2010. október 29., péntek

Felszabadít az Apple

Na, ilyet is ritkán fogtok tőlem olvasni, ugyanis nem vagyok igazán híve az almás cég politikájának. De egy baráti levél kapcsán átgondoltam ezt a SIM kártya nélküli iPhone dolgot és ha jól tervezik és jól kivitelezik, akkor egész korszerű dolog sülhet ki az ötletből. Persze az egy másik kérdés, hogy most is a marketing költségeket növeli majd jobban az ötlet, vagy ez esetben kap valamennyit a fejlesztés is és valóban használható lesz a megoldás, nem csak "incredible", "awesome", meg "amazing".

A SIM kártyákat mindenki ismeri, akinek GSM mobil telefonja van. Ez az a kártya, amit régen egészben, ma már csak a közepén lévő chip formájában kellett a telefon megfelelő nyílásába dugni, hogy az egy adott mobil hálózaton használható legyen. Gyakorlatilag ezzel a chippel, illetve a rajta lévő adatokkal és alkalmazásokkal lehet a telefont az adott előfizetéshez kapcsolni.

Technológia szempontból pont ugyanúgy működik, mint az újabb bankkártyákon lévő chipek. A gond csak az, hogy senki nem használja már ki a chip által kínált funkcionalitást, azaz alig van szolgáltató, aki a SIM kártyára a normál előfizetői azonosításon és az adatfolyam titkosításán kívül egyéb, használható alkalmazásokat (SIM toolkit) is telepítene. Nálunk ilyet főleg a T-Mobile csinál, de ott is kimerült az egész abban, hogy a különféle hálózati szolgáltatások megrendeléséhez (mobil lottó, autópálya díj, horoszkóp, forgalmi információ) és lemondásához szükséges SMS-ek összeállítását könnyítő alkalmazások voltak a kártyán.

Így lényegében mára már okafogyott és elavult az egész SIM kártya dugdosás, a legtöbb telefon hardvere, de az iPhone biztosan képes ugyanúgy ellátni ezeket a funkciókat, sőt még jobban is, csak a paraméterekre van szüksége, amit megkaphat egy letöltés formájában is, akár távolról.

Az Apple-nek ez azért jó, mert még zártabbá teheti a készülékét a fizikai behatásoktól. Eddig sem lehetett az akkumulátorhoz, vagy belső memóriához (nem használ SD kártyát) hozzáférni, most még a SIM kártyának sem lesz rajta külön slot. Másrészt egy csomót lehet spórolni a logisztikai költségeken. A SIM kártyákat el kell készíteni, fel kell paraméterezni, le kell szállítani, tárolni kell. Innentől majd csak fájlokat kell tudni fogadni a szolgáltatótól, amiben az adott előfizetéshez tartozó egyedi adatok szerepelnek.

Óriási hátránya viszont, hogy nem cserélhetsz SIM kártyákat benne, mondjuk ha hosszabb időre külföldre utazol és nem akarsz csillagászati roaming díjat fizetni, nem adhatod kölcsön a havernak, aki betenné a saját kártyáját és ha szolgáltatót akarsz váltani, annak támogatnia kell ezt a technológiát, mert a SIM kártyát, amit adna, nem tudod hova dugni.

Persze könnyen lehet, hogy a megoldás támogatja majd azt a funkciót, amit jelenleg csak kevés mobil támogat: hogy egyszerre több előfizetéssel lehessen használni párhuzamosan, (szoftveres dual-SIM) és akkor a fenti hátrányok helyett még a felhasználóknak is lesz előnye a dologból. Ez mondjuk nem az Apple stílusa, bár ki tudja? Ahogy a fenti linkelt cikkben is írják, a technológia a GSM és adat roaming pénztárca szaggató tulajdonságát is csökkenti majd, azaz új országba lépve akár már a határon csatlakozhatunk egy helyi szolgáltatóhoz, mintha vennénk egy SIM kártyát. Persze, ez a szolgáltatóknak biztos nem tetszik majd annyira, mint a felhasználóknak.

Amúgy hasonló dolog az USA-ban már régóta létezik. Az úgynevezett CDMA hálózatokon, amit a GSM helyett használ egyik-másik szolgáltató a telefonokban nincs SIM kártya, a készüléket az adott előfizetőhöz a szolgáltató rendeli hozzá. Kérdés, hogy ehhez képest mi újat tud majd nyújtani az Apple megoldása és hogy levédi-e a technológiát (naná), vagy mások is szabadon használhatják majd az előnyeit.