2010. július 14., szerda

Tápióság

Épp két nyaralás között vagyok, így van időm egy kicsit blogolni. De jó is lenne, ha ez lenne a helyzet. :) Vicceltem. Semmire sincs időm és főleg ilyenkor nem.

Június utolsó hetét Tápióságon töltöttük, ahol egy Aikido edzőtábort tartottam 3 edző kollégával közösen. Most voltunk itt másodszorra és szerintem remekül sikerült a tábor. Egyedül én vittem magammal a családot, ami mindig kockázatos, hiszen amíg én az edzésekkel és a tanítványokkal töltöm az időmet, addig Bori és Csongi kettesben maradnak és ez egy 3-4 éves gyereket már nem dob fel annyira, mint egy párhónapos csecsemőt. Ráadásul a helyszín ideális edzőtáborozáshoz, hiszen a szálláson és néhány kocsmán kívül csak az edzőterem elérhető, de nyaralásra pont ez teszi alkalmatlanná. Se egy játszótér, se egy strand, de van hét ágra sütő nap és kánikula. Ilyen körülmények között minden szülőnek nehéz feltalálnia magát.

IMG_6167

Ami miatt mégis hasznos ez a hét, hogy minden edzés előtt és után lehetőség van Csonginak büntetlenül hemperegnie, ugrálnia, futkároznia, fejjel lefelé lógnia, hasra- és akár fejre esnie a tatamin és ez nagyon sokat fejleszt a mozgáskoordinációján és az egyensúlyérzékén. Ha valakinek a gyereke mozgásfejlődési problémákkal küzd, tudom ajánlani a tatamit akár otthonra, akár egy külön terembe. Ott nem kell fogni a kezét, nem kell elkapni, ha eldől és nagyobb teremben még szaladgálni is tud anélkül, hogy 5 lépés után falnak rohanna. Nálunk a nagyszobában Csongi születésétől fogva puzzle tatami van és emiatt egyszer nem kaptunk utána, amikor dőlt, vagy borult. Amikor elég ügyes lett, már az ágyról is simán leugrálhatott és ez is hamar eljött.

A másik dolog, hogy a kölök biztonságban mozoghat önállóan sok "idegen" között. A tábor résztvevői odafigyeltek rá, így a szálláson könnyen engedhettük kisebb csatangolásra, nem kellett minden alkalommal WC-re kísérni, hanem élvezte, hogy egyedül csattoghat el a mosdóba és vissza. Mivel elég könnyen megszeppen, ez jó lehetőség volt neki a fejlődésre.

A tábor egyik délutánján idén is ellátogattunk Ceglédre a csúszdaparkba, ahol egy nagyon kellemetlen belépő után idén is jól éreztük magunkat. Történt ugyanis, hogy érkezéskor megérdeklődtük a pénztárnál, hogy 30-40 ember részére adnak-e valami csoportos kedvezményt. A válasz bizonytalan volt, aztán bősz telefonálgatás, végül pedig elküldtek bennünket egy másik pénztárhoz, hogy ott vehetünk csoportos jegyet a strand részre, aztán jöjjünk vissza és egyenként megvehetjük a csúszda-parkba a kiegészítő jegyeket.

Mire átértünk a strand pénztárához, addigra már mindkét pénztáros néni ezen tanakodott, hogy akkor most mit és hogyan lehet nekünk adni. Ők is telefonálgattak, végül a "marketinges" leszólt nekik, hogy mégsem adhatnak csoportos jegyet 41 fősre duzzadt csapatunknak és ezzel mehettünk is vissza a másik pénztárhoz. Az indoklás valami olyasmi volt, hogy a csoportos kedvezményt csak a strand területére találták ki, de akinek ilyen jegye van, az nem mehet át (még ha külön fizet, akkor se) a csúszdás részbe és különben is, ezt ők inkább gyerekeknek találták ki. Hogy erről hol írnak, azt nem sikerült megtalálni, mert a bejáratnál csak annyi volt, hogy a csoportos jegy x forintba kerül. Most néztem a honlapjukat, de ott már a csoportos kedvezmény sem szerepel.

Érdekes, mert tavaly ilyenkor ugyanitt, hasonló töketlenkedések után végül megkaptuk a csoportos kedvezményt, most pedig másképp döntött a cég.

Indulás az ingán.

Mindegy, odabent valóban jól szórakoztunk, leszámítva némi bőrt, amit a régen/rosszul karbantartott csúszdák húztak le a hátunkról. Csongi, amikor bekerült a medencébe, először még beszélni is elfelejtett. Csak csapkodott, kurjongatott és ugrált a hullámok között. Szinte az egész napját a gyerek-csúszdák között töltötte és hamar felbátorodott annyira, hogy egyedül csússzon le mindenhol.

Csongis képek a Flickr-en.
Ugyanez aikidosoknak.
És a strandos fotók az egyik résztvevőtől.