2010. április 26., hétfő

Kertészkedés

IMG_5358

Nem tudom, hogy minden gyerek ilyen-e (felteszem, igen), de Csongi számára a kert különleges vonzerővel bír. A házi kertész nálunk az após, de időnként mi is belekontárkodunk a munkájába.

IMG_6271

Ültettünk egy fügefát, ami pár évig rengeteg gyümölcsöt hozott, de csak pár szem érett meg belőle és ami idén elfagyott, így tövig vágtuk, mert ott még volt pár hajtása. A tavalyi sikerre való tekintettel idén is próbálkozom fürtös kölessel, a palánták már megjelentek, de még alig különböznek a gaztól. Tavalyelőtt ősszel haraszti nagymamámtól hoztunk pár tő ribizlit és két málnatövet is. Utóbbiból csak egy élte túl, de az öt ribizlibokron már most sok szép bogyó zöldellik.

IMG_6067

Após paprikát és paradicsomot szokott ültetni, Csongi pici kora óta nagyon élvezi, hogy nyáron csak odaszalad egy bokorhoz, lekap egy termést és már ropogtatja is.

IMG_9771

Most próbálkozunk borsóval, eperrel és pár újabb tő málnával is. Sőt, talán még a füvet is sikerül megerősíteni, ami a kutyák és a kevés öntözés miatt elég nehéz vállalkozásnak tűnik.

Sniff (IMG_0025)

Csongi idén már nem csak a termést akarja élvezni, de láthatóan lelkesedik az előkészítés iránt is. Lelkesen locsol, ás, ültet és takar. Sokszor alig tudjuk távol tartani az ágyásoktól. A borsót szombat reggel ültettük el, ő már ébredés után kint sertepertélt, kereste nekik a helyet, sőt, egyedül akarta csinálni az egészet.

"Anya! Kimegyek, ások gödröket, beledobom a borsószemeket, betakarom és meglocsolom, jó?"
"Csongi várj egy kicsit. Majd együtt kimegyünk és elültetjük. Még fogat is kell mosnod előtte!"
"Anya! Kimegyek, elültetem, meglocsolom, aztán fogmosás. Jó?"

IMG_2088

2010. április 22., csütörtök

Tesztelhető Csipkerózsika

No de konkrétan mit lehet kipróbálni az ablakon benyúlva? Hogy milyen kemény cicijei vannak?


2010. április 21., szerda

2010. április 15., csütörtök

Márkahűség over

Ma vittük és hoztuk el a Yarisunkat a szervizből. Ez a második saját autónk, az első is Yaris volt, még a régi fajtából. Aranyos kis autó volt, meggybordó szín, kellemes, pufók vonalak és ment, mint a golyó. Szerettük, mert Borinak sokat segített a melóba járáskor és ezzel mentünk nászútra is.


Egy gondja volt csak, szinte kezdetektől: a csomagtartó ajtaja nem záródott rendesen és ezért minden közepes zökkenőnél - amiből a városban van bőven - fémesen koppant egy nagyot a hátulja. Vittük vissza a márkaszervízbe, hogy nézzék meg, mert zörög. A jópofa szerelő azt mondta Borinak, hogy hangosítsa fel a rádiót, akkor nem hallja. Másodszorra már én is mentem, akkor korrektebbek voltak. Beült egy srác hátra és félig szétszedte az autót, miközben mi a Vihar utca környéki hírhedt zötyögősben járkáltunk fel-alá és kereste, hogy honnan jön a zaj. Kiderült, hogy a zsanért beljebb kellene venni, mert a záron már nem lehet többet állítani. Otthagytuk egy napra a karosszériásoknál, megcsinálták, elhoztuk.
Aztán később újrakezdte. Nézegettem, zsanérhoz hozzá sem nyúltak, de a zárnál a hurkot, amibe a zár kapaszkodik vastagon betekerték szigetelő szalaggal, hogy tompítsa az ütődést, az kopott el pár hónap alatt. Kipróbáltam, betekertem én is, megszűnt a zörgés. Innentől ez lett a saját módszer is. Mivel garanciális volt, nem fizettünk a "javításért", de munkalapon akkor is a zsanérállítás volt.

A másik érdekessége az izzócsere volt. Az egyik cseréjéhez még az akksit is ki kellett szerelni. De megtudtuk, hogy újabban már minden autót gyakorlatilag szervizbe kell vinni egy szimpla izzócseréhez. Azt a trükköt játszottuk, hogy ha kiégett az izzó, egy parkolóból felhívtuk a Toyota Eurocare-t, akik egy órán belül kijöttek és ingyen kicserélték. Ezt gyakorlatilag évente 1-2 alkalommal eljátszottuk, mert kicsit gyakran égett ki az izzó.

Az feltehetőleg nem a kocsi hibája volt, hogy a vele vásárolt téligumi két nap után defektes lett. Külön érdem, hogy 10 percig észre sem vettük, csak abból, hogy nem gyorsul olyan jól, mint szeretnénk.

Egyikőnk sem nagy autóbuzi, én vezetni se tudok, így a 3 éves garancia lejártakor elkezdtünk parázni, hogy mi lesz, ha valami elromlik benne. A hitelkonstrukció sem volt a legkedvezőbb, pont megszívtuk a nagy Euro árfolyam-ugrást. Emlékeztek még, amikor az Euro 220 körül volt? Na, mi akkor vettük a régi Yarist. Szóval épp kapóra jött 2006 és az új kisnagy Yaris megjelenése.

A vásárlást tudatosabban intéztük. Túrtam a kereskedések árlistáit és a róluk szóló véleményeket, kutattam a hitelkonstrukciókat és tanulmányoztam az alkudozási technikákat. Így vettük meg a jelenlegi autónkat Kiskőrösön. Álomvétel volt. A beszámításnál és az árképzésnél is nagyon jól jártunk. A hitel a lehető legkedvezőbb volt. Az autó pedig csak nevében volt azonos az előzővel. Például nem kattogott a csomagtartó és belül sokkal kevésbé volt fapados érzés a műszerfalat és kezelőszerveket tapizni.

Ami gondunk volt ezzel a modellel, hogy nem volt normális színben kapható. Az ezüstnek vagy három árnyalata engem nem vesz le a lábamról. A terrakotta fantázianevű, konkrétan téglavöröst jelent, mintha csak az alapozó festék lenne egy radiátoron. A zöld és kék színek tökéletes másolatai voltak a Suzuki Swift tipikus kék és zöldjének. Pirosból pedig nem volt gyöngyházfényű, csak a műanyag piros. Utólag visszagondolva inkább az ezüst kellett volna, de akkor úgy gondoltuk, a metél-fekete elegáns és szép szín az autónak. Ja, csak minden apró karc és kosz meglátszik rajta.



Bori már terhes volt, amikor átvettük, a kereskedő srác nagyon kedves volt, az ő felesége is épp babát várt. Kaptunk bort, virágot, mindent.

Igazából a garanciális idő alatt nem is volt gond az autóval. A karcokat leszámítva, azok pedig szépen gyűltek. Nem Bori hibájából, egyszerűen mindig megtalálta valaki, aki egy másik autót vagy egy bevásárlókocsit neki kellett toljon. Amúgy szépen fogyaszt, a légkondi tényleg hűt, sokkal jobban elférünk benne, belülről igazi nagyautós érzés.

Aztán tavaly nyáron lejárt a garancia.

Télen, a nagy hóban egyszer kigyulladt az ABS figyelmeztető lámpája. Pár perc után elaludt. Aztán máskor megint kigyulladt és később elaludt. Később már azzal szórakoztunk, hogy ki tudja jobban megtippelni, hogy legközelebb mikor gyullad ki, vagy alszik el. A használati utasítás azt írta, alkalomadtán vigyük szervizbe, de semmi kritikus. Az ABS általában működött, gondoltuk, biztos valamelyik szenzor beázott, majd kiszárad. Jól gondoltuk. A szárazabb idő beköszöntekor és a nagy Toyota visszahívási balhé kapcsán elvittük "kedvenc" márkaszervizünkbe, ahol megerősítették a diagnózist: szenzorhiba, viszont ezt javítani csak cserével lehet, ami kb. 90 ezer forintba kerül. Pfff. De azt is lehet, hogy szépen megvárjuk, hogy kiszáradjon.
Megemlítették, hogy ha kijavíttattuk a hibát, akkor van lehetőség egy extra garanciaszerződés megkötésére, évente 55 ezer forintért. Ez jó ötletnek tűnt, de ugye ehhez először ki kellene javíttatni a hibát, ennyi pénzünk összesen pedig épp nem volt ilyesmire. Tettünk egy próbát egy másik szervizzel, ahol az előzetes becslés szerint a garancia hosszabbítás nem 55, hanem 67 ezer forint, de ebben "benne van az előzetes vizsgálat díja is". De jó nekünk! Egy másik szervizben ezt az előzetes vizsgálatot ingyenesre taksálják és ezután jön a csak 55 ezer forintos garancia díj. De belementünk, mert jókat hallottunk a szervizről.

A lámpa már hetek óta nem égett, gondoltuk, végre kiszáradt és az ABS is rendesen működött, így reménykedtünk. A megbeszélt időpontban kiderült, hogy a tavalyi nagy munkahelykeresés közben nem volt időnk (és pénzünk) megcsináltatni a 45 ezres szervizt, így a szerződéskötés előtt még azt is meg kellett csináltatnunk. De semmi baj, ma reggel 2 óra (és egy füst) alatt megcsinálják a szervizt és az átvizsgálást is, már csak szerződést aláírni kell bejönni. Kérdeztük, kb. mennyibe fog fájni: 20-30 ezret mondtak.

Aztán Bori hívott, hogy "kiderült", a fékbetétek teljesen elkoptak és ki kell cserélni őket. Ez plusz 30 ezer forint lesz. Azt is említette, hogy amúgy még egy csomó extra vizsgálatot és kezelést akartak rátukmálni, de hősiesen csak egy motortér mosást engedett.

Megyünk vissza az autóért, hát gond van, az autóban hibát találtak, a szenzor az. Persze most épp nem hibás, csak a komputer tudja, hogy az volt a télen. De így akkor sem köthetünk garancia hosszabbító szerződést. Itt is 90 ezer megjavítani és ezután jön csak a garancia díja. Szuper, akkor ezt buktuk. Az ABS amúgy működik, valszeg csak télen lesz újra baj vele, de akkor amúgy sem jó az ABS, mert hosszabbítja a fékutat. Szerintem meg pont akkor kellene, mert legalább fékezés közben tudunk kormányozni. De hát ő a szakember. De rendes volt, a motormosást ajándékba kaptuk. Így "csak" 72 ezret kellett fizetnünk. Azóta is számolom, hogy hogy jött ez ki, de szerintem a garancia előtti és a kötelező szervizhez tartozó átvizsgálást azt külön számolták fel. Kérdeztem, mi lenne, ha kihagynánk a garancia szerződésből a szenzort, amúgy is a normál garanciához képest kevesebb alkatrészt fedez a szerződés. Sajnos ezt nem lehet.

Így veszít el a Toyota egy régi vevőt, aki úgy ismerte meg ezt a márkát, mint ami megbízhatóságot és minőséget jelent. A tél végi botrány ellenére még erősen tartottam ezt a véleményemet, de most már nem látom be, hogy a magasabb árak valóban magasabb minőséget takarnak. Ha ez a magasabb minőség, akkor milyen lehet az olcsóbb autó minősége? Annyival rosszabb, mint amennyivel olcsóbb? Vagy a franciák hatására a Toyota az árat már inkább a márkára és nem a megbízhatóságra költi? Fontos a PR, de ennyire?

Az autóipar szervizestől, kereskedőstől sz@rban van a válság kezdete óta. A Toyotának a gázpedálos balhé különösen nem tett jót. Tényleg így akarják megtartani az ügyfeleket? Most meg, ahogy lejárt a garancia a kocsin, a legpiszlicsárébb kis szenzorhiba javításáért majd 100 ezret akarnak elkérni, jelezve, hogy a tapasztalatok szerint várható, hogy a másik is hamarosan elromlik? A fékbetét cserét meg azzal indokolják, hogy a régi, azbesztes betétek még 100 ezer km-t is bírtak, ezeket meg már a 45 ezres szerviznél cserélni szokták, de ez legalább ZÖLD. Ezzel az erővel áruljanak inkább kerékpárt, az sokkal zöldebb. Másrészt meg, ha előre tudják, hogy erre a szervizre már cserélni kell a fékbetéteket, akkor azt számolják bele az előzetes becslésbe, mert nem véletlenül kérdeztük meg, hogy mennyire számítsunk. A becslés és a végeredmény között több, mint 100% az eltérés, akkor ott gond van a becsléssel.

Kifelé jövet a döntés meg is született. Jól körülnézünk a piacon és legkésőbb télen új autót veszünk. De az már nem Yaris lesz és szinte biztos, hogy nem is Toyota. Sajnálom. Szerettük ezt az autót, de innentől egy időzített pénzügyi bombában ülünk és ez sokat ront a vezetési élményen.

2010. április 14., szerda

2010. április 13., kedd

Hétvége Makón


A hétvégén Makón jártam már sokadszorra, ahol sok régi jó baráttal edzőtárssal és a kedvenc Aikido mesteremmel találkoztam. Giampietro Savegnago sensei utolsó tizenpár éve nagyon nehéz volt, de egyben nagyszerű példa a szellem uralmára a test felett.

Pietro fénykorában, nem sokkal azután, hogy megismertem egy autóbalesetben elvesztette a fél lábát térd alatt. Egy átlagos embernek, főleg sportolónak ez a pályafutása végét jelentené. Ő a baleset után néhány héttel már a dojoban edzett keményen azon, hogy ne kelljen térd felett csonkolni a lábát és a térdét a lehető legjobban tudja hajlítani. Rengeteg tanítványa és természetfeletti életszeretete adott neki erőt ahhoz, hogy tovább csinálja úgy, hogy mi tanítványok szégyelljük el magunkat, ha pár órányi edzés után fájni akar valamink.


Egy évvel a balesete után újra Magyarországon volt edzést tartani. A speciális protézise még nem készült el, így mankó segítségével, vagy épp féllábon ugrálva jött fel a szőnyegre és úgy mutatta be a technikákat.

A következő évben már megvolt a protézis, de ő állítólag folyamatosan dolgozott azon, hogy ne kelljen cipőt húznia rá, mondván "az nem olyan szép". A célját sikerült is elérnie, korábban még ő volt a Nike cipős instruktor, most már csak annyit látni, hogy kicsit biceg és fekete zokni van rajta edzés közben.


Pár évre rá újabb csapás érte: rákos daganatot találtak a vállában és később a gerincében is. Több műtéten és kezelésen esett át, folyamatosan gyengült, de nem adta fel. Azt mondta: "Tudom, hogy honnan jött, tudom, hogy miért van itt, el fogom küldeni." Mivel az edzések intenzitásából nem adott alább, a térdcsonkján lévő seb a terheléstől rendszeresen kinyílt és nem akart begyógyulni. De ez őt nem érdekelte. Hitte, hogy az Aikido és annak speciális bemelegítő/energetizáló gyakorlatsorozata, az Aiki-Taiso segíteni fog a kezelések eredményessé tételében. Sokan jártak a csodájára és sok hasonló helyzetben lévő embernek adott erőt a hozzáállásával.

Tavalyelőtt már nagyon aggódtunk érte, mert még mindig mosolygott ugyan, de már sokkal fáradékonyabb volt az edzéseken. Aztán jött egy hosszabb, 3 hónapos ágyhoz kötöttség, amit az egyik csigolyája (és a benne lévő daganat) eltávolítása után volt kénytelen elviselni. A kemoterápia miatt lefogyott, a pihenés pedig nem terhelte a térdcsonkot, így a seb be tudott végre gyógyulni. A tavalyi kurzuson kipihentebb, vidámabb és energetikusabb volt. Jópáran azt hittük, ez a vég előtti utolsó fellángolás.


De az aggodalmunk alaptalannak bizonyult. Idén a tavalyinál is jobb kondícióban volt. Nem kellett rá vigyázni, ő maga is azt monda, úgy érzi magát, mint 10 évvel ezelőtt. És ezt mi is így éreztük. Erős volt, gyors és sugárzott az emberszeretettől és életvidámságtól. Elmesélte, az orvosok egy éve 3 hónapot adtak neki. Most pedig azt mondják rá, hogy nem is erről a bolygóról származik. Tavaly még több rákos daganat volt a testében, azóta nyomtalanul eltűnt mind. Azt mesélte, megkérte őket, hogy menjenek el. Ő maga is csodának tartja, ami vele történt, de ő tudja azt is, hogyan csinálta. A betegség miatt folyamatosan képezte magát. Biológiát tanult, genetikát és metafizikát.

Rátalált egy sejtbiológus kutatóra, bizonyos Bruce Liptonra, aki képes volt arra, hogy a tudományos világot összekösse a spirituális világgal, az ezotériával. Rengeteg ezoterikus módszert kutatott és magyarázott tudományos módszerekkel, de neki nem egy reménybeli leleplezés volt a célja, hanem, hogy megismerje, megértse és elfogadtassa ezeket a módszereket. Pietro azt mesélte, hogy az Aiki-Taiso gyakorlatok, amiket eddig végzett eddig is hatásosak voltak, de sokkal nagyobb kedvvel végzi őket most, hogy tudja, mit miért is csinál és mi történik közben a testével. Az eredmények magukért beszélnek. Őszintén remélem, hogy lesz lehetőségem ezeket a módszereket magam is tanulmányozni, persze azt azért nem kívánom, hogy nekem is egy betegség kapcsán kelljen megtennem.

Szusszanásnyi idő

Igazából annyi sincs. Kivéve, ha tudatosan szusszanok, mint most. Persze ezzel valamit épp hátrébb kell tolnom. No, de mindegy. Minden bejegyzésem nem szólhat arról, hogy nincs időm blogolni, akkor már inkább átkeresztelem Írok-ha-tudok blogra.

Lement a Húsvét szépen és jól, vannak képek is, de még fel kell őket töltenem és mivel esős, sötét idő volt, kénytelen voltam RAW-ba fotózni, annak az utómunkái meg eltartanak egy darabig. Mióta megvan a Hero, már nem kell otthon leülnöm a gép elé webet olvasni, így a fotószerkesztés is hanyagolódik.

Tegnap készült pár kép a kertből és a környékről, mert az eső ellenére szépek voltak a fények és virágoztak a fák. A Flickr-re ezt még nem, de játékból a Picasa Web albumomba már töltöttem képeket. Egyre jobb a Google fotótára. Ha a félprofi fotósoknak nem is, de a családi képek készítőinek tökéletesen megfelelhet.

Szilvavirágzás