2011. augusztus 26., péntek

Jázmin is :(


Származási hely: Bodza & co

Kb. 14 évvel ezelőtt, az akkor még leendő sógorommal kitaláltuk, hogy Borinak egy kiskutyát adunk a születésnapjára. A családban volt már egy fekete labrador, Ali, aki egy kis pumival éldegélt a kertben, amíg azt el nem vitte az öregkor. Egy kutya márpedig nem kutya, a labradorok helyes kutyák, kerestünk hát egy tenyésztőt Mezőkövesd környékén és lefoglaltunk egy kölyköt. Én akkor még nem értettem a kutyákhoz, csak azt tudtam, hogy arra kell figyelni, hogy élénk és érdeklődő kölyök legyen, de ne túl heves természetű a választott. Ezt meg is osztottam a sógorral, aki elmesélte, hogy amikor ment kiválasztani a kölyköt, akkor a minifalka épp fogócskázott a kertben. Legelöl egy kis zsemleszínű loholt, őt akarták elkapni a többiek, mert a szájában volt a döglött patkány, amit találtak. Őt választotta.

Az átvételkor már én is ott voltam. A kis zsemlegombóc egy papírdobozban utazott haza a lábam alatt. A kutyát Jázminnak neveztük el. Később tudtuk meg, hogy a törzskönyvi neve is virágnév: Blondriver Daisy. Nagyon helyes kiskutya volt. Az akkor 6 éves Ali hamar befogadta, még enni is adott neki. Jázmin szépen fejlődött, nagyon okos volt. Sokat jártam vele a Dunára, útközben és ott is gyakoroltuk az alap dolgokat. Pár hónap után már póráz nélkül jöhetett velem, be tudtam hívni, nem rohant át az úton, még a bolt előtt is megvárt. Egy dolgot nem volt hajlandó soha megtenni idegenben, illetve csak nagyon ritkán: soha nem feküdt le sehol. Mindig sürgetett, menni akart tovább, ülve figyelte, hogy mikor indulunk már, még bökdösött, nyöszörgött is hozzá. Imádott kirándulni, és mi is. Főleg vele.

Származási hely: Bodza & co


A vizet nagyon imádta, minden pocsolyába belegázolt. Ali csak akkor ment be a folyóba, tóba, ha bedobtunk valamit, amit ki kellett hoznia, de Jázmin gyakran csinálta, hogy szimplán csak úszott egy kört és kijött.

IMG_4566

A kertet is nagyon szerette, főleg Alival, majd később Bodzával játszottak, heverésztek ott sokat.

06664 IMG_1717

Amúgy meg igazi lány volt. Kényeskedett, hízelgett, törleszkedett folyton. Pontosan tudta, hogyan vegyen rá egy kis dögönyözésre. Csinált nagy marhaságokat is a kényelem jegyében. :)

Einstand

Aztán pár évvel ezelőtt, 16 éves korában Ali elment. Jázmin Bodzával maradt, de a kis bichon-t csak nyáron engedtük a kertbe, amúgy elsősorban szobakutya volt. Jázmin szeretett a közelünkben lenni, apósommal is nagyon jól összehaverkodtak. Annyira, hogy át is vette az etetését, náluk is aludt, főleg onnantól, hogy megszületett Csongi.

IMG_0643

Idén nyár elején Jázmin lesántult. Eleinte nem vettük komolyan, azt hittük, 1-2 nap és elmúlik. Volt már hasonló. Nem változott az állapota, ezért elvittük állatorvoshoz. Ott mindenféle vizsgálatokat végeztek rajta, de nem találtak semmit. Öregszik, biztos begyulladt a válla. Hazajöttünk némi fájdalomcsillapítóval, meg porcerősítővel. Pár napig jobban volt, de aztán folyamatosan romlott az állapota. A kedve jó volt, evett is, de a napjai nagyrészét már fekvéssel töltötte és a sánta lábára nemigen állt rá, mintha kezdett volna megbénulni.

A múlt héten ez a lába elkezdett duzzadni. Ismét állatorvos, ahol újabb vizsgálatok következtek, de itt a doki már jelezte, hogy ez vagy tályog, vagy daganat. Utóbbi esetben nem tud segíteni. Hazaküldött bennünket és éjjel hívott a tesztek eredményével: csontrák. Másnap, amikor elhoztuk, akkor mondta, hogy ilyen durvát még életében nem látott. A daganat annyit nőtt az alatt az egy nap alatt, hogy a mellkasánál átszakította bőrét is és azóta folyamatosan nőtt. A doki jelezte, hogy a kutyának pár hete van hátra. Vigyázzunk rá és ha azt látjuk, hogy eljött az idő, ne hagyjuk szenvedni.

Ez volt kedden. És Jázmin ma már alig tud felkelni, a seb a mellkasán egyre nagyobb, a vér pedig folyamatosan folyt belőle tegnap este óta. A tekintete tiszta, de a testében már nincs erő. A pár hétből így lett pár nap. Jázmint ma altatjuk el a kertben. Idén volt 14 éves.

Ez az ő nekrológja.

Jázmin

Viszlát Jázmin, legyen jó az utad!

2011. augusztus 24., szerda

A hivatalok, azok hivatalok maradnak örökre

Semmi bajom az ügyviteli folyamatok sztenderdizálásával, végül is én is egy banknak dolgozom, de ez a mai hivatali kalandom elég mókás ahhoz, hogy közzétegyem.

A főszereplők: a Budapest Bank, a Főgáz és jómagam.

Az nem titok, hogy a BB-nél dolgozok és itt (vigyázz, rejtett reklám következik) létrehoztak egy hitelkártya terméket, ami a szokványos funkciókon túl ad egyrészt visszatérítést a vásárlások után, másrészt lehet a hitelkeret terhére csoportos beszedési megbízást adni, például erről fizetheted automatikusan a gázszámládat. Ez a kártya ráadásul a Főgázzal együttműködésben készült, ami azt jelenti, hogy a Főgázos gázszámlára további visszatérítés is jár. Dolgozóknak meg nem kell éves díjat fizetni, úgyhogy meg is igényeltem.

A gázszámla nálunk az anyósom nevére érkezik, de utánaérdeklődtem és ahogy eddig is fizethettem átutalással, a csoportos beszedési megbízás számlatulajdonosa is lehetek én. Így is lett, ez eddig sima ügy, laza pipa.

A gond ott kezdődött, hogy miután megkaptam és aktiváltam a kártyát, kiderült, hogy a netbankon csak a folyószámlám terhére tudok közüzemi megbízást feladni, a Főgáz kártya miatt fiókba kell mennem. Még jó, hogy a melóhelyemen pont van egy bankfiók. Kitöltöttük a megbízást, el is indult az ügy. Vártam pár hetet, de nem akart jönni a terhelés. Jött viszont fizetési felszólítás a Főgáztól, lejárt tartozásról a szokásos fenyegetésekkel.

Föl is hívtam őket rögvest. Egy kedves fiatalemberrel leegyeztettük, hogy beérkezett ugyan a megbízásom, de feltehetően az átfutási idők miatt már nem indítottak rá terhelést, a következő hónaptól már minden rendben lesz. Megegyeztünk, hogy újraküldik a lejárt tartozáshoz tartozó terhelést a már mindenhol aktív megbízásra.

Megnyugodtam, vártam pár hetet. Tegnap a banktól jött egy értesítő visszautasított tételről, mégpedig a gázszámlát nem engedték beterhelni. A visszautasítás oka: nem létező számla, vagy felhatalmazás.

Hahaha, mi az, hogy nem létezik? Hát a saját munkáltatómnál, a saját kollégám indította az igénylést és a megbízást is. Megkerestem a papírokat, majd reggel lesétáltam a fiókba. Kolléga nézegette, de nem talált semmi különöset - mindketten valamilyen hibás rögzítésre gyanakodtunk. Hívta az operációt, ahol kicsit kapirgáltak, majd közölték, hogy a terhelést limittúllépés miatt utasították el. Kiderült, hogy a csoportos beszedést vásárlásként kezeli a rendszer és mivel én pont aznap vettem meg ezzel a kártyával az SGS2-t, a gázszámla már kiverte a biztosítékot aznapra. Király ezt tudni, de amúgy akkor miért nem ez volt a visszautasítás oka?

Jól megemeltettem a limitemet és felhívtam a Főgázt, hogy ismételten kérjem az újraterhelést. Egy hölgy fogadta a hívásom, akinek előadtam a történetet. Mondta, hogy semmi akadálya az újraterhelésnek, de a gázszámla az anyósom nevén van, nekem van-e meghatalmazásom. Mondom, nincs, minek lenne?
Akkor legyek szíves azonosítani az anyósomat néhány személyes adata megadásával.
Én: hö? Ilyet az előző alkalommal nem kért a kolléga, elég volt az ügyfélazonosító.
De akkor az nem volt helyes eljárás, mert adatvédelem, meg rögzített hívás, meg egyebek. Itt beütöttem a fejem az íróasztalba, majd magamhoz térve próbáltam arról győzködni az ügyintéző hölgyet, hogy kérem én itt fizetni szeretnék, nem kiköttetni, nem nevemre venni, semmi rosszra ne gondoljanak.
"De az adatvédelem és a rögzített hívás." Ezek jó varázsszavak a munkakerülésre, bár az én területemen a "ticketet küldtél róla?" a divatos.
Végül "megkegyelmezett": Az is jó, ha az anyósom hívja fel őket. No, attól Isten mentse meg őket, anyósom imád hivatalokkal ordibálni, ezzel meg még ezt nem érdemelték ki. Különben is, ha ő hívja őket, akkor meg majd az én adataimra lesznek kíváncsiak, azt meg ő nem tudja. Maradjunk abban, hogy felírom, hogy mi kell nekik az anyósomról, én pedig begyűjtöm a szükséges információt. Szerencsére bugyiméret nem kellett, csak anyja neve, meg születési idő.

Felhívtam az asszonyt, hogy adjon infókat a kedves édesanyjáról, majd hívtam újra a Főgázt. Kedves férfihang fogadott, akinek újra előadtam a történetet és kértem az újraterhelést.
"Semmi gond, továbbítom a kollégáknak a kérést és pár nap, vagy hét múlva újraterhelik majd a számlát."
Bumm. Se anyja neve, se születési idő, hanem korrekt, barátságos és előrevivő ügyintézés.

És akkor én most hímsoviniszta lettem.