2012. augusztus 14., kedd

Zajlik az élet

Lassan vége a nyárnak, én meg csak most írok. Főleg a meló miatt sűrűsödtek be a dolgok, rengeteg változás volt és gyakorlatilag tavasz vége óta helyettesítek, meg extra feladatokkal kínlódok. Szégyen szemre a félévből egy vizsgára sem mentem el, pedig volt néhány igazán pitiáner tárgy. Csak épp hétköznap, munkaidőben voltak a vizsgaidőpontok és most nem tudtam elkéredzkedni. Ahogy alakulnak a dolgok karrier ügyben, kénytelen leszek a szeptemberben induló 5. félévemet is halasztani, mert a meló fronton új kihívások várnak rám. Ha minden jól megy és tudok bizonyítani, tavasztól újra jobb lesz minden, legalábbis addigra hozzászokom a terheléshez. Vagy nem lesz állásom. :)

Túl vagyunk egy edzőtáboron, amit jó érzékkel most is a hőségriadó alatt tartottunk, ráadásul hárman bevállaltuk, hogy bringával megyünk le Agárdra. Visszafelé már egyedül jöttem, az egyik útitársam még előző nap hazajött, a másik pedig a barátaival ment tovább nyaralni. Jól esett, jól elfáradtam, kéne még ilyen.
A kéthetes szabim úgy repült el, mintha egy éve lett volna és én már a következő hosszabb szabiról álmodozom.

Csongi remek srác, tele energiával, ember legyen a talpán, aki le tudja csapolni. Nyüzsög, forog, be nem áll a szája, lütyősködik egész nap, vagy épp hisztizik (hogy akkor milyen édes...). Borival folyton azon tanakodunk, hogy vajon ezt melyikőnktől örökölte, hisz mindketten elég nyugodt típusok vagyunk. Próbáltam sok mindennel lefárasztani, pl. hetente viszem 15-20 km-es bringatúrákra, de nem sokáig tart a hatása. Csak beszél és ugrál és ficereg és beszél és beszél és beszél. De hamarosan újra itt az ovi és onnantól nem nekünk kell megzabolázni. :)

Dia is egyre ügyesebb. Az edzőtábor alatt kezdett hátról hasra forogni, azóta pedig már visszafelé is megy neki. Kicsit bonyolult módszerrel, de helyváltoztatásra is képes. Még nem kúszik, de úgy tud forgolódni, hogy előbb-utóbb eljut a megfelelő helyre. Csongit nagyon szereti és ez láthatóan kölcsönös. A szeme színe folyamatosan változik; van, hogy épp meg sem tudom mondani, hogy milyen színű, máskor határozottan zöldes, vagy szürkés. Vigyorogni nagyon tud, de ha olyanja van, akkor ordítani is. Amúgy jó gyerek, sokat alszik és ha azt kapja, amit akar, akkor nyugiban van. Láthatóan ő is vidám kiskölyök lesz, csak lányban.

Madarak? Zsuzsi halála óta kevesebbet foglalkozom velük, azért teljesen nem hanyagoltam el őket. Masni változó hangulatban van egyedül. Néha ordít, mint a sakál, máskor meg kedvesen kíváncsiskodik. A rózsások szerencsére stabilan jófejek. Talán megpróbálom mindhármukat összeköltöztetni, bár nem sok jót várok az akciótól. Masninak jó lenne a társaság és titkon egy kis regulában is reménykedem.

Tudom, nem sok, de egyelőre most ennyi. Illetve képek. A képek azok jobbára mobilizálódtak. Vannak még rendes géppel készültek is, majd fel is töltöm őket a Flickr-re, de mobilon átálltam az Instagramra, ahonnan a képeim mennek a Facebook-ra és a Twitterre is, kinek mihez van jogosultsága. Mostanában elkezdtem kísérletezgetni a Google Plus-szal, jobban tetszik, mint a Facebook, de még kevesebb az ismerős és ezért egyhangú a téma. Híreket, érdekességeket egyre inkább csak ott osztok meg a köreimmel. Ha érdekel, jelezz és felveszlek téged is.