nekem...kb. 10 percig, aztán rájött, hogy nem harapom le a fejét és hagyta magát simogatni, majd a kezemre is átjött, még egy óvatos puszit is kaptam az orromra. A gazdája figyelmeztetett, hogy ne engedjem a nyakamba, mert kilyuggatja a pólómat, úgyhogy szépen visszatuszkoltam a kezemre, meg a kalitra. Persze jött volna vissza egyből. Úgy produkálta magát, hogy a lefelé nyíló ajtaján fejjel lefelé lógva lengett föl-alá. Ha tehette volna, szerintem át is fordul. Később ugyanezt játszotta az ujjamba kapaszkodva.

Ezután mentünk ki az üvegházba, ahol a többi madár volt, nagy ívben megkerülve az ajtók őrzőjét: Rebekát, a sárgabóbitás kakadut. Mizo figyelmeztetett, hogy jobb tartani az egy lépés távolságot, mert elég alattomban kap oda az ember nyakába, de szerencsére Rebeka is tartott tőlem, így kölcsönösen húzódtunk el egymástól. :) Odakint gyönyörű madarak voltak jellemzően párban: arák, feketesapisok, kakaduk, jákók és még amazont is láttam. Kicsit nézelődtem kint, de a tenyészpárokat nem jó sokáig zavarni; az egyik kakadunak például olyan hangja volt, mint 2-3 autóduda.

Visszatérve Bumi leköltözött a dohányzóasztalra és Kyga unokáját, meg engem szórakoztatott. Mizo hozott neki húsvéti felhúzhatós csirkét, azzal elbirkózott egy darabig, de amúgy a fényképezőgépem és a kezem érdekelte nagyon.

Gyorsan elszaladt az idő, hatkor indultunk tovább Hosszúékhoz, ahol Csongi és Bori már vártak. Hasznosan töltötték az időt, ugyanis Csonginak meglett az első komolyabb arcraesése. Eddig nagyon ügyesen esett, keze mindig elől, így az arcára még csak egy-két kisebb karmolást sikerült beszereznie, de most ketten szaladtak kézenfogva és azért ez már egy bizonytalansági tényező. Jó kis horzsolása lett a betontól, amit feltörölt a fejével. Szerencsére a baj nem komoly, meg sem ütötte magát, legalábbis nem lilult be, csak a horzsolás foltjai látszanak, az is csak akkor, ha a jobb arcát mutatja (tiszta Harvey Dent). Este szokásos borozgatás, majd másnap délelőtt mentünk a nagyanyámhoz, hogy egy általa Csonginak vásárolt cipőt kicseréljünk nagyobbra.

A kölök most kezdi komolyan feszegetni a határait. Elrohan a boltban, hempereg a földön, oda mászik, ahova nem engedjük és közben komiszan mosolyog, vagy épp kacarászik. A hétvége további része arról szólt, hogy akkor mostantól nyitott ablak mellett már nem hagyhatjuk, mert felmászik és a kertben is jobban szemmel kell tartani, mert már nem kérdezi meg, hogy mit ehet meg, csak jön, hogy "Csongi megette". Aztán kergetőzünk és próbáljuk a leveleket kikaparni a szájából és beazonosítani, hogy ez vajon gyöngyvirág, vagy nem gyöngyvirág? Szóval hegyibeszéd- és bünti hegyek vannak kilátásban, nem irigylem se a srácot, se a szüleit. (Ja, az én vagyok.) Igyekszem a képeket használhatóvá berhelni és akkor lesznek illusztrációk is a betűk mellé. Addig is képzeljétek el, amit leírtam.

2 megjegyzés:

  1. Jókat kuncogtam a Csongis sorokon :) Na nem az arcradíroson :( Ez a határfeszegetős időszak úgy tűnik kihagyhatatlan. Szerencsére viszonylag gyorsan múlik, addig viszont többször kell majd bennetek elemet cserélni. Mi van a bölcsivel?

    VálaszTörlés
  2. Még nem az igazi, de azért alakul. Ma kezdte a harmadik hetet. Az első héten még sírt, amikor haza kellett jönni, a másodikon már sírt, hogy haza akar jönni. Most már sír, hogy nem akar menni. Ott lenni valamennyire szeret, de azt a részt nem bírja, amikor az anyja otthagyja. És mivel már remek a szókincse, ugyanilyen remekül tudja zsarolni ilyenekkel, hogy:
    "Sírdogáltam, mert hiányzott anya.", meg "Álltam a kerítésnél és kerestem Anyát, de nem volt sehol." meg "Ne vidd el a bölcsibe Csongikát, vidd haza a mi házunkba!"

    VálaszTörlés