2011. január 31., hétfő

Két edző

1.
1995-ben kezdtem el aikidot tanulni az egyik leghíresebb és talán azóta is legnagyobb létszámmal működő (bár kettészakadt) klubban. A klub alapítójával nem találkoztam azonnal, a kezdő csoportot egy tanítványára bízta, amíg ő egy külföldi megbízatást töltött a szigetországban, de fél év után hazatért, hogy visszavegye a klub és az edzések vezetését.
Félistenként (de legalább negyed) kezeltük. A technikája laza, dinamikus, könnyed és játékos volt. A stílusa magával ragadó, lelkesítő. Sokat beszélt arról, hogy mennyire fontos, hogy képezzük magunkat, hogy minél többet gyakoroljunk, ne elégedjünk meg a jelenlegi tudásunkkal. Buzdított, járjunk el a szövetség által szervezett rendezvényekre, ahol 2-5 nap alatt lehet annyit fejlődni, mint odahaza 2-5 hónap alatt. És igaza volt. Nagyon hálás vagyok neki ezért azóta is, mert az én jelenlegi hozzáállásomat nagyban határozta meg az, ahogy ő bánt az emberekkel, illetve velem. Külön foglalkozott azokkal, akik hozzáállásukkal bebizonyították, hogy mélyebb tudást akarnak szerezni ebben a harcművészetben és láthatóan értékelte a lelkesedésünket.

A klub és az edzések szerkezete később sokat változott. A klub két részre szakadt. Az egyik részt az alapító ráhagyta legjobb tanítványára (aki engem is kezdett tanítani) ő maga pedig új csapatot indított egy másik helyen.

Én közben már párhuzamosan két helyre jártam edzeni, ezt továbbra is tartottam, majd más híres edzőhöz sodort az élet, miközben folyamatosan fejlődtem. Egy idő után magam is tanítani kezdtem, de a hozzáállásom továbbra sem változott, igyekeztem azt a példát követni és saját tanítványaimnak mutatni, amit az első klubom alapítójától tanultam. Vele a nem kompatibilis időbeosztásunk miatt már egyre ritkábban találkoztam, de szerettem vele dolgozni, mert a technikája semmit nem változott az eltelt időben.

2.
A hétvégén az egyesület, amihez a klubom is tartozik tartott egy rendezvényt, aminek záró eseménye egy vizsga volt a tanítványoknak. Nekem is több emberem tett sikeres vizsgát, nagyon büszke vagyok arra, hogy idáig jutottak és remélem, hogy sikerült nekik átadnom valamit nem csak a tudásomból, de a hozzáállásomon keresztül az aikido és budo szellemiségéből is.

A vizsgát sajnos egy kellemetlen incidens árnyékolta be. Az egyik jelentkező ahelyett, hogy részt vett volna a vizsgát megelőző edzéseken, csak közvetlenül a vizsga előtt érkezett a tatamira. Ez számomra olyan, mintha valaki a maratonnak csak az utolsó 2 kilométerére állna be, hogy a többiekkel együtt ő is átszakíthassa a célszalagot. A budoban nem csak egy előre megbeszélt időpontban és helyszínen kell bizonyítanunk a tudásunk, hanem minden helyen és minden időben. Az ilyen viselkedés tiszteletlenség a többi vizsgázóval szemben, aki végignyomta az egész napot, tiszteletlenség az egész napi edzések vezetőjével szemben, aki ott volt reggeltől a vizsga végéig, tanított, foglalkozott az emberekkel még az utolsó pillanatban is és tiszteletlenség a bizottsággal szemben is, akik átverve érzik magukat azáltal, hogy egy pihent embert kell az egész napi munkától már megfáradtakkal összehasonlítaniuk. Tagja voltam a bizottságnak, aki őt is vizsgáztatta és úgy ültünk le, hogy birtokunkban volt az edzője beleegyezése, hogy az embert ne engedjük a következő fokozatra a viselkedése miatt.
Technikailag nem volt komoly baj vele, de ahogy említettem, nehéz ezt a teljesítményt összehasonlítani valaki máséval, aki korán kelt, végignyomta az egész napot és ezután állt a tatamira vizsgázni.

Az eredményhirdetés után odajött hozzám, hogy tisztelettel magyarázatot kérjen a bukásra. Megmondtam neki, hogy ezt a hozzáállást nem tudtuk tolerálni és remélem, hogy legközelebb az egész programon részt vesz, mert amúgy amit láttam, azzal különösebb gond nem volt. Láthatóan megértette és elnézést kért a viselkedéséért, amit én nagyra értékelek. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam vizsgáztatni - és megadni neki a következő fokozatot, mert úgy gondolom, megértett valamit, amit eddig nem érthetett és jobb emberré válik általa.

10 perccel később az edzője dühösen hívott oda magához, hogy magyarázatot követeljen a történtekre, mert ő nem adott jóváhagyást arra, hogy a késés miatt megbuktassuk a tanítványát. Különösen úgy, hogy nem teljesített rosszul. Próbáltam megértetni vele, hogy még ha így is van ez annak ellenére, hogy én nem hallottam tőle a beleegyezést, de mi már úgy ültünk le, hogy bírtunk a jóváhagyásával. És ha ez - mint kiderült - nem is igaz, továbbra is úgy gondolom, hogy helyes döntést hoztunk, mivel a többi vizsgázóval szemben lett volna kitolás és rendkívül rossz példa a jövőre nézve, ha ilyen hozzáállással valaki előrébb léphet az úton. Az edző sajnos nem így gondolta. Azt követelte, mutassunk írást arról, hogy a kurzuson is kötelező megjelenni, nem csak a vizsgán. Az emberének pedig fontos dolga volt, meg családja, azért nem tudott jönni az edzésekre.

A budo szabályai márpedig nem írott szabályok. Többen próbálták már összegyűjteni őket, de nincs hivatalos budo kézikönyv. Mégis mindenki, aki ezzel foglalkozik, egyre jobban érti és elfogadja ezeket a szabályokat, ami a kölcsönös tiszteleten, a becsületen és a szüntelen odafigyelésen alapulnak. Ezt megtanulni pedig az oktatók példáján és folyamatos gyakorláson keresztül lehet.
Családom, fontos munkám pedig nekem is van. Aznap hajnali négyig dolgoztam és fél nyolckor már keltem, hogy a fiammal is lehessek az egész napos edzés előtt. Az pedig eszembe nem jutott, hogy a tanítványaimat cserben hagyom és nem veszek részt azon az edzésen, amit tőlük megkövetelek.
Ismét jeleztem, hogy sajnálom, hogy ez a félreértés megtörtént, de a tanítványa maga is elismerte, hogy tiszteletlen volt, ezt nem én adtam a szájába és elfogadta a döntést.

Szó szót követett és végül abban sikerült megegyezni, hogy felőlem, ha meg akarja adni neki a fokozatot, azt megteheti, de rendezzen neki külön vizsgát, mert ez a rendezvénnyel együtt érvényes. Számomra is meglepő volt, hogy az edző ezt elfogadta, elkérte a tanítványnak ki nem adott diplomát és elvitte, hogy külön odaadja neki. Elszomorít a tudat, hogy milyen értéke lesz ennek a diplomának a tanítvány szemében azok után, hogy tudja (és egyszer már el is fogadta), hogy ez alkalommal nem érdemelte ki az előrejutást. Milyen példával fog ez járni a többi tanítvány felé? Csak azt tedd meg és oda gyere, ahol közvetlen hasznod is származik a dologból. Nálam már azok a tanítványok is kiverik a biztosítékot, akik a vizsgákat megelőző hetekben jelennek csak meg és úgy jelentkeznek a következő fokozatra. Az aikido olyan harcművészet, ahol ma már nem lehet egy vizsgán túl magas követelményeket támasztani mindenkivel szemben, mivel itt a férfi együtt vizsgázik a nővel, a fiatal az időssel. Az igazi vizsgát nem itt teszik, hanem a saját klubjukban a mindennapi munkájukkal, és a rendezvényeken, ahol velük együtt edzve megismerhetjük őket és felmérhetjük a tudásukat a korlátaikhoz képest. A hivatalos vizsga csak egy végső esemény, a diplomák átvételét megelőző parádézás a barátok, rokonok előtt. Az viszont nagyon szomorú lenne, ha már ez is egyre kevesebb lenne, ne adj isten lerövidülne az átadásai ceremóniára.

De ami a legjobban elkeserít, az nem ez. Ami a legjobban bánt, hogy ez az edző, az az edző.

2011. január 20., csütörtök

Tojás Tóbiás

IMG_9676Képzeljétek, a természet nagyon erős akaratú és ez ma reggel nálunk is megmutatkozott.
Masni, a ficheri tojónk Zsuzsival (aki fiú) él egy röpdében már kb. öt éve. Szándékosan igyekszem olyan körülményeket biztosítani, (illetve nem biztosítani) hogy ne legyen kedvük szaporodni. Pl. odút soha nem raktam fel és a fűzfavesszővel is fukarkodom. Enni úgy adok nekik, hogy mindig legyen előttük valami, de soha ne legyenek látványos bőségben. Lágyat, zöldet szándékosan ritkán kapnak, Laktiferm azért megy és madárlámpájuk is van. A szobában a páratartalom sem ideális, inkább száraz, mint párás a levegő.
És mégis: ma reggel meglepetten találtam egy kis hófehér "kavicsot" a röpde alján és ahogy látom a hasa alján, lesz ott még több is. :)
Kivettem és átvilágítottam, nem látszik magosnak, de a biztonság kedvéért visszatettem.

Igazából még nem döntöttük el, hogy ha lesz köztük magos tojás is, akarunk-e majd fiókát. Most a legfontosabb, hogy Masni egészséges maradjon. Amennyire tudom, egy ilyen esemény eléggé leterheli a tojók szervezetét.

A szakértők segítségét kérem, hogy mire érdemes ilyenkor figyelni? Masni kedve jó, röpködni is szokott. Mészpótló van a kalitban, zöldet, lágyat továbbra sem merek adni, nehogy még több kedvet adjak neki. De ha azt mondják a hozzáértők, hogy fontos, akkor természetesen megy majd.

Majd még írok a fejleményekről és a döntésről is, hogy teszünk-e fel ezek után költődobozt.

Előre is köszi a tanácsokat és elnézést azoktól, akik szerint nem szép dolog visszatartani a természet rendjét. :)