2009. szeptember 21., hétfő

Papeszparti jobb végredménnyel

A hétvégén megismételtük a múltkori, Sámson-vadászat miatt szomorúra sikerült papagájos összejövetelt. A résztvevők köre sokkal szűkebb volt ugyan, de így is jól éreztük magunkat.

Csongi nagyon szépen eljátszott Kati unokájával, a nők mindenféle női dolgokról csevegtek, én pedig ingáztam közöttük és a srácok között. A srác lassan már úgy fog érkezni Katiékhoz, hogy "Milyen autót kapok ma?". A Ferrárival természetesen aznap együtt aludt és fürdés közben is ott figyelt a WC tetején.

Rebeka, Kati unokája aranyos kislány. Igazi nőhöz méltón nemet már tud mondani, mást még egyelőre nem nagyon hallottam, de irányítani már mozdulatokkal is képes. :) Van köztük egy kis korkülönbség, de nem számottevő ahhoz, hogy ne tudtak volna labdázni, fogócskázni, ház körül szaladgálni, motorozni. Persze, Csongi csak egy módon tudott leállni, amikor a kerti betonon hasalva sugdolózott az új "hűdecsodálatos" autójával, de így is jól elszórakoztak egymással. A legmeghatóbb az volt, mikor azt vettük észre, hogy Csongi tőlünk 5 méterre vigyázállásban a Cifra palotát énekelte a kislánynak, aki szépen megtapsolta az előadást.

Sámi és Csibi eközben kint sütkérezett az ősz utolsó sugaraiban, közben almát falatoztak. Adtunk nekik egy-két sótalanított ropi-perecet, amivel pár percig el is szórakoztak, de leginkább trancsírozás után kiszórták a kalitjaik elé a morzsákat. Indulás előtt egy 20 percre bementünk a házba, hogy kivehessük a tollasokat kicsit játszani. Rebeka főleg Sámival és a játékaival volt el, Csongi és én pedig Csibire vagyunk rákattanva. Bámulatos, hogy mindkét madár mennyire közvetlen a gyerekekkel. Nekik bármikor hagyták magukat megsimogatni, pedig Sámi például elég félős és hát Csibi is oda tud kapni, ha már elege van a vegzálásból.

Készítettem pár képet, de a kevés fény miatt RAW-ba kellett fotóznom és még nem tudom, mikor és milyen képek lesznek belőle. Csongi nagyon élvezte, ahogy Csibi fel-alá totyogott a padlón, attól pedig egyenesen extázisba esett, amikor egy váratlan ötlettől vezérelve rápateroltam Csibészkét a vállára. Először észre se vette, aztán megmerevedett és ezt követte a boldog kacarászás, mert Csibi hol a tollával, hol a csőrével csikizte a nyakát és az arcát és néha még "radírozni" is nekiállt rajta. Többször kérte, hogy fotózzuk le őket, bennünket pedig nem kellett győzködni. Amikor Bori már eltette a gépemet, ezzel is jelezve, hogy ideje hazamenni, még egy utolsó kört játszottak, amit Kati gépével is sikerült megörökíteni. Van videó is a mobilomon, este majd becsatolom, ha feltöltöttem valamelyik megosztóra. Addig is illusztrációként beteszek pár képet a Kati gépével készültekről.



Nagyon jó volt ez a nap. Örülök, hogy Csongi egyre szebben bánik az állatokkal és élvezi a társaságukat. Remélem, ez így fog haladni továbbra is. Borit pedig előre sajnálom, mert ebből nagy eséllyel nagy madárzsivaj lesz előbb, vagy utóbb. :)

1 megjegyzés:

  1. Hát ez valami csodálatos! Hogy nézi ez a madár a gyereket? Nagyon édes. :D

    VálaszTörlés