Pesti péntek, bécsi szombat, budai vasárnap

A pénteket szerencsésen túléltem. Egyszer-egyszer nem olyan rossz igazán korán kelni. Nézhettem csoportosan kávézó BKV alkalmazottakat a Batyinál, álmos arcokat a metrón és délkor már el is jöhettem haza, mert a péntek amúgy is rövidebb nap, de ha két órával előbb kezdek, akkor főleg.

Otthon kicsit ejtőztem, aztán délután elmentünk Csongiért. Azóta is azt emlegeti az anyjának, hogy "elhoztad nekem Apát a bölcsibe". Négy után Mizo jött át némi fürtössel és napközben arra is rábeszélt, hogy menjek el velük Kygáékhoz beszélgetni, meg madarazni. Hozta az unokáját is, én meg bekönyörögtem Csongit is, mert a madarakat meg szerettem volna mutatni neki. Csongi pedig bekönyörögte az anyját, így a telekocsi program is megvolt a Duna-partig. Madaraztunk, beszélgettünk, unokáztunk, láttam csupasz baba-papit vacsorázni, aztán gyalog elindultunk haza.

Szombaton egy viszonylag hirtelen szerveződött bécsi túrára mentem. Az aikidos technikai vonalunk vezetője, egy 76 éves "bácsi" tartott kétnapos kurzust egy külvárosi sportcsarnokban, mi pedig egy napra csatlakoztunk hozzájuk. Az edzés csak délután kezdődött, de mi már kilenckor elindultunk Budáról. Szép kényelmesen lekocsikáztunk, egy lakótelepi imbisben megebédeltünk, aztán bementünk a városba kávézót keresni. Jártam már néhányszor Bécsben, de olyat még nem sikerült kifognom, hogy ne legyen szeles, borult az idő. Szerencsére most már készültem egy pulcsival, így gond nem lett belőle. A fenti kép, az öreg fiúk focicsapat-szerű képződményről városnézés közben készült a különítményünkről. Nem, nem én vagyok a legfiatalabb, csak én látszom annak. :)

Szép város Bécs, bár a külső kerületeket és az ipartelepeket kifejezetten rühellem. Ami ez alkalommal mefogott, hogy rengeteg motort és robogót láttam a lakótelepen és a városban is parkolni az utcán. Persze, már az is érdekes, hogy nem őrzött parkolóban, vagy tárólóban, hanem csak úgy kint a ház előtt, de ami még jobban feltűnt, hogy

1. nem a járdán, hanem az autók között parkoltak, ahol még helyet is hagytak nekik,
2. nem voltak leláncolva. Egyik sem.
   

A délutáni edzés jól sikerült, évek óta először sikerült végre a mesterrel is dolgoznom, ez általában megtiszteltetésnek számít, bár én egy ideje már inkább szerencsejátékként kezelem a helyzetet, mint amolyan Tamura-totót. Edzés után vizsga volt, ahol a csapatunkból ketten is sikeresen levizsgáztak.
Már edzés közben közöltem a főnökünkkel, hogy én Bécsből sörözés nélkül nem megyek haza, de szerencsére egy véleményen voltunk. :) Kicsit kavarogtunk a városban, betévedtünk egy steak-house-ba, ahonnan akkor fordultunk ki, amikor megtudtuk, hogy 2-3 héttel kell előre asztalt foglalni, aztán egyszer csak a Práterben találtuk magunkat. Itt volt sör és volt virsli is, tökéletes befejezése a napnak.



A hely kellemes volt, a virsli bőséges adag és a zsemle is friss meleg volt - este 8-9 körül. Kicsit elökörködtünk az asztal körül, aztán indultunk is haza. Éjfélre már otthon voltam.

Vasárnap kicsit készültünk az eheti lomtalanításra, de az én feladatom szerencsére csak kisebb cipekedés, meg gyerekvigyázás volt. Főleg a kertben játszottam a sráccal, de délután elvittem a játszótérre motorozni, meg dombról lehemperegni, majd utána fagyiztunk is egyet kettesben. Az elmaradhatatlan mentőállomás-zarándoklat is megvolt, ezúttal kiemelt eredménnyel, mert négy mentőkocsi is bent állt az állomáson. Csongi már mindnek tudja a típusát, még annak is, amin nincs is embléma.
Késő délutánra a sógorék összeraktak egy kerti hintaágyat. Ahogy látom, egy darabig ez lesz a kölök kedvenc kerti elfoglaltsága mostantól. Este fürdés, majd a szokásos feldobás-cigánykerék-kergetőzés-Pistabá' és alvás.

Itt az album a szombati bécsi városnézésről.