2009. május 31., vasárnap

Nedves gyereknap

Hosszú hétvége. Már megint. No nem, mintha bánnám.

Tegnap IKEÁban voltunk pár apróság miatt, meg persze, hogy Csongit lefoglaljuk. Ott sok nézegetni és kipróbálnivaló van, no meg legalább három hely kifejezetten gyerekeknek.
Ebéd után elvittem a srácot és a sógorom lányát játszóházba. Jó rég voltunk már, de annál jobban élvezték mind a ketten.

Ma van hivatalosan gyereknap, de ilyen időt egy gyereknek sem kívánok. Néztük, hogy milyen programok vannak, amiben benne van a fedett hely- és persze egy két és féléves szórakozásának lehetősége, de alig akadt ilyesmi. Persze, ki gondolná, hogy május utolsó napján 12-13 fok lesz napközben? Egyszer már bejött, így ismét a Vasúttörténeti Parkot választottuk. Most nem bringás nap, hanem a Minimax és az FKF közös rendezvénye zajlott Angyalföldön. A múltkor valahogy több játék volt, ami Csonginak is használható. Most rengeteg ügyességi és logikai játék között egy árva ugrálót találtunk, de a tömeg miatt esélyünk sem volt. Persze a srác feltalálta magát, a park "alaptartozékának" számító vasútmodellek házában töltötte a legtöbb időt. A tervezői előtt le a kalappal, mivel láthatóan gondoltak az egészen picikre is. Két mozdonyt is elmaszkíroztak Thomasnak és Gordonnak, ezzel pedig boldogsággal töltötték meg ennek a srácnak a pici szívét.
Ennél jobban csak a tőlünk kapott Roary versenyautónak örült, mert a vonatoknál csak az autókat szereti jobban.

Az eső miatt kicsit hamarabb indultunk haza, de megígértük, hogy ebédre palacsintázóba megyünk. Ő persze elaludt már ebédelőtt és mivel kicsit köhécselős volt a héten, nem akartuk felébreszteni. Másfél órát aludt a kocsiban a zuhogó esőben. A palacsinta finom volt, bár ő csak levest evett, meg egy kis krumplit.

Mire hazaértünk Bori is teljesen leépült, így a délután további részét megint kettesben töltöttük. Pont, mint "régen". Reméljük, hogy holnapra összekapja magát, mert délutánra bejelentkeztünk a dédihez és ott Húsvétkor jártunk utoljára.

Készült pár kép is, de a pesztonkálás és az ápolás miatt nem jutott még idő átnézni őket.

Ja igen! Kitaláltam, hogy tovább szivatom  magam és mostantól van Tumblr és Twitter accountom is. Ha valaki nem tudná, előbbi egy miniblog, szinte csak képek, meg talált oldalak megosztására, a másik pedig egy mégkisebb, u.n. mikroblog napi többszöri apró-cseprő kétmondatos gondolatok megosztására. Akit érdekel, hogy mi is ez, kattintson a megfelelő helyekre. Nem ígérem, hogy tartósan fogom használni őket, de egy próbát megér és úgy látom, hogy még nem teregettem ki eléggé az életemet. :) Örülnék, ha mások is csatlakoznának, akkor nem érezném magam annyira egyedül.

2009. május 29., péntek

Újra péntek

Rohan az idő rendesen. Ki gondolná, hogy már másfél hónapja dolgozok újra? A tanfolyamnak vége. Szakmailag és szervezés szempontjából is messze jobb volt, mint a múlt heti bohóckodás. Sok gyakorlati feladat volt, az ennivalóról és egyéb ellátásról a szervezők gondoskodtak, degeszre tömtem magam Fornettivel és az ebéd is bőséges volt.

Mivel nagyon kis csoportban ment az oktatás, sok lehetőség volt kérdezni és mivel mindhármunknak volt valamennyi előképzettsége a témában, még az időn is tudtunk sprórolni egy kicsit. Tegnap már kettőkör leléptünk, azaz két órával a hivatalos zárás előtt és amúgy rendesen végigmentünk az anyagon.
Most már csak az kell, hogy hamar kapjak témába vágó feladatokat és akkor nem esik ki a fejemből a tudás, mint ahogy szokott. Ismerek embereket, akik képesek régi iskolai anyagokat előkotorni a fejükből és egyből felhasználni, de én már jóideje szinte csak azt tudom, ami épp a kezemben van. Szerintem, ha pár hónapra elmennék remetéskedni, még beszélni is elfelejtenék.

Szóval tegnap simán volt időm a Budaörsi útról hazamenni, elmenni Csongiért a bölcsibe, együtt borsózni vele és utána még edzésre is mentem vissza a városba. Ma pedig péntek van, azaz rövid nap. Tetszik ez a meló. :) Azért kicsit aggódom is. Júniustól hivatalosan már készenlétet is adok, de nem érzem, hogy az elmúlt hetek alatt elegendő tudást szereztem hozzá. A (munkahelyi) párom ugyan megnyugtatott, hogy bármikor hívhatom őt és abszolút megérti, ha még nem tudok azonnal reagálni mindenre, de a főnök kicsit rámijeszett a múlt pénteken. Van egy fura stílusa, szereti cseszegetni az embereit, néha teljesen ok nélkül. Amúgy jó fej, meg sokszor nagyon kedves is és bármikor kiáll a beosztottjaiért még akkor is, ha nincs igaza, de közben befelé is kioszt pár taslit (egyelőre még csak szóban) ha olyan a hangulata. Én meg olyan ember vagyok, aki hajlamos magára venni a kritikát, még ha jogtalan, akkor is. Főleg olyan helyzetben, amikor még nem volt alkalmam semmi komolyat letenni az asztalra. Jó lenne már pár igazi feladatot kapni és nem csak a doksinézegetést, meg a beállítások bogarászását, mert nekem az adja a sikerélményt, ha alkothatok valamit és nem ha megtanulhatok egy lexikont. Most meg már másik oldalról is van nyomás, mert a főnök hétfőtől napi elszámolást kér az időmről. Lehet, hogy mégsem maradok itt sokáig?

Reggel befelé jövet egy viszonylag pozitív élményben volt részem. Azért viszonylag, mert bunyóval kezdődött. Egy fiatal srác és egy felnőtt férfi verekedtek össze a HÉV-en valami baromságon; nem is fontos, hogy min. A lényeg viszont, hogy kb. 5 másodperc alatt a körülöttük lévők közül többen - ahelyett, hogy félrenéztek, vagy bambultak volna - közbeavatkoztak és leteremtették mindkét felet. A fő hangadó egy férfi volt, aki nagyon hatásosan olvasott be mindkettőnek (mondjuk a fiatalabbat kicsit jobban kiosztotta). De a lényeg, hogy anyázás és veréssel való fenyegetés nélkül, pusztán szavakkal leállította őket és onnantól nyugi is volt a végállomásig. A másik figyelemre méltó dolog, hogy nem egy ember, hanem az utasok közössége segítette őt ebben, és nem csak utólag helyeseltek, hanem többen már előtte elkezdtek "Hééé!"-t, meg "Hagyják abba azonnal!"-t kiabálni - velem együtt. Volt összefogás, nem csak a saját bőrét féltette mindenki és a konfliktus is feloldódot valamilyen formában.

2009. május 26., kedd

Soxög

Megint tanfolyamon vagyok, ezúttal a fenti cégnél. Ez már egy másik világ a múlt heti agymosáshoz képest. Persze, ez szakmai tanfolyam és még érdekel is a téma.

Este szomorúan olvastam, hogy szegény Zizi elpusztult. Nagyon aranyos sapis kislány volt. Én nem sokszor találkoztam vele és akkor is elég félénk volt, de azért szép lassan mindig feloldódott és lehetett egy kicsit cirógatni.

One small step for a caique... (img_9464.jpg)

Nyugodj békében, Zizike!

2009. május 20., szerda

Sika-sika

Mától két napig céges agymosáson (ún. orientációs tréning) vagyok. Hű, de izgi. Majd mikrobloggolok, ha lesz mit.

10:55 - Első szünet. Pizza rendelés, saját pénzes ebéd, lassú slideshow.
Volt bemutatkozás, kvíz játék, elkéső vihogók, névtábla készítés, elért eredményekkel dicsekvés. Szokásos bla-bla. Folyt.köv.

12:05 - Megjött a pizza. Kellemes meglepi volt egy zacskó szétosztott mini Mars szelet tízóraira. Az mindig külön színt visz a kezdő tréningekbe, amikor valamilyen fura okból egy évek óta itt dolgozó is részt vesz és kicsit több jön ki belőle a szendén mosolygásnál.
Szegény tréner próbálja leállítani a bennfentes panaszáradatot, de nincs sok esélye.

13:50 - Nyögve nyelés, időhúzás, szólánc vazzeg!, mindjárt jön az utolsó előadó, addig csevely. Az előadó gépe lefagyott. 'Van itt informatikus?'
Végre szünet. Mára az utolsó.

16:25 - Mára vége. Végre. Eddig kb. 15% volt hasznos számomra, a többi inkább a fióki- és az operációs területen dolgozóknak szólt. Az uccsó két órát ráadásul a BB-nél már végigcsináltam egyszer. Az oktató jó fej volt, csak most nem igazán voltam kíváncsi az anyagra. Holnap még lenyomok pár órát, az elég is lesz.

Szerencsére Boriék értem jöttek, nem kellett a 30 percenként járó Volánbuszra építenem a hazautamat. Holnap már másképp lesz, de kiszúrtam, hogy az oktató központtal szemben lévő kocsmában 75 forint egy korsó sör. Valami helyi főzés. Ez majd kárpótol a várakozásért. :)

2009. május 18., hétfő

Ugri-bugri híresség

Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy egy ugráló embereket gyűjtő blogba bekerült egy képem, most egy másik is megjelent, ugyanott.

A kép pedig ez:
 

Pesti péntek, bécsi szombat, budai vasárnap



A pénteket szerencsésen túléltem. Egyszer-egyszer nem olyan rossz igazán korán kelni. Nézhettem csoportosan kávézó BKV alkalmazottakat a Batyinál, álmos arcokat a metrón és délkor már el is jöhettem haza, mert a péntek amúgy is rövidebb nap, de ha két órával előbb kezdek, akkor főleg.

Otthon kicsit ejtőztem, aztán délután elmentünk Csongiért. Azóta is azt emlegeti az anyjának, hogy "elhoztad nekem Apát a bölcsibe". Négy után Mizo jött át némi fürtössel és napközben arra is rábeszélt, hogy menjek el velük Kygáékhoz beszélgetni, meg madarazni. Hozta az unokáját is, én meg bekönyörögtem Csongit is, mert a madarakat meg szerettem volna mutatni neki. Csongi pedig bekönyörögte az anyját, így a telekocsi program is megvolt a Duna-partig. Madaraztunk, beszélgettünk, unokáztunk, láttam csupasz baba-papit vacsorázni, aztán gyalog elindultunk haza.

Szombaton egy viszonylag hirtelen szerveződött bécsi túrára mentem. Az aikidos technikai vonalunk vezetője, egy 76 éves "bácsi" tartott kétnapos kurzust egy külvárosi sportcsarnokban, mi pedig egy napra csatlakoztunk hozzájuk. Az edzés csak délután kezdődött, de mi már kilenckor elindultunk Budáról. Szép kényelmesen lekocsikáztunk, egy lakótelepi imbisben megebédeltünk, aztán bementünk a városba kávézót keresni. Jártam már néhányszor Bécsben, de olyat még nem sikerült kifognom, hogy ne legyen szeles, borult az idő. Szerencsére most már készültem egy pulcsival, így gond nem lett belőle. A fenti kép, az öreg fiúk focicsapat-szerű képződményről városnézés közben készült a különítményünkről. Nem, nem én vagyok a legfiatalabb, csak én látszom annak. :)

Szép város Bécs, bár a külső kerületeket és az ipartelepeket kifejezetten rühellem. Ami ez alkalommal mefogott, hogy rengeteg motort és robogót láttam a lakótelepen és a városban is parkolni az utcán. Persze, már az is érdekes, hogy nem őrzött parkolóban, vagy tárólóban, hanem csak úgy kint a ház előtt, de ami még jobban feltűnt, hogy
  1. nem a járdán, hanem az autók között parkoltak, ahol még helyet is hagytak nekik,
  2. nem voltak leláncolva. Egyik sem.
A délutáni edzés jól sikerült, évek óta először sikerült végre a mesterrel is dolgoznom, ez általában megtiszteltetésnek számít, bár én egy ideje már inkább szerencsejátékként kezelem a helyzetet, mint amolyan Tamura-totót. Edzés után vizsga volt, ahol a csapatunkból ketten is sikeresen levizsgáztak.
Már edzés közben közöltem a főnökünkkel, hogy én Bécsből sörözés nélkül nem megyek haza, de szerencsére egy véleményen voltunk. :) Kicsit kavarogtunk a városban, betévedtünk egy steak-house-ba, ahonnan akkor fordultunk ki, amikor megtudtuk, hogy 2-3 héttel kell előre asztalt foglalni, aztán egyszer csak a Práterben találtuk magunkat. Itt volt sör és volt virsli is, tökéletes befejezése a napnak.



A hely kellemes volt, a virsli bőséges adag és a zsemle is friss meleg volt - este 8-9 körül. Kicsit elökörködtünk az asztal körül, aztán indultunk is haza. Éjfélre már otthon voltam.

Vasárnap kicsit készültünk az eheti lomtalanításra, de az én feladatom szerencsére csak kisebb cipekedés, meg gyerekvigyázás volt. Főleg a kertben játszottam a sráccal, de délután elvittem a játszótérre motorozni, meg dombról lehemperegni, majd utána fagyiztunk is egyet kettesben. Az elmaradhatatlan mentőállomás-zarándoklat is megvolt, ezúttal kiemelt eredménnyel, mert négy mentőkocsi is bent állt az állomáson. Csongi már mindnek tudja a típusát, még annak is, amin nincs is embléma.
Késő délutánra a sógorék összeraktak egy kerti hintaágyat. Ahogy látom, egy darabig ez lesz a kölök kedvenc kerti elfoglaltsága mostantól. Este fürdés, majd a szokásos feldobás-cigánykerék-kergetőzés-Pistabá' és alvás.

Itt az album a szombati bécsi városnézésről.

2009. május 14., csütörtök

Ez lenne a nyár?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy emlékszem, Szilárd bácsiék azt ígérték, hogy múlt péntektől itt a kánikula, de legalább is a nyári idő. Ez az esős, borús izé nekem nem kell, tessék visszavinni.

A melóban kezdenek felgyorsulni a dolgok. Sok dolgom még mindig nincs, annál több tanulnivaló, de legalább már tudom, hogy júniustól adok készenlétet. Ez mondjuk a pénz miatt nem lesz rossz, de hogy mit fogok én csinálni ha kapok egy riasztást, arról jelen állapotomban még nem nyilatkoznék.

Viszont ma reggel megtudtam, hogy holnap jöhetek hatra, mert hasznos élményt kell begyűjtenem: megnézhetek egy reggeli nyitást. Azt senki nem fogja megköszönni, ahogy én ilyen korán kinézek. Bár egy-egy alkalommal még egész jól viselem, talán holnap sem harapom le senki fejét. Nekem már ez a nyolcra járás is feszegeti a korlátaimat. Cserébe, ha jól számolom, fél egykor már az utcán leszek, ami pénteken nem is jön rosszul az embernek.

Ma ebédidőben elmentem és megszüntettem a BB-s számláimat. Eltartott egy darabig, közben beszélgettem az "ex-kolléganővel". Eléggé be vannak tojva, szinte minden nap azt várják, hogy mikor zavarják el őket is. Alig van bank idehaza, ahol ne lett volna már leépítés, illetve ahol ne lenne tervben még 2-300 ember elbocsátása. Remélem, ebből én már kimaradok, bünhődtem eleget az elmúlt hat hónapban.

2009. május 10., vasárnap

Alakul a molekula

Péntek este volt a csúcs, 39.5-re is felcsúszott a lázam, akkor hűtőfürdővel és kemény meditációs gyakorlattal lenyomtam 39.2-re, majd egy Nurofen még levett belőle további két tizedet. Aztán inkább elaludtam. Szokásos ágyáztatós alvás következett, de reggel még nem volt az igazi. 38 körüliről indítottam a napot, de gyógyszer nélkül kora délutánra lement 37 alá és azóta ott is maradt. A lagzit persze Bori lemondta a nevemben (egyedül akart pezsgőzni, meg Trófeázni).

Anyámék jöttek át Csongira vigyázni a szertartás idejére, de nem tudom, mit mondott nekik Bori, mert nagyanyámnak hangját sem hallottam és anyám is csak egyszer mert bekopogni, hogy hogy vagyok. Az igaz, hogy nem szívesen veszem ilyenkor az aggódós tüsténkedést magam körül, de azért köszönni még egész kedvesen tudok ebben az állapotban is.

Csongi állítólag remekül érezte magát a lagziban, megevett egy fél kiló epret és három szelet dinnyét. Utóbbitól már belépéskor extázisba esett, pedig kb. tavaly látott ilyet utoljára (és az volt a második nyara). Borinak szerencsére a szervezők megkönnyítették a dolgát, mert volt berendezett gyerekjátszó, külön személyzettel, így nem kellet folyton vigyázni rá. Fél kilencre ígérték magukat, de fél tízkor hívtak, hogy most indulnak haza.

Ma már kifejezetten láztalan voltam, a hőmérő még 36 fölé sem akart menni reggel - ilyet még nem is láttam. A torkom viszont még fáj és a fejembe is gyakran belelő valaki néhány nyílvesszőt. De múlik és ez a lényeg. Nem is tudtam ágyban maradni, így elmentem piperecuccokat venni. Tudtátok, hogy férfiaknak külön készítenek szőrtelenítő gyantát és hozzá gyantázócsíkot? Mi lehet a különbség? Tetszett még a DM samponválasztéka is. A saját márkás termékből nőknek volt vagy nyolcféle különböző hajtípusra, majd a sor legvégén egyetlen oszlopból lehetett elvenni a "Sampon férfiaknak, minden hajtípusra" nevezetűt. Pont ez kellett nekem.

Délután elcsábítottak fagyizni, most meg fürdenek, mert nekem még nem szabad egy víztérben tartózkodnom a kölökkel. Ezt bánom az egész hétvégi dögrovásban a legjobban. :(

2009. május 8., péntek

Vékony

Vajon milyen széles a határvonal a mártírkodás és a kötelességtudat (illetve esetleg a felelőtlenség) között? Szerintem bizonyos helyzetekben épp hogy csak egy hajszálnyi.

02:34 - 38.9

De nem érzem magam gyengének, vagy akár lázasnak.

Azt mondják, ha a gyerek lázas, akkor lenge ruha kell rá, hogy le tudja adni a hőt. Én meg inkább fázok és felöltöznék. Bár a lábamat tényleg kidugom a takaró alól, de felül didergek.

Update [06:11 - 36.4]: Jó reggelt! A láz egész hamar lement és elkeztem izzadni, mint egy ló. A bőröm szabályosan kiázott reggelre. A torkom megint fáj egy picit, de így már be tudok menni a dolgozóba. Remélem, holnapra már minden tünet elmúlik, ugyanis lagziba vagyunk hivatalosak.

2009. május 7., csütörtök

Ráz a hideg

Évek óta alig vagyok beteg, erre fél éven belül ez már a második vírusfertőzés, ami hat rám. Nyomom magamba a C vitamint ezerrel, már három négydecis teát megittam, meg még reggel bevettem egy Oscillococcinum-ot is. A torkom most nem fáj, de ha felállok, akkor a fejem igen és folyamatosan borzongok.

Remélem, ezt nem Miss Röfitől kaptam el. :)

Update: Coldrex rulez. Tisztul a fejem, nem ráz a hideg és a fejem se fáj már. Csak a gyomrom maradjon nyugiban. Azért a homeopátiát is folytatom, mert gyógyulni attól fogok.

2009. május 5., kedd

Reggeli meglepi


Reggeli meglepi
A képet feltöltötte: BékiPeti

Mintha ez a rózsa nem ilyenkor szokott volna nyílni.

2009. május 4., hétfő

Majális


IMG_1950
A képet feltöltötte: BékiPeti

A vurstliban készült fotók már a Flickr-en.

Tartozás


IMG_1470
A képet feltöltötte: BékiPeti


Csak eljutottam idáig is. Ezek még két hete készültek Kyga madarairól.

A teljes album a Flickr-en

Hosszú hétvége

Mégis gyorsan eltelt.

Pénteken majálisoztunk, ezúttal a Városligetben. Hát, asszem legközelebb újra a Hajógyárira megyünk, ott több a zöld és kisebb a tömeg. Nem semmi, miféle emberekkel lehet összeakadni egy ilyen sör-vurstliban.

Délután hagyományos Ubuntu nyesztetés volt. Április végével kijött az aktuális legújabb verzió (félévente van új) és én soha nem bírom kivárni, hogy a gyerekbetegségek meggyógyuljanak. Ezúttal a szokásosnál is zökkenőmentesebb volt az upgrade, de azért találtam magamnak feladatot, mivel az asszony netbookján eddig XP volt és ezt most szépen ledaráltuk és feltettük a netbook remix változatot. A friss install után pedig még testre kellett szabni, hogy a megszokott dolgok a megszokott módon működjenek.
Röviden ez azt jelenti, hogy vacsora és fürdetés kivételével a gép előtt ültem és hajnali háromkor aludtam el.

Szombaton délelőtt Turi boriba ment (vagy fordítva?), én pedig pesztonkáltam. Hirtelen jött ez az új meló, így nem volt idő Csongit fokozatosan leválasztani rólam, ennek meg is van néha a hatása. Most kompenzáltam az elmúlt napok kimaradásait. Madarakat röptettünk, sertepertéltünk a kertben, aztán felkerekedtünk és levittük Bodzát a Dunára. A kölök gyakorlatilag végigfutotta az utat, mivel ő akarta fogni a pórázt és persze nem tudja/akarja visszafogni még ezt a párkilós kutyust sem. A parton kavicsokat dobáltunk és hajókat vártunk, aztán megjött Bori is és együtt hazakocsikáztunk. Este megint Ubuntu masszírozás, de most már csak a saját örömömre.

Vasárnap felköszöntöttük Anyát és nagymamát, még anyámékhoz is elmentünk. Hazafelé pedig fagyiztunk egyet. Az utókornak itt hagynám meg, hogy Csongi gyerekkori kedvence az eperfagyi, látensen pedig szerintem a csokira is rá van izgulva, de arról nincs dal, így nem azt szokott kérni, csak az enyémből eszik mindig. Amúgy meglepően ügyesen eszi a fagyit. Más babákat mindig csupa maszatosan látom, még 4-5 éves korukban is csupa máz az arcuk-kezük, de ez a srác precízen nyalogat és harap - ahogy kell.

Ma reggel pedig újra bank nekem és bölcsi a srácnak. Egyikünknek sincs sok kedve elválni a másiktól, de ő jobban kifejezi ezt. Azért lassan be fog szokni, kb. mire jön a nyári szünet. :) Aztán szeptembertől már élesben, mert akkor Bori is újra dolgozni fog.