Igazán hosszúra sikerült ez az év, számomra rengeteg tanulságot rejtve.
Megtanultam, hogy mindig lehet rosszabb, keményebb és fárasztóbb az élet, de emellé mindig jön valami új, valami jó, ami segít átvészelni a nehéz időszakokat.
Bori idén újra teherbe esett, jövő tavaszra lesz egy kislányunk is. Ismeritek a közhelyet: nincs két egyforma terhesség. Nálunk eddig alig van hasonlóság a kettő között. Számomra sokkal gyorsabban telik az idő, szinte átalszom az egészet, csak azt látom, hogy Bori kínlódik, igazi értelmet adva a terhesség szónak. Csongival a hasában sokkal aktívabb volt a középső harmadban. Most már az első harmad is úgy legyengítette, hogy a szívatós részek hamarabb megtalálták. Csongival a hasában még kirándulni, hegyet mászni jártunk és csak az utolsó harmadban volt, hogy a sarkon már szuszogva állt meg pihenni. Most szegény sokkal fáradékonyabb, egyszer még kórházba is befektették egy háromnapos kivizsgálásra pár hete. Viszont sokkal hamarabb talált kapcsolatot az új babával. A kis alien amúgy kitesz magáért, hogy ne feledkezzenek meg róla. Sokat mozog, forgolódik, ficánkol, úszik ide-oda. Csongi is virgonc volt, de nem ennyire. Szóval más.
A melóban szakmailag előléptettek, egy hatfős rendszergaza csoport munkáját felügyelem, irányítom. Néha a lelküket ápolom, vagy épp az érdekeiket képviselem. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt és ez még sehol nincs egy középvezetői pozíciótól, ahol elképzeléseim szerint totál felőrlődik az ember a lentről- és fentről jövő együttes nyomás hatására.
Az éjszakáim sokkal nyugodtabbak, de a nappalok átkozott fárasztóak. Rengeteg adminisztráció, nyafogás balról, köpködés jobbról. Tervek vannak, de a kidolgozásra nincs erőforrás, hirtelen irányváltások és persze a legfontosabb projekt az ez-az-öt. Ráadásul az egész egy bankban, amit manapság divatos ügyfélként, kormányként utálni, így minden döntésnek végzetes következményei lehetnek és minden elvárás úgy kezdődik, hogy "a lehető legjobb minőségben, de pénzt azt nem tudunk adni rá".
Emellett suliba járni nem épp leányálom, főleg, mert a GDF idén igazán kitett magáért az eltántorítási módszertanban. A féléves tanszercsomag egy (1!) fizikai tankönyvet tartalmazott a befizetett tandíjért és persze jópár "ajánlott" olvasmányt, amit külön pénzért, vagy úgy sem lehet beszerezni. Az elektronikus tanszercsomagok közül többről kiderült, hogy elavult, az előző tanár készítette és nem ér semmit az új oktató szemében, de újat még nem volt ideje készíteni, talán következő félévre meglesz.
Apropó, oktató: a felsőoktatásban oktatóból kevés van, annál több a pökhendi, kivagyi tudós, meg régivágású - mára gépekkel helyettesített - szaki, aki keni-vágja a témakörét, csak épp a témaköre már inkább való bölcsészkarba egzotikumként, vagy a tudománytörténet érdekességei közé, mint a modern műszaki ismeretek közé. Átadni hatból egy tudja a tudását, a többi csak dicsekedni tud vele. Ennek ellenére (vagy épp emiatt) a közösségi szellem az évfolyamon belül nagyon erős. Több olyan évfolyamtársam van, aki képes munka, család mellett kikutatni a hiányzó anyagokat, ingyen közzétenni a vázlatait, összeállításait, aminek segítségével fel lehet készülni a vizsgákra, szemben a tantárgyanként kiadott átlag 350-650 oldalnyi "nesze, ebben benne van, ami kell a tantárgy elsajátításához" anyaggal. Összeülnek, együtt oldanak meg feladatokat, biztatják a kedvetlenedőket. Ez biztos hétköznapi dolog olyanok között, akik nappalisként mindent együtt ülnek végig, de a távoktatás épp arról szólna, hogy csak a hétvégi konzultációkon és a vizsgákon futunk össze. És mégis van összetartás, köszönhetően az internetnek. Nekem is nagy erőt adnak, bár már látszik, hogy ebben a félévben lesz 1-2 tantárgy, amiből még csak vizsgázni sem fogok tudni.
Nem véletlenül kerül a sor végére, idén az Aikido-ra jutott a legkevesebb energiám. Az edzéseim mind megtartom, a kurzusok nagy részén is ott vagyok, de már egyre kevesebben és a saját edzőm edzéseit is ki kell hagyom. Folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy ez egy megállapodás, egy döntés eredménye és nem tartós állapot. A suli befejeztével újra ott leszek mindenhol, ahol tudok. De az még olyan messzinek tűnik és az intenzív edzés annyira hiányzik.
Azt vettem észre, hogy ahogy öregszem, úgy próbálom egyre inkább tervezni a jövőmet. Ezzel csak egy gond van: amerre a világ tart, egyre nehezebb kiszámítható és végrehajtható terveket készíteni. Egyre jobban oda kell figyelni a világ történésire és gyorsan, nagyon gyorsan kell reagálni egy-egy új helyzetre. Ilyen helyzetben nem lehet olyat tervezni, ami pár hónapnál messzebbre mutat, vagy a tervnek nagyon általánosnak kell lennie, ami tudja alkalmazni az élet hozta változásokat.
Jövőre ilyen tervek maradnak: kitartás, büszkeség, jóindulat, bátorság, egészség, szorgalom.
2011. december 20., kedd
2011. december 7., szerda
10 Android alkalmazás 10 centért - December 7
Ez csak kilenc, biztos lesz majd gyűjtőlink is.
Flick Golf: https://market.android.com/details?id=com.fullfat.android.flickgolf
Beautiful Widgets: https://market.android.com/details?id=com.levelup.beautifulwidgets
DoubleTwist AirSync: https://market.android.com/details?id=com.doubleTwist.androidPlayerProKey
Reckless Racing: https://market.android.com/details?id=com.polarbit.RecklessRacing
ChristmasHD: https://market.android.com/details?id=com.dualboot.apps.christmas
Fruit Ninja: https://market.android.com/details?id=com.halfbrick.fruitninja
Read It Later Pro: https://market.android.com/details?id=com.ideashower.readitlater.pro
Star Chart: https://market.android.com/details?id=com.escapistgames.starchart
NFL Rivals: https://market.android.com/details?id=com.naturalmotion.nflrivals
2011. szeptember 6., kedd
Csongi strandol
Az úgy volt, hogy egy meleg július végi vasárnap délutánon, amikor fáradtságomban már nem tudtam mit kezdeni a gyerekkel és láttam, hogy az anyjának is az idegeire megy a nyüzsgésével, felálltam és azt mondtam:
Pünkösdfürdő nincs messze, soha nincsenek sokan, a víz pedig pont nem túl meleg és nem túl hideg. Az egyik úszóknak, a másik babáknak, a harmadik a legkisebb. :) Csonginak pont a szájáig ér a vize, tökéletes.
Idén lesz 5 éves, tavaly még úszógumival pancsolt és azon a délutánon is karúszóval kezdte a strandolást. 6-7 alkalom viszont elég volt, hogy kutyában már bátran ússzon a 150 centis vízben is. Szinte mindent magától kezdett el, nekem csak bátorítani és dicsérni kellett. Időnként azon kaptam, hogy valamit állhatatosan gyakorol - erre idén szokott rá, eddig hamar elment a kedve attól, ami nem ment neki.
Alig várom a hivatalos úszóleckéket.
A rövid bevezető után az eredmény: így strandol a fiam 2011-ben.
"Rakd össze a cuccait, elviszem a strandra!"
Pünkösdfürdő nincs messze, soha nincsenek sokan, a víz pedig pont nem túl meleg és nem túl hideg. Az egyik úszóknak, a másik babáknak, a harmadik a legkisebb. :) Csonginak pont a szájáig ér a vize, tökéletes.
Idén lesz 5 éves, tavaly még úszógumival pancsolt és azon a délutánon is karúszóval kezdte a strandolást. 6-7 alkalom viszont elég volt, hogy kutyában már bátran ússzon a 150 centis vízben is. Szinte mindent magától kezdett el, nekem csak bátorítani és dicsérni kellett. Időnként azon kaptam, hogy valamit állhatatosan gyakorol - erre idén szokott rá, eddig hamar elment a kedve attól, ami nem ment neki.
Alig várom a hivatalos úszóleckéket.
A rövid bevezető után az eredmény: így strandol a fiam 2011-ben.
2011. augusztus 26., péntek
Jázmin is :(
 |
| Származási hely: Bodza & co |
Kb. 14 évvel ezelőtt, az akkor még leendő sógorommal kitaláltuk, hogy Borinak egy kiskutyát adunk a születésnapjára. A családban volt már egy fekete labrador, Ali, aki egy kis pumival éldegélt a kertben, amíg azt el nem vitte az öregkor. Egy kutya márpedig nem kutya, a labradorok helyes kutyák, kerestünk hát egy tenyésztőt Mezőkövesd környékén és lefoglaltunk egy kölyköt. Én akkor még nem értettem a kutyákhoz, csak azt tudtam, hogy arra kell figyelni, hogy élénk és érdeklődő kölyök legyen, de ne túl heves természetű a választott. Ezt meg is osztottam a sógorral, aki elmesélte, hogy amikor ment kiválasztani a kölyköt, akkor a minifalka épp fogócskázott a kertben. Legelöl egy kis zsemleszínű loholt, őt akarták elkapni a többiek, mert a szájában volt a döglött patkány, amit találtak. Őt választotta.
Az átvételkor már én is ott voltam. A kis zsemlegombóc egy papírdobozban utazott haza a lábam alatt. A kutyát Jázminnak neveztük el. Később tudtuk meg, hogy a törzskönyvi neve is virágnév: Blondriver Daisy. Nagyon helyes kiskutya volt. Az akkor 6 éves Ali hamar befogadta, még enni is adott neki. Jázmin szépen fejlődött, nagyon okos volt. Sokat jártam vele a Dunára, útközben és ott is gyakoroltuk az alap dolgokat. Pár hónap után már póráz nélkül jöhetett velem, be tudtam hívni, nem rohant át az úton, még a bolt előtt is megvárt. Egy dolgot nem volt hajlandó soha megtenni idegenben, illetve csak nagyon ritkán: soha nem feküdt le sehol. Mindig sürgetett, menni akart tovább, ülve figyelte, hogy mikor indulunk már, még bökdösött, nyöszörgött is hozzá. Imádott kirándulni, és mi is. Főleg vele.
 |
| Származási hely: Bodza & co |
A vizet nagyon imádta, minden pocsolyába belegázolt. Ali csak akkor ment be a folyóba, tóba, ha bedobtunk valamit, amit ki kellett hoznia, de Jázmin gyakran csinálta, hogy szimplán csak úszott egy kört és kijött.
A kertet is nagyon szerette, főleg Alival, majd később Bodzával játszottak, heverésztek ott sokat.
Amúgy meg igazi lány volt. Kényeskedett, hízelgett, törleszkedett folyton. Pontosan tudta, hogyan vegyen rá egy kis dögönyözésre. Csinált nagy marhaságokat is a kényelem jegyében. :)
Aztán pár évvel ezelőtt, 16 éves korában Ali elment. Jázmin Bodzával maradt, de a kis bichon-t csak nyáron engedtük a kertbe, amúgy elsősorban szobakutya volt. Jázmin szeretett a közelünkben lenni, apósommal is nagyon jól összehaverkodtak. Annyira, hogy át is vette az etetését, náluk is aludt, főleg onnantól, hogy megszületett Csongi.
Idén nyár elején Jázmin lesántult. Eleinte nem vettük komolyan, azt hittük, 1-2 nap és elmúlik. Volt már hasonló. Nem változott az állapota, ezért elvittük állatorvoshoz. Ott mindenféle vizsgálatokat végeztek rajta, de nem találtak semmit. Öregszik, biztos begyulladt a válla. Hazajöttünk némi fájdalomcsillapítóval, meg porcerősítővel. Pár napig jobban volt, de aztán folyamatosan romlott az állapota. A kedve jó volt, evett is, de a napjai nagyrészét már fekvéssel töltötte és a sánta lábára nemigen állt rá, mintha kezdett volna megbénulni.
A múlt héten ez a lába elkezdett duzzadni. Ismét állatorvos, ahol újabb vizsgálatok következtek, de itt a doki már jelezte, hogy ez vagy tályog, vagy daganat. Utóbbi esetben nem tud segíteni. Hazaküldött bennünket és éjjel hívott a tesztek eredményével: csontrák. Másnap, amikor elhoztuk, akkor mondta, hogy ilyen durvát még életében nem látott. A daganat annyit nőtt az alatt az egy nap alatt, hogy a mellkasánál átszakította bőrét is és azóta folyamatosan nőtt. A doki jelezte, hogy a kutyának pár hete van hátra. Vigyázzunk rá és ha azt látjuk, hogy eljött az idő, ne hagyjuk szenvedni.
Ez volt kedden. És Jázmin ma már alig tud felkelni, a seb a mellkasán egyre nagyobb, a vér pedig folyamatosan folyt belőle tegnap este óta. A tekintete tiszta, de a testében már nincs erő. A pár hétből így lett pár nap. Jázmint ma altatjuk el a kertben. Idén volt 14 éves.
Ez az ő nekrológja.
Viszlát Jázmin, legyen jó az utad!
2011. augusztus 24., szerda
A hivatalok, azok hivatalok maradnak örökre
Semmi bajom az ügyviteli folyamatok sztenderdizálásával, végül is én is egy banknak dolgozom, de ez a mai hivatali kalandom elég mókás ahhoz, hogy közzétegyem.
A főszereplők: a Budapest Bank, a Főgáz és jómagam.
Az nem titok, hogy a BB-nél dolgozok és itt (vigyázz, rejtett reklám következik) létrehoztak egy hitelkártya terméket, ami a szokványos funkciókon túl ad egyrészt visszatérítést a vásárlások után, másrészt lehet a hitelkeret terhére csoportos beszedési megbízást adni, például erről fizetheted automatikusan a gázszámládat. Ez a kártya ráadásul a Főgázzal együttműködésben készült, ami azt jelenti, hogy a Főgázos gázszámlára további visszatérítés is jár. Dolgozóknak meg nem kell éves díjat fizetni, úgyhogy meg is igényeltem.
A gázszámla nálunk az anyósom nevére érkezik, de utánaérdeklődtem és ahogy eddig is fizethettem átutalással, a csoportos beszedési megbízás számlatulajdonosa is lehetek én. Így is lett, ez eddig sima ügy, laza pipa.
A gond ott kezdődött, hogy miután megkaptam és aktiváltam a kártyát, kiderült, hogy a netbankon csak a folyószámlám terhére tudok közüzemi megbízást feladni, a Főgáz kártya miatt fiókba kell mennem. Még jó, hogy a melóhelyemen pont van egy bankfiók. Kitöltöttük a megbízást, el is indult az ügy. Vártam pár hetet, de nem akart jönni a terhelés. Jött viszont fizetési felszólítás a Főgáztól, lejárt tartozásról a szokásos fenyegetésekkel.
Föl is hívtam őket rögvest. Egy kedves fiatalemberrel leegyeztettük, hogy beérkezett ugyan a megbízásom, de feltehetően az átfutási idők miatt már nem indítottak rá terhelést, a következő hónaptól már minden rendben lesz. Megegyeztünk, hogy újraküldik a lejárt tartozáshoz tartozó terhelést a már mindenhol aktív megbízásra.
Megnyugodtam, vártam pár hetet. Tegnap a banktól jött egy értesítő visszautasított tételről, mégpedig a gázszámlát nem engedték beterhelni. A visszautasítás oka: nem létező számla, vagy felhatalmazás.
Hahaha, mi az, hogy nem létezik? Hát a saját munkáltatómnál, a saját kollégám indította az igénylést és a megbízást is. Megkerestem a papírokat, majd reggel lesétáltam a fiókba. Kolléga nézegette, de nem talált semmi különöset - mindketten valamilyen hibás rögzítésre gyanakodtunk. Hívta az operációt, ahol kicsit kapirgáltak, majd közölték, hogy a terhelést limittúllépés miatt utasították el. Kiderült, hogy a csoportos beszedést vásárlásként kezeli a rendszer és mivel én pont aznap vettem meg ezzel a kártyával az SGS2-t, a gázszámla már kiverte a biztosítékot aznapra. Király ezt tudni, de amúgy akkor miért nem ez volt a visszautasítás oka?
Jól megemeltettem a limitemet és felhívtam a Főgázt, hogy ismételten kérjem az újraterhelést. Egy hölgy fogadta a hívásom, akinek előadtam a történetet. Mondta, hogy semmi akadálya az újraterhelésnek, de a gázszámla az anyósom nevén van, nekem van-e meghatalmazásom. Mondom, nincs, minek lenne?
Akkor legyek szíves azonosítani az anyósomat néhány személyes adata megadásával.
Én: hö? Ilyet az előző alkalommal nem kért a kolléga, elég volt az ügyfélazonosító.
De akkor az nem volt helyes eljárás, mert adatvédelem, meg rögzített hívás, meg egyebek. Itt beütöttem a fejem az íróasztalba, majd magamhoz térve próbáltam arról győzködni az ügyintéző hölgyet, hogy kérem én itt fizetni szeretnék, nem kiköttetni, nem nevemre venni, semmi rosszra ne gondoljanak.
"De az adatvédelem és a rögzített hívás." Ezek jó varázsszavak a munkakerülésre, bár az én területemen a "ticketet küldtél róla?" a divatos.
Végül "megkegyelmezett": Az is jó, ha az anyósom hívja fel őket. No, attól Isten mentse meg őket, anyósom imád hivatalokkal ordibálni, ezzel meg még ezt nem érdemelték ki. Különben is, ha ő hívja őket, akkor meg majd az én adataimra lesznek kíváncsiak, azt meg ő nem tudja. Maradjunk abban, hogy felírom, hogy mi kell nekik az anyósomról, én pedig begyűjtöm a szükséges információt. Szerencsére bugyiméret nem kellett, csak anyja neve, meg születési idő.
Felhívtam az asszonyt, hogy adjon infókat a kedves édesanyjáról, majd hívtam újra a Főgázt. Kedves férfihang fogadott, akinek újra előadtam a történetet és kértem az újraterhelést.
"Semmi gond, továbbítom a kollégáknak a kérést és pár nap, vagy hét múlva újraterhelik majd a számlát."
Bumm. Se anyja neve, se születési idő, hanem korrekt, barátságos és előrevivő ügyintézés.
És akkor én most hímsoviniszta lettem.
A főszereplők: a Budapest Bank, a Főgáz és jómagam.
Az nem titok, hogy a BB-nél dolgozok és itt (vigyázz, rejtett reklám következik) létrehoztak egy hitelkártya terméket, ami a szokványos funkciókon túl ad egyrészt visszatérítést a vásárlások után, másrészt lehet a hitelkeret terhére csoportos beszedési megbízást adni, például erről fizetheted automatikusan a gázszámládat. Ez a kártya ráadásul a Főgázzal együttműködésben készült, ami azt jelenti, hogy a Főgázos gázszámlára további visszatérítés is jár. Dolgozóknak meg nem kell éves díjat fizetni, úgyhogy meg is igényeltem.
A gázszámla nálunk az anyósom nevére érkezik, de utánaérdeklődtem és ahogy eddig is fizethettem átutalással, a csoportos beszedési megbízás számlatulajdonosa is lehetek én. Így is lett, ez eddig sima ügy, laza pipa.
A gond ott kezdődött, hogy miután megkaptam és aktiváltam a kártyát, kiderült, hogy a netbankon csak a folyószámlám terhére tudok közüzemi megbízást feladni, a Főgáz kártya miatt fiókba kell mennem. Még jó, hogy a melóhelyemen pont van egy bankfiók. Kitöltöttük a megbízást, el is indult az ügy. Vártam pár hetet, de nem akart jönni a terhelés. Jött viszont fizetési felszólítás a Főgáztól, lejárt tartozásról a szokásos fenyegetésekkel.
Föl is hívtam őket rögvest. Egy kedves fiatalemberrel leegyeztettük, hogy beérkezett ugyan a megbízásom, de feltehetően az átfutási idők miatt már nem indítottak rá terhelést, a következő hónaptól már minden rendben lesz. Megegyeztünk, hogy újraküldik a lejárt tartozáshoz tartozó terhelést a már mindenhol aktív megbízásra.
Megnyugodtam, vártam pár hetet. Tegnap a banktól jött egy értesítő visszautasított tételről, mégpedig a gázszámlát nem engedték beterhelni. A visszautasítás oka: nem létező számla, vagy felhatalmazás.
Hahaha, mi az, hogy nem létezik? Hát a saját munkáltatómnál, a saját kollégám indította az igénylést és a megbízást is. Megkerestem a papírokat, majd reggel lesétáltam a fiókba. Kolléga nézegette, de nem talált semmi különöset - mindketten valamilyen hibás rögzítésre gyanakodtunk. Hívta az operációt, ahol kicsit kapirgáltak, majd közölték, hogy a terhelést limittúllépés miatt utasították el. Kiderült, hogy a csoportos beszedést vásárlásként kezeli a rendszer és mivel én pont aznap vettem meg ezzel a kártyával az SGS2-t, a gázszámla már kiverte a biztosítékot aznapra. Király ezt tudni, de amúgy akkor miért nem ez volt a visszautasítás oka?
Jól megemeltettem a limitemet és felhívtam a Főgázt, hogy ismételten kérjem az újraterhelést. Egy hölgy fogadta a hívásom, akinek előadtam a történetet. Mondta, hogy semmi akadálya az újraterhelésnek, de a gázszámla az anyósom nevén van, nekem van-e meghatalmazásom. Mondom, nincs, minek lenne?
Akkor legyek szíves azonosítani az anyósomat néhány személyes adata megadásával.
Én: hö? Ilyet az előző alkalommal nem kért a kolléga, elég volt az ügyfélazonosító.
De akkor az nem volt helyes eljárás, mert adatvédelem, meg rögzített hívás, meg egyebek. Itt beütöttem a fejem az íróasztalba, majd magamhoz térve próbáltam arról győzködni az ügyintéző hölgyet, hogy kérem én itt fizetni szeretnék, nem kiköttetni, nem nevemre venni, semmi rosszra ne gondoljanak.
"De az adatvédelem és a rögzített hívás." Ezek jó varázsszavak a munkakerülésre, bár az én területemen a "ticketet küldtél róla?" a divatos.
Végül "megkegyelmezett": Az is jó, ha az anyósom hívja fel őket. No, attól Isten mentse meg őket, anyósom imád hivatalokkal ordibálni, ezzel meg még ezt nem érdemelték ki. Különben is, ha ő hívja őket, akkor meg majd az én adataimra lesznek kíváncsiak, azt meg ő nem tudja. Maradjunk abban, hogy felírom, hogy mi kell nekik az anyósomról, én pedig begyűjtöm a szükséges információt. Szerencsére bugyiméret nem kellett, csak anyja neve, meg születési idő.
Felhívtam az asszonyt, hogy adjon infókat a kedves édesanyjáról, majd hívtam újra a Főgázt. Kedves férfihang fogadott, akinek újra előadtam a történetet és kértem az újraterhelést.
"Semmi gond, továbbítom a kollégáknak a kérést és pár nap, vagy hét múlva újraterhelik majd a számlát."
Bumm. Se anyja neve, se születési idő, hanem korrekt, barátságos és előrevivő ügyintézés.
És akkor én most hímsoviniszta lettem.
2011. július 31., vasárnap
Becsületből
Nem, csak azért sem írok arról, hogy milyen rég írtam már.
Ahogy nézem, mióta itt jártam, közben a Blogger felülete is átalakult, rá sem ismerek.
Lássuk csak, mi újság errefelé.
Az új pozíció egyelőre működik. Két új srác is tartozik hozzám, ezzel hat főre bővítve a csapatot, akikért szakmailag felelek. Jártam mindenféle vezetőknek hasznos tréningekre, ahol megismertem pár érdekes embert. Úgy tűnik, hogy egy csomó dolog, amit pár "fölnőtt" ismerősöm mindig olyan szívesen csinált, lassan engem is utolér. Lehet, hogy eddig azért utáltam a netvörkinget, mert nem voltam elég érett? Igazából még most sem szeretek majdcsak-jó-lesz-valamire alapon bratyizgatni, de már kapiskálom, hogy miért hasznos ez egyeseknek.
Jól van, van itt NAGY hír is:
Jövő tavaszra megint kispapa leszek. Bizony. Ha a papírforma szerint történik minden - amire azért nincs túl sok statisztikai esély - akkor 4 évente ünnepeljük a következő gyerek szülinapját, mert a doki február 29-re írta ki Borit szülni. :)
Szegénykémnek ez a második most sokkal nehezebben alakul, mint anno Csacsikával. A doki az örömhír megerősítése után rögtön 3 hétre ágyhoz ragasztotta őt egy - azóta elmúlt - kockázat miatt és a reggeli rosszullétek sem csak reggel jöttek, hanem kb. egész nap tartanak. Most már többet eszik, mint amennyit kihány, el tudunk menni vásárolni, meg moziba is, de mindenhol azonnal biztosítjuk a menekülési útvonalakat és visszük a túlélőkészletet (hányózacskó) is.
Ennek okán a tervezett két közös nyaralásunk elmaradt, illetve a céges zánkai hétvégére Csongival ketten mentünk, hogy Bori addig is tudjon itthon pihenni. Jó volt, csak a napi 2-3 "hiányzik az anyukám" menetet kellett túlélni, ami azért nem volt túl nehéz annyi fagyi-pénzzel a zsebemben, öleléssel a karomban és puszival a számon. Csongi élvezte a strandot, a nyitott tetejű buszt, amiből éjjel lehetett nézni a csillagokat és persze a késői lefekvést. Jól viselkedett, csak annyit lütyősködött, ami nekem még belefért. És - ami nekem a legjobb eredmény - megszerette a gyaloglást. Az utolsó nap hiába kínálták fel a kollégák, hogy levisznek a strandra, ő gyalog akart lejönni a partra, pedig azelőtt mindig unalmasnak tartotta a talpalást és estére a lába is megfájdult, ha aznap sokat gyalogolt.
A másik nyaralás a tatai aikido edzőtáborral lett volna összekötve és mivel ott az edzéseken is szerettem volna részt venni, úgy döntöttünk, hogy egyedül megyek. Ezzel persze nem sokat segítettem Borinak, de megoldottuk a rendszeres Csongi-őrzést. Anyós, anyám, keresztszülő, barátok, mind nagyon sokat segítettek abban, hogy Bori tudjon pihenni és Csongi se unatkozzon.
Az edzőtábor nagyon jól sikerült. Az társaság összetartó volt. Jól szórakoztunk, de nem olyan vadul, mint egy egyetemista csapat, az edzések nagyon jók voltak és a helyszín is szuper volt. Nem mondom, hogy nem hiányzott a család, de biztos nem tudtam volna annyit kimozdulni esténként, ha ők is jönnek. Így viszont nappal sokat edzettünk, esténként pedig nagyon jókat mulattunk a csapattal.
A fentiek csak az én fotóim, ezen kívül még rengeteg kép készült és ott van a közös képekkel teli LiveShare album is, amit sajna csak a meghívottak láthatnak, utólag nem tudom publikussá tenni.
Érdekes évről-évre látni, hogy hogyan változik a trend, mikor mit szeretünk csinálni edzések között és után. Idén a már két éve tartó földharc-őrület után látványosan beszivárogtak az okostelefonok is a táborba, persze az, hogy ezt ki is használtuk egy kicsit az én közreműködésemnek is köszönhető, a LiveShare-t ugyanis kifejezetten én erőltettem rá a klubom tagjaira.
Ez a - Cooliris által indított új és - még kicsit gyerekcipőben járó szolgáltatás arra jó, mint egy zárt hashtag a Twitteren. Egy esemény, vagy téma köré szervezhető egy fotó-folyam, amibe a meghívottak folyamatosan dobálhatják be a képeiket és csak ők tudják visszanézni azokat és egymásét. Lehet kommentálni és lájkolni is, de kifelé megosztani utólag sajnos nem. Egy stream létrehozható eleve publikusként is és akkor bárki csatlakozhat. Bulikhoz, közös nyaraláshoz ideális, persze inkább csak a mobilképeket érdemes ide dobálni, a nagy fotómasinákkal készült képeknek nem ez a helye.
A teló nekem másban is nagy hasznomra volt. A Google térkép segített útvonalat találni a neszmélyi bortúránkhoz, bár ha teljesen rá hagyatkozunk, akkor igazából nem találunk oda, a Hilltop borvendéglő és hotel markere ugyanis a közelében sem volt az igazi helyszínhez. Aztán ott voltam én és a híres tájékozódóképességem. Az edzés, az étkezés és a szállás 3 külön helyen volt. Elsőre mindhárom helyhez elvittek, de esküszöm, ha nem csillagozom meg mindet a telefon térképén, többször eltévedtem volna. Szóval, köszi Android és köszi Samsung az SGS-ért.
Amúgy még Zánkáról hazafelé is jól jött, hogy találtunk elkerülő útvonalat, mert az M7-esen kigyulladt busz miatt az 1 órás kerülő helyett 2-3 órás dugóba kerültünk volna, ha nincs a Waze.
De ennyit a tudomány és technika világáról, vissza a családi élet örömeihez,
Bori épp most jött be kicsit szomorkodni, hogy most akkor mikor jutunk el újra Disneyland-be. Az volt ugyanis a terv, hogy amikor Csongi elég nagy lesz (5-6 éves) és nem fél már a repüléstől, akkor hármasban felkerekedünk és visszamegyünk vele is. No igen, de az új gyerek újabb évekre hátráltatja a tervet. Terveztünk mi annyi mindent, például Balaton-kört bringával kettesben, de terhesen és kismamaként az sem fog összejönni egy darabig. De szerencsére hamar vígasztalódunk. Az előbb épp azon kacagtunk egy nagyot, amikor hangosan elképzeltük, hogy már csak nyugdíjas-korunkra jutunk ki újra Párizsba és a Rock 'n' Roller Coasteren egymásnak adogatjuk majd az oxigénmaszkot, meg az elektrosokk-tapaszt, de akkor is megyünk. :D
Azért remélem, hamarabb is összejön...
Ahogy nézem, mióta itt jártam, közben a Blogger felülete is átalakult, rá sem ismerek.
Lássuk csak, mi újság errefelé.
Az új pozíció egyelőre működik. Két új srác is tartozik hozzám, ezzel hat főre bővítve a csapatot, akikért szakmailag felelek. Jártam mindenféle vezetőknek hasznos tréningekre, ahol megismertem pár érdekes embert. Úgy tűnik, hogy egy csomó dolog, amit pár "fölnőtt" ismerősöm mindig olyan szívesen csinált, lassan engem is utolér. Lehet, hogy eddig azért utáltam a netvörkinget, mert nem voltam elég érett? Igazából még most sem szeretek majdcsak-jó-lesz-valamire alapon bratyizgatni, de már kapiskálom, hogy miért hasznos ez egyeseknek.
Jól van, van itt NAGY hír is:
Jövő tavaszra megint kispapa leszek. Bizony. Ha a papírforma szerint történik minden - amire azért nincs túl sok statisztikai esély - akkor 4 évente ünnepeljük a következő gyerek szülinapját, mert a doki február 29-re írta ki Borit szülni. :)
Szegénykémnek ez a második most sokkal nehezebben alakul, mint anno Csacsikával. A doki az örömhír megerősítése után rögtön 3 hétre ágyhoz ragasztotta őt egy - azóta elmúlt - kockázat miatt és a reggeli rosszullétek sem csak reggel jöttek, hanem kb. egész nap tartanak. Most már többet eszik, mint amennyit kihány, el tudunk menni vásárolni, meg moziba is, de mindenhol azonnal biztosítjuk a menekülési útvonalakat és visszük a túlélőkészletet (hányózacskó) is.
Ennek okán a tervezett két közös nyaralásunk elmaradt, illetve a céges zánkai hétvégére Csongival ketten mentünk, hogy Bori addig is tudjon itthon pihenni. Jó volt, csak a napi 2-3 "hiányzik az anyukám" menetet kellett túlélni, ami azért nem volt túl nehéz annyi fagyi-pénzzel a zsebemben, öleléssel a karomban és puszival a számon. Csongi élvezte a strandot, a nyitott tetejű buszt, amiből éjjel lehetett nézni a csillagokat és persze a késői lefekvést. Jól viselkedett, csak annyit lütyősködött, ami nekem még belefért. És - ami nekem a legjobb eredmény - megszerette a gyaloglást. Az utolsó nap hiába kínálták fel a kollégák, hogy levisznek a strandra, ő gyalog akart lejönni a partra, pedig azelőtt mindig unalmasnak tartotta a talpalást és estére a lába is megfájdult, ha aznap sokat gyalogolt.
A másik nyaralás a tatai aikido edzőtáborral lett volna összekötve és mivel ott az edzéseken is szerettem volna részt venni, úgy döntöttünk, hogy egyedül megyek. Ezzel persze nem sokat segítettem Borinak, de megoldottuk a rendszeres Csongi-őrzést. Anyós, anyám, keresztszülő, barátok, mind nagyon sokat segítettek abban, hogy Bori tudjon pihenni és Csongi se unatkozzon.
Az edzőtábor nagyon jól sikerült. Az társaság összetartó volt. Jól szórakoztunk, de nem olyan vadul, mint egy egyetemista csapat, az edzések nagyon jók voltak és a helyszín is szuper volt. Nem mondom, hogy nem hiányzott a család, de biztos nem tudtam volna annyit kimozdulni esténként, ha ők is jönnek. Így viszont nappal sokat edzettünk, esténként pedig nagyon jókat mulattunk a csapattal.
A fentiek csak az én fotóim, ezen kívül még rengeteg kép készült és ott van a közös képekkel teli LiveShare album is, amit sajna csak a meghívottak láthatnak, utólag nem tudom publikussá tenni.
Érdekes évről-évre látni, hogy hogyan változik a trend, mikor mit szeretünk csinálni edzések között és után. Idén a már két éve tartó földharc-őrület után látványosan beszivárogtak az okostelefonok is a táborba, persze az, hogy ezt ki is használtuk egy kicsit az én közreműködésemnek is köszönhető, a LiveShare-t ugyanis kifejezetten én erőltettem rá a klubom tagjaira.
Ez a - Cooliris által indított új és - még kicsit gyerekcipőben járó szolgáltatás arra jó, mint egy zárt hashtag a Twitteren. Egy esemény, vagy téma köré szervezhető egy fotó-folyam, amibe a meghívottak folyamatosan dobálhatják be a képeiket és csak ők tudják visszanézni azokat és egymásét. Lehet kommentálni és lájkolni is, de kifelé megosztani utólag sajnos nem. Egy stream létrehozható eleve publikusként is és akkor bárki csatlakozhat. Bulikhoz, közös nyaraláshoz ideális, persze inkább csak a mobilképeket érdemes ide dobálni, a nagy fotómasinákkal készült képeknek nem ez a helye.
A teló nekem másban is nagy hasznomra volt. A Google térkép segített útvonalat találni a neszmélyi bortúránkhoz, bár ha teljesen rá hagyatkozunk, akkor igazából nem találunk oda, a Hilltop borvendéglő és hotel markere ugyanis a közelében sem volt az igazi helyszínhez. Aztán ott voltam én és a híres tájékozódóképességem. Az edzés, az étkezés és a szállás 3 külön helyen volt. Elsőre mindhárom helyhez elvittek, de esküszöm, ha nem csillagozom meg mindet a telefon térképén, többször eltévedtem volna. Szóval, köszi Android és köszi Samsung az SGS-ért.
Amúgy még Zánkáról hazafelé is jól jött, hogy találtunk elkerülő útvonalat, mert az M7-esen kigyulladt busz miatt az 1 órás kerülő helyett 2-3 órás dugóba kerültünk volna, ha nincs a Waze.
De ennyit a tudomány és technika világáról, vissza a családi élet örömeihez,
Bori épp most jött be kicsit szomorkodni, hogy most akkor mikor jutunk el újra Disneyland-be. Az volt ugyanis a terv, hogy amikor Csongi elég nagy lesz (5-6 éves) és nem fél már a repüléstől, akkor hármasban felkerekedünk és visszamegyünk vele is. No igen, de az új gyerek újabb évekre hátráltatja a tervet. Terveztünk mi annyi mindent, például Balaton-kört bringával kettesben, de terhesen és kismamaként az sem fog összejönni egy darabig. De szerencsére hamar vígasztalódunk. Az előbb épp azon kacagtunk egy nagyot, amikor hangosan elképzeltük, hogy már csak nyugdíjas-korunkra jutunk ki újra Párizsba és a Rock 'n' Roller Coasteren egymásnak adogatjuk majd az oxigénmaszkot, meg az elektrosokk-tapaszt, de akkor is megyünk. :D
Azért remélem, hamarabb is összejön...
2011. április 22., péntek
Bocsika
Igen, jó rég nem írtam már. Van vagy 3 post a draft-ban, de egyiket sem volt időm befejezni. Nagyon gyorsan haladnak a dolgok mostanában, alig tudok megállni, blogolni meg főleg.
Suli
A félév lassan a vizsgaidőszakhoz közelít már. Még gyűröm, de látszik, hogy nem lesz könnyű. A május lesz nagyon kemény. A suli szervezésből nem túl kiemelkedő. Előadásokat pakolgatnak össze-vissza, egymásra épülő tantárgyak előadásait fordított/kevert sorrendben adják le, a gyakorlatot előbbre teszik a konzultációnál, így a mérések közben csak lesünk, hogy most mit is csinálunk éppen. Jönnek a jó kis töltelék tantárgyak is, amiket letudunk, aztán jól elfelejtünk majd.
Szinte csak egyvalaki miatt szeretek bejárni. Az egyik tanárnő, aki két tantárgyat is visz a félévben nagyon lelkes. Láthatóan szeretné átadni a tudást, képes a mi szemszögünkből is látni a dolgokat és mindent megtesz, hogy segítsen saját erőből átmenni a vizsgákon. Nem csak az anyagot adja le, de tanácsokat ad arra, hogyan tanuljunk, hogyan készüljünk, bátorít, buzdít és működik is a módszere.
Család
Imádom a családom! :) Csongi szépen cseperedik. Biztos mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, ezt most én is erősítem. Naponta többször lepődök meg azon, mennyire értelmes, milyen jól ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait szavakkal is. Máskor persze azon lepődök meg, hogy milyen kis bugyutaságai, értetlenségei vannak. Nem lehet könnyű dolga velem, mert bár nagyon szeretem, sokszor túl komolyak az elvárásaim vele szemben. Talán nem kellene mindig magamból kiindulni.
Szerencsére ott van Bori, akivel jól kiegészítjük egymást. Amikor ő túl kemény, akkor én csitítok, amikor én vagyok Szigorú Apa, akkor ő szól közbe.
A füle sajna túl gyakran gyullad be, attól tartok a nyáron ki kell majd venni az orrmanduláját. Sok mindennel próbálkoztunk, de a tél nagyon kemény volt ebből a szempontból. Utoljára két hétig volt otthon, erre tegnap reggel bejelentette, hogy fáj a füle. Harmadik napja járt újra oviba. :( És nem kamuzott, a doki tényleg elkapta egy újabb gyulladás elejét.
Meló
Még mindig nem írtam alá (nincs mit), de májustól átveszem a saját- és egy másik csoport szakmai vezetését. Az átvétel már folyamatban, de közben a "régi" melómat is csinálnom kell. Ez se lesz éppen könnyű dolog, de szerintem menni fog.
A legnehezebb rész maga a vezetés. Edzéseken megszoktam, hogy az a feladatom, hogy a klubtagokból, tanítványokból a lehető legjobbat hozzam ki és ezt általában úgy tudom elérni, ha jó példát mutatok, azaz magamtól is sokat követelek. Másrészt megvannak bizonyos feltételek, például a kialakult és megtartott alá-fölérendeltségi viszony. Itt ezt egyik napról a másikra bevezetni nem lesz könnyű és még az is lehet, hogy nem is lehetséges. A tapasztalatok szerint, ha erőltetem, csak ellenállásba futok, bratyizós főnök viszont nem akarok lenni, nem is tudnék, nem is működne. A saját főnököm ez már meglépte pár éve, neki bejött, de nem mindig tetszik az, ami lett belőle. Meglátjuk.
Közben egyre nőnek az adminisztrációs feladatok, de a létszámbővítésről hallani sem akarnak.
Edzés
Pár hete megint volt egy danvizsga, amin az utolsó pillanatban mégsem vettem részt. Állítólag idén azért még meglesz a 4. danom. :)
Nagy a káosz a vonalvezető mester halála óta, mindenki helyezkedik, furakodik. Őszintén örülök, hogy a sulira hivatkozva ebből ki tudom húzni magam. Az aikidoban én mindig is az aikidot szerettem, az edzéseket, a gyakorlást, az izzadtságot. Az, hogy kinek van több tanítványa, kinek milyen pecsét van a vizsgalapján, egyre kevésbé érdekel. A suli miatt sajnos sokkal több edzésről maradok ki, de az én döntésem volt és a suli végével minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. A nagy álom, hogy az aikido legyen a fő foglalkozásom még odébb van. Ha reálisan gondolkozom, idehaza ez nem is nagyon fog összejönni. A verseny- és tömegsport sem kap elég erkölcsi és anyagi támogatást itthon, akkor mit várjanak azok, akik életmódszerűen csinálnak valamit, amin nincsenek versenyek, nem lehet rendesen szponzorálni és az egész célja szinte kizárólag az, hogy jobbak legyünk a tegnapi önmagunknál, de lehetőleg ne a másik kárára. Keseregni viszont nincs okunk, így is szép eredményeink vannak, a csapat összetartó, még bővülünk is időnként, bár ennek mértéke és minősége lehetne jobb is.
Látványosan rossz a mai fiatalok testkultúrája és hozzáállása. Sok az olyan érdeklődő, aki miután rádöbben, hogy ezt nem tudja elsőre, sőt századszorra sem olyan jól megcsinálni, mint amilyen könnyűnek ő képzelte, inkább nem jön többet. A frusztráció elvileg motivációs tényező, de nekik ez olyan sok, hogy azt képzelik, hogy aki idejár, az mind atléta volt előtte. Szó se róla, akinek van sport-múlja, azzal könnyebb dolgom van, de egy ma született bárány is tud aikidot gyakorolni, ha van hozzá kitartása. Persze, miért pont annak lenne, aki soha semmit nem csinált ezelőtt és most jött rá, hogy húszon-harmincévesen kellene valamit kezdeni a zsírpárnákkal, vagy a fájós derekával, satnya végtagjaival. Nem késő, de jelentős hátránnyal indul és ez nem úgy működik, hogy lenézem a Youtube-ról, vagy kiolvasom a könyvet és akkor tudom.
A legrosszabb az, amelyik van annyira öntudatos, hogy azt mondja, azért nem fejlődik kellő tempóban, mert kevés figyelem jut rá. Tehát, ha ott állok mellette és egész edzésen magyarázok neki, akkor majd 6 hét alatt szamuráj harcos válik belőle, de úgy, hogy valakivel gyakorolnia kell egy edzésen százszor, ezerszer ugyanazt a mozdulatot, hogy ellenőriznie és javítania kell saját magát az csak fárasztó és unalmas. Hát a budo már csak ilyen és én ezt nem is bánom. Meg kell ismernünk saját magunkat. Tudnunk kell a hibáinkat és látnunk kell az irányokat, hogy merre kell haladni. Segítséget kaphatunk időnként, de senki nem fog végigvezetni az úton. Rengeteg olyan akadály van az életben, amit ha nem egyedül küzdünk le, újra elénk kerülnek és még nehezebb lesz legyőzni őket. Ha ismered saját magad, a gyengéidet és erősségeidet, akkor úgy tudod fogadni a dolgokat, ahogy vannak. Tudni fogod, hogy mit tudsz megoldani és mihez kell még fejlődni. És ha megoldasz egy problémát, akkor büszke lehetsz saját magadra.
Suli
A félév lassan a vizsgaidőszakhoz közelít már. Még gyűröm, de látszik, hogy nem lesz könnyű. A május lesz nagyon kemény. A suli szervezésből nem túl kiemelkedő. Előadásokat pakolgatnak össze-vissza, egymásra épülő tantárgyak előadásait fordított/kevert sorrendben adják le, a gyakorlatot előbbre teszik a konzultációnál, így a mérések közben csak lesünk, hogy most mit is csinálunk éppen. Jönnek a jó kis töltelék tantárgyak is, amiket letudunk, aztán jól elfelejtünk majd.
Szinte csak egyvalaki miatt szeretek bejárni. Az egyik tanárnő, aki két tantárgyat is visz a félévben nagyon lelkes. Láthatóan szeretné átadni a tudást, képes a mi szemszögünkből is látni a dolgokat és mindent megtesz, hogy segítsen saját erőből átmenni a vizsgákon. Nem csak az anyagot adja le, de tanácsokat ad arra, hogyan tanuljunk, hogyan készüljünk, bátorít, buzdít és működik is a módszere.
Család
Imádom a családom! :) Csongi szépen cseperedik. Biztos mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, ezt most én is erősítem. Naponta többször lepődök meg azon, mennyire értelmes, milyen jól ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait szavakkal is. Máskor persze azon lepődök meg, hogy milyen kis bugyutaságai, értetlenségei vannak. Nem lehet könnyű dolga velem, mert bár nagyon szeretem, sokszor túl komolyak az elvárásaim vele szemben. Talán nem kellene mindig magamból kiindulni.
Szerencsére ott van Bori, akivel jól kiegészítjük egymást. Amikor ő túl kemény, akkor én csitítok, amikor én vagyok Szigorú Apa, akkor ő szól közbe.
A füle sajna túl gyakran gyullad be, attól tartok a nyáron ki kell majd venni az orrmanduláját. Sok mindennel próbálkoztunk, de a tél nagyon kemény volt ebből a szempontból. Utoljára két hétig volt otthon, erre tegnap reggel bejelentette, hogy fáj a füle. Harmadik napja járt újra oviba. :( És nem kamuzott, a doki tényleg elkapta egy újabb gyulladás elejét.
Meló
Még mindig nem írtam alá (nincs mit), de májustól átveszem a saját- és egy másik csoport szakmai vezetését. Az átvétel már folyamatban, de közben a "régi" melómat is csinálnom kell. Ez se lesz éppen könnyű dolog, de szerintem menni fog.
A legnehezebb rész maga a vezetés. Edzéseken megszoktam, hogy az a feladatom, hogy a klubtagokból, tanítványokból a lehető legjobbat hozzam ki és ezt általában úgy tudom elérni, ha jó példát mutatok, azaz magamtól is sokat követelek. Másrészt megvannak bizonyos feltételek, például a kialakult és megtartott alá-fölérendeltségi viszony. Itt ezt egyik napról a másikra bevezetni nem lesz könnyű és még az is lehet, hogy nem is lehetséges. A tapasztalatok szerint, ha erőltetem, csak ellenállásba futok, bratyizós főnök viszont nem akarok lenni, nem is tudnék, nem is működne. A saját főnököm ez már meglépte pár éve, neki bejött, de nem mindig tetszik az, ami lett belőle. Meglátjuk.
Közben egyre nőnek az adminisztrációs feladatok, de a létszámbővítésről hallani sem akarnak.
Edzés
Pár hete megint volt egy danvizsga, amin az utolsó pillanatban mégsem vettem részt. Állítólag idén azért még meglesz a 4. danom. :)
Nagy a káosz a vonalvezető mester halála óta, mindenki helyezkedik, furakodik. Őszintén örülök, hogy a sulira hivatkozva ebből ki tudom húzni magam. Az aikidoban én mindig is az aikidot szerettem, az edzéseket, a gyakorlást, az izzadtságot. Az, hogy kinek van több tanítványa, kinek milyen pecsét van a vizsgalapján, egyre kevésbé érdekel. A suli miatt sajnos sokkal több edzésről maradok ki, de az én döntésem volt és a suli végével minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. A nagy álom, hogy az aikido legyen a fő foglalkozásom még odébb van. Ha reálisan gondolkozom, idehaza ez nem is nagyon fog összejönni. A verseny- és tömegsport sem kap elég erkölcsi és anyagi támogatást itthon, akkor mit várjanak azok, akik életmódszerűen csinálnak valamit, amin nincsenek versenyek, nem lehet rendesen szponzorálni és az egész célja szinte kizárólag az, hogy jobbak legyünk a tegnapi önmagunknál, de lehetőleg ne a másik kárára. Keseregni viszont nincs okunk, így is szép eredményeink vannak, a csapat összetartó, még bővülünk is időnként, bár ennek mértéke és minősége lehetne jobb is.
Látványosan rossz a mai fiatalok testkultúrája és hozzáállása. Sok az olyan érdeklődő, aki miután rádöbben, hogy ezt nem tudja elsőre, sőt századszorra sem olyan jól megcsinálni, mint amilyen könnyűnek ő képzelte, inkább nem jön többet. A frusztráció elvileg motivációs tényező, de nekik ez olyan sok, hogy azt képzelik, hogy aki idejár, az mind atléta volt előtte. Szó se róla, akinek van sport-múlja, azzal könnyebb dolgom van, de egy ma született bárány is tud aikidot gyakorolni, ha van hozzá kitartása. Persze, miért pont annak lenne, aki soha semmit nem csinált ezelőtt és most jött rá, hogy húszon-harmincévesen kellene valamit kezdeni a zsírpárnákkal, vagy a fájós derekával, satnya végtagjaival. Nem késő, de jelentős hátránnyal indul és ez nem úgy működik, hogy lenézem a Youtube-ról, vagy kiolvasom a könyvet és akkor tudom.
A legrosszabb az, amelyik van annyira öntudatos, hogy azt mondja, azért nem fejlődik kellő tempóban, mert kevés figyelem jut rá. Tehát, ha ott állok mellette és egész edzésen magyarázok neki, akkor majd 6 hét alatt szamuráj harcos válik belőle, de úgy, hogy valakivel gyakorolnia kell egy edzésen százszor, ezerszer ugyanazt a mozdulatot, hogy ellenőriznie és javítania kell saját magát az csak fárasztó és unalmas. Hát a budo már csak ilyen és én ezt nem is bánom. Meg kell ismernünk saját magunkat. Tudnunk kell a hibáinkat és látnunk kell az irányokat, hogy merre kell haladni. Segítséget kaphatunk időnként, de senki nem fog végigvezetni az úton. Rengeteg olyan akadály van az életben, amit ha nem egyedül küzdünk le, újra elénk kerülnek és még nehezebb lesz legyőzni őket. Ha ismered saját magad, a gyengéidet és erősségeidet, akkor úgy tudod fogadni a dolgokat, ahogy vannak. Tudni fogod, hogy mit tudsz megoldani és mihez kell még fejlődni. És ha megoldasz egy problémát, akkor büszke lehetsz saját magadra.
2011. február 21., hétfő
Hogyan szaunázzunk
Tegnap délután Kápmegyeren voltunk az Aquaparkban egy kicsit pancsolni. A hely egész jó, bár az ár/érték aránnyal nem vagyok teljesen elégedett. Nagyon tetszett a dekoráció, meglepő volt, hogy a páratartalom mennyire alacsony odabent ahhoz képest, hogy mindenhol medencék vannak. Nem vittem be fényképezőgépet, de biztos vagyok benne, hogy itt nem párásodott volna be azonnal a lencse, mint más zárt fürdőkben, ahol próbálkoztam. Különösen jó megoldás, hogy a belépéskor kapott órák segítségével odabent lehet pénz nélkül fogyasztani és extra szolgáltatásokat igénybe venni és ezeket csak kifelé jövet kell kifizetni. Az szerintem ma már alap, hogy nem a kabinosért kell kiabálni, hogy nyissa-zárja a szekrényt, hanem ez is az órával működik.
Kevésbé tetszett, hogy több csúszda és pl. a szörf medence is zárva volt, enni pedig inkább csak a salátákat és a friss gyümölcsöt ajánlom. A "frissensült" csak melegen tartott grillkaja, órákkal korábban elkészült már. Az adag viszont kiadós, de az áron itt is lehetne még bőven faragni: 650 egy csapolt Dreher, 350 a 0.5l-es ásványvíz és kb. 1350-ből jött ki egy rántott pulykacsík hasábbal.
De térjünk vissza a szauna-komplexumra. Az Aquaworldön belül ez egy külön részleg, külön fizetni kell a használatáért. 800 forintot húznak le a karórán belépéskor, de ezért egész nap lehet ki-bejárni. Többféle izzasztó (és fagyasztó) kamra közül lehet választani, van gőzkamra, sókamra, merülőmedence és egy csomó zuhany is, no meg a szokásos pihenőhelyiségek. Nem vagyok egy nagy szaunába járó, illetve de: ha fürdőbe megyek, soha nem hagyom ki és otthon is van egy mobil infraszaunánk, viszont Csongi születése óta nem járunk sokat fürdőbe és az infrát sem használjuk már olyan lelkesen, mint azt megérdemelné. Más a hangulata, mint egy igazi (infra)szaunának, ami számomra csakis fürdőben lehet elhelyezve. :)
Bár nem vagyok nagy szaunás, pár dolgot már megtanultam és mivel úton-útfélen azt tapasztalom, hogy ismerőseim még ennyit sem tudnak, itt az ideje, hogy legalább az én tudásomat megosszam ebben a témában. Ez nem lesz egy tudományos értekezés a wellnessről, mert azt majd a neten kerestek magatoknak.
Mire jó a szauna?
Én elsősorban edzésre használom. Edzi a bőrt, a szívet, a vérkeringést. A szauna utáni merülés edzi a lelket és gyakoroltatja a tudatos légzést. Ezen kívül az izzadás révén segít méregteleníteni, hiszen az izzadtság a vizelethez hasonlóan sok méreganyagot távolít el a szervezetből. Erősíti az immunrendszert is, de mondjuk arra a sima váltózuhany is megfelelne.
Mire nem jó a szauna?
Pl. bátorságpróbának. Sok hülye azzal szórakozik, hogy ki bírja odabent tovább. A legutóbb egy finn és egy orosz versenyzett ebben, hivatalos körülmények között. Asszem mindkettő kórházban kötött ki és az egyik meg is halt. Gratulálok, Darwin-díjat nekik. A rendkívül alacsony páratartalom és a nagy meleg leterheli a szervezetet, ezért természetesen lehet erőpróbának használni, de minek?
A közhiedelemmel ellentétben nem jó arra sem, hogy itt éld ki a szexuális vágyaidat. Bár való igaz, hogy sok szaunában lehet meztelenkedni és még olyan is előfordul, hogy u.n. szép és kívánatos emberek is szaunáznak, (persze ízlések és pofonok) de itt még a fiatal szépségek is kivörösödnek és elpillednek, arról meg nem is beszélnék, hogy milyen megerőltető a 80-100 fokban bármilyen fizikai "munka". Gy.k.: a pornófilmekben a szaunajeleneteket kikapcsolt, szobahőmérsékletnél alig melegebb (esetleg infra, vagy bio) szaunákban veszik fel. :)
Hogyan illik szaunázni?
1. szabály: a szaunába zuhanyzás után, tisztán és szárazon megyünk be.
Tehát ne csöpögjön rólad a víz, amikor bemész és ne a dezodorod szagával leplezd az izzadtságszagod. A víz akkor csöpögjön rólad, amikor kijössz. Ha vizes bőrrel mész be, akkor eleve később kezdesz izzadni, hiszen először az párolog le rólad, amiben bementél. Az izzadságot a szervezeted azért engedi a bőrödre, hogy párolgása közben hűtse azt. Minél szárazabbra törlöd a bőröd, annál jobban fogsz izzadni és a szaunában ez a lényeg.
2. szabály: törölközőn ülünk és lehetőleg a lábunkat is arra tesszük.
Bár természetes dolog, hogy a szaunában izzadunk, senki nem szeret más izzadságában ülni, vagy állni. Azt a poént meg felejtsd el, hogy a kezeddel lehúzott izzadtságot rádobod a szaunakövekre. Taplóság.
Minden normális szaunában lehet kapni szaunakendőt. Sajnos az Aquaworld-ben ezért külön fizetni kell, ezért nem csodálkoztam, hogy alig élt ezzel a közönség. 800 forint után még 200 nem sok, de pofátlanság. Én tudtam, hogy szaunázni fogok, ezért vittem magammal külön emiatt egy törölközőt. A törcsi/kendő felszívja a lecsorgó izzadtságot, így nem kell másnak abba ülnie, amit otthagytál. Ne feledd: az izzadtság tulajdonképpen hígított vizelet. Te szívesen ülnél más pisijébe? A papucsot lehetőleg hagyd kint az ajtó előtt, de semmiképen ne tedd a padra. Más pont oda fog ülni, ha te kimentél.
3. szabály: az ajtót csak rövid időre hagyjuk nyitva
Hányszor láttam már, hogy egy nagyobb társaság egyik tagja kinyitja az ajtót, aztán onnan elkezdi csábítani a többieket, akik még szinte át sem öltöztek, hogy jöjjenek ők is, jó meleg van odabent. A szövegnek kint a helye, a melegnek bent és a kettőt pont a zárt ajtó választja el.
4. szabály: vallás és politika kint marad
Igazából én úgy általában a hangos beszélgetést kint hagynám, legyen az üzlet, nők/pasik, vagy sport. A szauna pihenőhely, sokan relaxálni mennek be. Ne zavarjuk egymást feleslegesen. Arra vannak megfelelőbb helyek.
5. szabály: amíg nem a tied, addig ne te alakítsd a szabályokat
Ha épp nem aromakabint választasz, akkor ne akarj szó nélkül mindenféle illóolajokat locsolni a kövekre. Ugyanez a helyzet a vízzel. Ott a vödör, ott a kanál, de te előbb kérdezd meg a bennlévőket, hogy zavarná-e őket, ha öntenél belőle a kövekre. Emlékszem, egyszer bejött egy pacák, konstatálta, hogy ez hideg, öntött a kövekre, amitől mindenkinek kiégett a tüdeje és ő volt az első, aki 2 perc után kimenekült az általa kreált minipokolból. Nagyon hálásak voltunk neki.
Ennyit az alapvető illemszabályokról és most néhány jótanács, hogy a szaunázás valóban egészséges élmény legyen:
1. Ha nem naponta szaunázol, egyszerre 2-4 körnél többet ne csinálj, de két kör azért legyen meg.
Feleslegesen terheled a szervezeted a tizedik körrel, de egy meg igazából nem ér sokat. Kell a meleg-hideg ciklikusság és az első kör csak bemelegítés.
2. Egy kör ne legyen hosszabb 10-15 percnél.
Ennél többet csak gyakorlott szaunázóként tölts bent. A lényeg igazából az, hogy amikor már rendesen megindult az izzadás és kezd elviselhetetlenné válni a meleg, akkor jöhetsz is ki pihenni. Eleinte előfordul, hogy 5-8 percnél nem tudsz tovább bent lenni. Nem kell erőltetni semmit. Ez is olyasmi, ami gyakorlással fejleszthető.
3. Kell a hűtés, de csak módjával
Ha fiatal és erős a szervezeted, akkor jó(pofa) dolog a merülőmedence, meg a jeges tó, de igazából egy hideg zuhany is megfelel. Ez elsősorban a bőrödnek tesz jót, de a tudatos légzést is lehet jéghideg vízben gyakorolni. Akik ezt nem szeretik, ne aggódjanak. Egy langyosból folyamatosan hűvösre állított hőmérsékletű zuhany kíméletesen, de kb. ugyanezt a hatást éri el.
4. Amennyit bent vagy, legyél annyit kint is
Tehát, ha kemény legény vagy és a forróságból egyből a jeges merülőbe/tóba is veted magad, utána ne rohanj vissza a kamrába, hanem dőlj le egy kicsit odakint, amíg a pulzusod visszaáll egy normál értékre (nem utolsó sorban meg is száradsz). Igyál egy pohár vizet, hogy pótold a kiizzadt folyadékot, beszélgess egy kicsit, vagy csak meditálj egyet. A keringési rendszer edzése épp erről szól: a nyugalom (regenerálódás) és a terhelés váltja egymást. Az utolsó kör után nyugodtan tarts hosszabb pihenőt, ülj be a meleg vízbe, melegedj át rendesen. Itt már akár ihatsz egy sört is, jól fog esni. :)
5. Fekszik, ül, áll, távozik
Ha van rá lehetőséged, odabent feküdj le a padra. Így jobban bírod a meleget, tudsz pihenni és lazítani. Hunyd be a szemed és csak a légzésedre koncentrálj. Ne érezd kényszerítve magad az izzadásra. A nők között sokan vannak, akik jóval később kezdenek izzadni.
Amikor már kezd kényelmetlen lenni a meleg, először ülj föl és maradj is úgy pár percig. Így elkerülheted, hogy felpattanva leesik a vérnyomásod és arccal a kövekre zuhansz kirohanás helyett. Ha erre amúgy is hajlamos vagy, akkor még mielőtt kimész, állj is fel egy percre, mielőtt távozol a kamrából.
És a végére egy fontos tanács:
Nem ciki rosszul lenni a melegtől és nem ciki hamarabb kimenni annál, aki utánad érkezett. Mind mások vagyunk, mások a szokásaink és más a teherbírásunk. Ciki viszont nem szólni, ha segítségre van szükséged és ciki belehalni a büszkeségbe. A szauna alapvetően jó dolog, de mindannyian ismerjük a szólást:
A jóból is megárt a sok.
Kellemes szaunázást!
2011. január 31., hétfő
Két edző
1.
1995-ben kezdtem el aikidot tanulni az egyik leghíresebb és talán azóta is legnagyobb létszámmal működő (bár kettészakadt) klubban. A klub alapítójával nem találkoztam azonnal, a kezdő csoportot egy tanítványára bízta, amíg ő egy külföldi megbízatást töltött a szigetországban, de fél év után hazatért, hogy visszavegye a klub és az edzések vezetését.
Félistenként (de legalább negyed) kezeltük. A technikája laza, dinamikus, könnyed és játékos volt. A stílusa magával ragadó, lelkesítő. Sokat beszélt arról, hogy mennyire fontos, hogy képezzük magunkat, hogy minél többet gyakoroljunk, ne elégedjünk meg a jelenlegi tudásunkkal. Buzdított, járjunk el a szövetség által szervezett rendezvényekre, ahol 2-5 nap alatt lehet annyit fejlődni, mint odahaza 2-5 hónap alatt. És igaza volt. Nagyon hálás vagyok neki ezért azóta is, mert az én jelenlegi hozzáállásomat nagyban határozta meg az, ahogy ő bánt az emberekkel, illetve velem. Külön foglalkozott azokkal, akik hozzáállásukkal bebizonyították, hogy mélyebb tudást akarnak szerezni ebben a harcművészetben és láthatóan értékelte a lelkesedésünket.
A klub és az edzések szerkezete később sokat változott. A klub két részre szakadt. Az egyik részt az alapító ráhagyta legjobb tanítványára (aki engem is kezdett tanítani) ő maga pedig új csapatot indított egy másik helyen.
Én közben már párhuzamosan két helyre jártam edzeni, ezt továbbra is tartottam, majd más híres edzőhöz sodort az élet, miközben folyamatosan fejlődtem. Egy idő után magam is tanítani kezdtem, de a hozzáállásom továbbra sem változott, igyekeztem azt a példát követni és saját tanítványaimnak mutatni, amit az első klubom alapítójától tanultam. Vele a nem kompatibilis időbeosztásunk miatt már egyre ritkábban találkoztam, de szerettem vele dolgozni, mert a technikája semmit nem változott az eltelt időben.
2.
A hétvégén az egyesület, amihez a klubom is tartozik tartott egy rendezvényt, aminek záró eseménye egy vizsga volt a tanítványoknak. Nekem is több emberem tett sikeres vizsgát, nagyon büszke vagyok arra, hogy idáig jutottak és remélem, hogy sikerült nekik átadnom valamit nem csak a tudásomból, de a hozzáállásomon keresztül az aikido és budo szellemiségéből is.
A vizsgát sajnos egy kellemetlen incidens árnyékolta be. Az egyik jelentkező ahelyett, hogy részt vett volna a vizsgát megelőző edzéseken, csak közvetlenül a vizsga előtt érkezett a tatamira. Ez számomra olyan, mintha valaki a maratonnak csak az utolsó 2 kilométerére állna be, hogy a többiekkel együtt ő is átszakíthassa a célszalagot. A budoban nem csak egy előre megbeszélt időpontban és helyszínen kell bizonyítanunk a tudásunk, hanem minden helyen és minden időben. Az ilyen viselkedés tiszteletlenség a többi vizsgázóval szemben, aki végignyomta az egész napot, tiszteletlenség az egész napi edzések vezetőjével szemben, aki ott volt reggeltől a vizsga végéig, tanított, foglalkozott az emberekkel még az utolsó pillanatban is és tiszteletlenség a bizottsággal szemben is, akik átverve érzik magukat azáltal, hogy egy pihent embert kell az egész napi munkától már megfáradtakkal összehasonlítaniuk. Tagja voltam a bizottságnak, aki őt is vizsgáztatta és úgy ültünk le, hogy birtokunkban volt az edzője beleegyezése, hogy az embert ne engedjük a következő fokozatra a viselkedése miatt.
Technikailag nem volt komoly baj vele, de ahogy említettem, nehéz ezt a teljesítményt összehasonlítani valaki máséval, aki korán kelt, végignyomta az egész napot és ezután állt a tatamira vizsgázni.
Az eredményhirdetés után odajött hozzám, hogy tisztelettel magyarázatot kérjen a bukásra. Megmondtam neki, hogy ezt a hozzáállást nem tudtuk tolerálni és remélem, hogy legközelebb az egész programon részt vesz, mert amúgy amit láttam, azzal különösebb gond nem volt. Láthatóan megértette és elnézést kért a viselkedéséért, amit én nagyra értékelek. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam vizsgáztatni - és megadni neki a következő fokozatot, mert úgy gondolom, megértett valamit, amit eddig nem érthetett és jobb emberré válik általa.
10 perccel később az edzője dühösen hívott oda magához, hogy magyarázatot követeljen a történtekre, mert ő nem adott jóváhagyást arra, hogy a késés miatt megbuktassuk a tanítványát. Különösen úgy, hogy nem teljesített rosszul. Próbáltam megértetni vele, hogy még ha így is van ez annak ellenére, hogy én nem hallottam tőle a beleegyezést, de mi már úgy ültünk le, hogy bírtunk a jóváhagyásával. És ha ez - mint kiderült - nem is igaz, továbbra is úgy gondolom, hogy helyes döntést hoztunk, mivel a többi vizsgázóval szemben lett volna kitolás és rendkívül rossz példa a jövőre nézve, ha ilyen hozzáállással valaki előrébb léphet az úton. Az edző sajnos nem így gondolta. Azt követelte, mutassunk írást arról, hogy a kurzuson is kötelező megjelenni, nem csak a vizsgán. Az emberének pedig fontos dolga volt, meg családja, azért nem tudott jönni az edzésekre.
A budo szabályai márpedig nem írott szabályok. Többen próbálták már összegyűjteni őket, de nincs hivatalos budo kézikönyv. Mégis mindenki, aki ezzel foglalkozik, egyre jobban érti és elfogadja ezeket a szabályokat, ami a kölcsönös tiszteleten, a becsületen és a szüntelen odafigyelésen alapulnak. Ezt megtanulni pedig az oktatók példáján és folyamatos gyakorláson keresztül lehet.
Családom, fontos munkám pedig nekem is van. Aznap hajnali négyig dolgoztam és fél nyolckor már keltem, hogy a fiammal is lehessek az egész napos edzés előtt. Az pedig eszembe nem jutott, hogy a tanítványaimat cserben hagyom és nem veszek részt azon az edzésen, amit tőlük megkövetelek.
Ismét jeleztem, hogy sajnálom, hogy ez a félreértés megtörtént, de a tanítványa maga is elismerte, hogy tiszteletlen volt, ezt nem én adtam a szájába és elfogadta a döntést.
Szó szót követett és végül abban sikerült megegyezni, hogy felőlem, ha meg akarja adni neki a fokozatot, azt megteheti, de rendezzen neki külön vizsgát, mert ez a rendezvénnyel együtt érvényes. Számomra is meglepő volt, hogy az edző ezt elfogadta, elkérte a tanítványnak ki nem adott diplomát és elvitte, hogy külön odaadja neki. Elszomorít a tudat, hogy milyen értéke lesz ennek a diplomának a tanítvány szemében azok után, hogy tudja (és egyszer már el is fogadta), hogy ez alkalommal nem érdemelte ki az előrejutást. Milyen példával fog ez járni a többi tanítvány felé? Csak azt tedd meg és oda gyere, ahol közvetlen hasznod is származik a dologból. Nálam már azok a tanítványok is kiverik a biztosítékot, akik a vizsgákat megelőző hetekben jelennek csak meg és úgy jelentkeznek a következő fokozatra. Az aikido olyan harcművészet, ahol ma már nem lehet egy vizsgán túl magas követelményeket támasztani mindenkivel szemben, mivel itt a férfi együtt vizsgázik a nővel, a fiatal az időssel. Az igazi vizsgát nem itt teszik, hanem a saját klubjukban a mindennapi munkájukkal, és a rendezvényeken, ahol velük együtt edzve megismerhetjük őket és felmérhetjük a tudásukat a korlátaikhoz képest. A hivatalos vizsga csak egy végső esemény, a diplomák átvételét megelőző parádézás a barátok, rokonok előtt. Az viszont nagyon szomorú lenne, ha már ez is egyre kevesebb lenne, ne adj isten lerövidülne az átadásai ceremóniára.
De ami a legjobban elkeserít, az nem ez. Ami a legjobban bánt, hogy ez az edző, az az edző.
1995-ben kezdtem el aikidot tanulni az egyik leghíresebb és talán azóta is legnagyobb létszámmal működő (bár kettészakadt) klubban. A klub alapítójával nem találkoztam azonnal, a kezdő csoportot egy tanítványára bízta, amíg ő egy külföldi megbízatást töltött a szigetországban, de fél év után hazatért, hogy visszavegye a klub és az edzések vezetését.
Félistenként (de legalább negyed) kezeltük. A technikája laza, dinamikus, könnyed és játékos volt. A stílusa magával ragadó, lelkesítő. Sokat beszélt arról, hogy mennyire fontos, hogy képezzük magunkat, hogy minél többet gyakoroljunk, ne elégedjünk meg a jelenlegi tudásunkkal. Buzdított, járjunk el a szövetség által szervezett rendezvényekre, ahol 2-5 nap alatt lehet annyit fejlődni, mint odahaza 2-5 hónap alatt. És igaza volt. Nagyon hálás vagyok neki ezért azóta is, mert az én jelenlegi hozzáállásomat nagyban határozta meg az, ahogy ő bánt az emberekkel, illetve velem. Külön foglalkozott azokkal, akik hozzáállásukkal bebizonyították, hogy mélyebb tudást akarnak szerezni ebben a harcművészetben és láthatóan értékelte a lelkesedésünket.
A klub és az edzések szerkezete később sokat változott. A klub két részre szakadt. Az egyik részt az alapító ráhagyta legjobb tanítványára (aki engem is kezdett tanítani) ő maga pedig új csapatot indított egy másik helyen.
Én közben már párhuzamosan két helyre jártam edzeni, ezt továbbra is tartottam, majd más híres edzőhöz sodort az élet, miközben folyamatosan fejlődtem. Egy idő után magam is tanítani kezdtem, de a hozzáállásom továbbra sem változott, igyekeztem azt a példát követni és saját tanítványaimnak mutatni, amit az első klubom alapítójától tanultam. Vele a nem kompatibilis időbeosztásunk miatt már egyre ritkábban találkoztam, de szerettem vele dolgozni, mert a technikája semmit nem változott az eltelt időben.
2.
A hétvégén az egyesület, amihez a klubom is tartozik tartott egy rendezvényt, aminek záró eseménye egy vizsga volt a tanítványoknak. Nekem is több emberem tett sikeres vizsgát, nagyon büszke vagyok arra, hogy idáig jutottak és remélem, hogy sikerült nekik átadnom valamit nem csak a tudásomból, de a hozzáállásomon keresztül az aikido és budo szellemiségéből is.
A vizsgát sajnos egy kellemetlen incidens árnyékolta be. Az egyik jelentkező ahelyett, hogy részt vett volna a vizsgát megelőző edzéseken, csak közvetlenül a vizsga előtt érkezett a tatamira. Ez számomra olyan, mintha valaki a maratonnak csak az utolsó 2 kilométerére állna be, hogy a többiekkel együtt ő is átszakíthassa a célszalagot. A budoban nem csak egy előre megbeszélt időpontban és helyszínen kell bizonyítanunk a tudásunk, hanem minden helyen és minden időben. Az ilyen viselkedés tiszteletlenség a többi vizsgázóval szemben, aki végignyomta az egész napot, tiszteletlenség az egész napi edzések vezetőjével szemben, aki ott volt reggeltől a vizsga végéig, tanított, foglalkozott az emberekkel még az utolsó pillanatban is és tiszteletlenség a bizottsággal szemben is, akik átverve érzik magukat azáltal, hogy egy pihent embert kell az egész napi munkától már megfáradtakkal összehasonlítaniuk. Tagja voltam a bizottságnak, aki őt is vizsgáztatta és úgy ültünk le, hogy birtokunkban volt az edzője beleegyezése, hogy az embert ne engedjük a következő fokozatra a viselkedése miatt.
Technikailag nem volt komoly baj vele, de ahogy említettem, nehéz ezt a teljesítményt összehasonlítani valaki máséval, aki korán kelt, végignyomta az egész napot és ezután állt a tatamira vizsgázni.
Az eredményhirdetés után odajött hozzám, hogy tisztelettel magyarázatot kérjen a bukásra. Megmondtam neki, hogy ezt a hozzáállást nem tudtuk tolerálni és remélem, hogy legközelebb az egész programon részt vesz, mert amúgy amit láttam, azzal különösebb gond nem volt. Láthatóan megértette és elnézést kért a viselkedéséért, amit én nagyra értékelek. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam vizsgáztatni - és megadni neki a következő fokozatot, mert úgy gondolom, megértett valamit, amit eddig nem érthetett és jobb emberré válik általa.
10 perccel később az edzője dühösen hívott oda magához, hogy magyarázatot követeljen a történtekre, mert ő nem adott jóváhagyást arra, hogy a késés miatt megbuktassuk a tanítványát. Különösen úgy, hogy nem teljesített rosszul. Próbáltam megértetni vele, hogy még ha így is van ez annak ellenére, hogy én nem hallottam tőle a beleegyezést, de mi már úgy ültünk le, hogy bírtunk a jóváhagyásával. És ha ez - mint kiderült - nem is igaz, továbbra is úgy gondolom, hogy helyes döntést hoztunk, mivel a többi vizsgázóval szemben lett volna kitolás és rendkívül rossz példa a jövőre nézve, ha ilyen hozzáállással valaki előrébb léphet az úton. Az edző sajnos nem így gondolta. Azt követelte, mutassunk írást arról, hogy a kurzuson is kötelező megjelenni, nem csak a vizsgán. Az emberének pedig fontos dolga volt, meg családja, azért nem tudott jönni az edzésekre.
A budo szabályai márpedig nem írott szabályok. Többen próbálták már összegyűjteni őket, de nincs hivatalos budo kézikönyv. Mégis mindenki, aki ezzel foglalkozik, egyre jobban érti és elfogadja ezeket a szabályokat, ami a kölcsönös tiszteleten, a becsületen és a szüntelen odafigyelésen alapulnak. Ezt megtanulni pedig az oktatók példáján és folyamatos gyakorláson keresztül lehet.
Családom, fontos munkám pedig nekem is van. Aznap hajnali négyig dolgoztam és fél nyolckor már keltem, hogy a fiammal is lehessek az egész napos edzés előtt. Az pedig eszembe nem jutott, hogy a tanítványaimat cserben hagyom és nem veszek részt azon az edzésen, amit tőlük megkövetelek.
Ismét jeleztem, hogy sajnálom, hogy ez a félreértés megtörtént, de a tanítványa maga is elismerte, hogy tiszteletlen volt, ezt nem én adtam a szájába és elfogadta a döntést.
Szó szót követett és végül abban sikerült megegyezni, hogy felőlem, ha meg akarja adni neki a fokozatot, azt megteheti, de rendezzen neki külön vizsgát, mert ez a rendezvénnyel együtt érvényes. Számomra is meglepő volt, hogy az edző ezt elfogadta, elkérte a tanítványnak ki nem adott diplomát és elvitte, hogy külön odaadja neki. Elszomorít a tudat, hogy milyen értéke lesz ennek a diplomának a tanítvány szemében azok után, hogy tudja (és egyszer már el is fogadta), hogy ez alkalommal nem érdemelte ki az előrejutást. Milyen példával fog ez járni a többi tanítvány felé? Csak azt tedd meg és oda gyere, ahol közvetlen hasznod is származik a dologból. Nálam már azok a tanítványok is kiverik a biztosítékot, akik a vizsgákat megelőző hetekben jelennek csak meg és úgy jelentkeznek a következő fokozatra. Az aikido olyan harcművészet, ahol ma már nem lehet egy vizsgán túl magas követelményeket támasztani mindenkivel szemben, mivel itt a férfi együtt vizsgázik a nővel, a fiatal az időssel. Az igazi vizsgát nem itt teszik, hanem a saját klubjukban a mindennapi munkájukkal, és a rendezvényeken, ahol velük együtt edzve megismerhetjük őket és felmérhetjük a tudásukat a korlátaikhoz képest. A hivatalos vizsga csak egy végső esemény, a diplomák átvételét megelőző parádézás a barátok, rokonok előtt. Az viszont nagyon szomorú lenne, ha már ez is egyre kevesebb lenne, ne adj isten lerövidülne az átadásai ceremóniára.
De ami a legjobban elkeserít, az nem ez. Ami a legjobban bánt, hogy ez az edző, az az edző.
2011. január 20., csütörtök
Tojás Tóbiás
Képzeljétek, a természet nagyon erős akaratú és ez ma reggel nálunk is megmutatkozott. Masni, a ficheri tojónk Zsuzsival (aki fiú) él egy röpdében már kb. öt éve. Szándékosan igyekszem olyan körülményeket biztosítani, (illetve nem biztosítani) hogy ne legyen kedvük szaporodni. Pl. odút soha nem raktam fel és a fűzfavesszővel is fukarkodom. Enni úgy adok nekik, hogy mindig legyen előttük valami, de soha ne legyenek látványos bőségben. Lágyat, zöldet szándékosan ritkán kapnak, Laktiferm azért megy és madárlámpájuk is van. A szobában a páratartalom sem ideális, inkább száraz, mint párás a levegő.
És mégis: ma reggel meglepetten találtam egy kis hófehér "kavicsot" a röpde alján és ahogy látom a hasa alján, lesz ott még több is. :)
Kivettem és átvilágítottam, nem látszik magosnak, de a biztonság kedvéért visszatettem.
Igazából még nem döntöttük el, hogy ha lesz köztük magos tojás is, akarunk-e majd fiókát. Most a legfontosabb, hogy Masni egészséges maradjon. Amennyire tudom, egy ilyen esemény eléggé leterheli a tojók szervezetét.
A szakértők segítségét kérem, hogy mire érdemes ilyenkor figyelni? Masni kedve jó, röpködni is szokott. Mészpótló van a kalitban, zöldet, lágyat továbbra sem merek adni, nehogy még több kedvet adjak neki. De ha azt mondják a hozzáértők, hogy fontos, akkor természetesen megy majd.
Majd még írok a fejleményekről és a döntésről is, hogy teszünk-e fel ezek után költődobozt.
Előre is köszi a tanácsokat és elnézést azoktól, akik szerint nem szép dolog visszatartani a természet rendjét. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)