Zsuzsi elment :(

Régóta nem írtam már és tegnap még úgy voltam vele, hogy erről ide nem is írok, de nem megy. Ennyit megérdemel az elmúlt közel 9 évből ez egyik legjobb barátom.

Kiskorom óta tartottam madarat, jellemzően kisebb testű papagájt. Egyedül nevelve nagyon jól szelídülnek és megfelelő bánásmód mellett jó pajtásokká, családtaggá válnak. Szociálisan nagyon érzékenyek, ragaszkodnak a csapathoz, a párjukhoz. Ha egyedül nevelik őket, akkor ezek a velük egy fedél alatt lévő emberek lesznek.

Zsuzsi a harmadik papagájom volt életemben. Boritól kaptam még 2003-ban. Karácsonyra szánt egy nagyobb madarat, mert látta, hogy mennyire hiányzik nekem egy tollgolyó és épp kecskepapagáj iránt érdeklődtünk egy kereskedésben, amikor kiszúrtuk Zsuzsit és a tesóját. Ketten ültek a kalitban és gyönyörűek voltak. A fischerik úgy néznek ki, mintha színes plüssből lennének. Rikító zöld, sárga és narancs a tolluk, az evezőik szürkésfehérek, a szemük körül világos gyűrű van, a csőrük pedig piros, mint a paradicsom. Gyönyörű volt. A termetre nagyobbikat hoztuk el, a kereskedő tojónak mondta, de 1-2 évvel később a DNS vizsgálat megerősítette a gyanúnkat: Zsuzsi bizony hím. Akkor már nem akartunk nevet változtatni, így marad Zsuzsi, néha Dúdi.

Akkoriban sokat voltam otthon, így rengeteg időm volt foglalkozni vele. Szépen összenőttünk, sokat volt kint, olyankor rajtam lógott, vagy körülöttem bohóckodott. Természetesen mindent szétrágott, amit tudott. Papírt, fát, falat. Építettem neki játszóteret, hintákkal, kötélpályával, csengőkkel. Bírta nagyon.
Reggelente kijött velem zuhanyozni és a fülke tetején táncolt a jó párás levegőben (szeretik a párát, a vizet). Ha zajosan ébredt, csak félálomban odasétáltam a kalitjához, kivettem a kezembe (simán hagyta) és bevittem magam mellé az ágyba, ahol szépen összegömbölyödött a markomban és sokszor el is aludt.

Kétszer volt beteg, nagyon aggódtam érte, mert a madarak nem mutatják, ha bajuk van, csak az utolsó 1-3 napon vannak jól látható tüneteik és ilyenkor minden óra számíthat. Szerencsére jó kezekben volt, gyorsan felgyógyult.

Aztán jött Csongi, új melóhelyek, kevesebb idő. Nem volt jó érzés, mert tudtam, hogy hiányzom neki, több társaságra van szüksége. Megbeszéltük Borival, hogy szerzünk neki egy társat, akivel haverkodhat. Nem a legjobb döntés volt egy másik, hasonló fajból választani. Kint jól elvoltak Fricivel, de bent már sokat verekedtek. Így lett mindkettőnek fajtársa is és így született meg a kvartett és így kerültek röpdébe.
Zsuzsi első látásra belezúgott Masniba, egy napon belül már párként viselkedtek.


Friciék már máshogy voltak ezzel, de ebben az is közrejátszhatott, hogy a barátnőnek választott Szotyiról szintén kiderült, hogy valószínűleg hím. De azért elvannak ők is, esténként összebújnak, csak nappal tartanak némi távolságot, amikor nem egymással játszanak.

A banda ezután is volt kint párat, de már nem naponta engedtem ki őket, a röpde tágas volt és volt társasága mindnek. Csongi gyakran kérte, hogy engedjük ki a madarakat, ilyenkor etettük őket, fürödtek és néha elkaptuk egyiket másikat egy kis simogatásra. Zsuzsi, amikor kint volt sokat járt vissza a "másik családjához", azaz hozzánk. Ha zacskózörgést hallott, vagy megnyitottam a csapot, már a vállamon ült és onnan leste, mit csinálok, jut-e belőle neki is valami. Néha Masni is elkísérte, ilyenkor közösen ücsörögtek a vállamon, vagy a fejemen. Jól elvoltunk így is.


Aztán tegnap, amikor hét körül hazaindultam, Bori telefonált:
"Hol vagy? Mikor jössz?" - kérdezte idegesen.
"Valami baj van?"
"Hát igen... Zsuzsi nincs jól."
Téptem haza ezerrel, 10 perc alatt otthon voltam, de sajnos már elkéstem. Bori arra szaladt be hozzájuk, hogy Zsuzsi, vagy Masni szokatlan hangot adott ki, aztán amikor kereste őket a röpdében, akkor Zsuzsi már lent feküdt és nem mozdult. Mikor hazaértem, egy lámpa alatt volt, az asztalon, a puha kis teste még meleg, de már ernyedt, a szeme csukva. Már nem volt velünk többé.

Egyik pillanatról a másikra ment el. Idén lett volna 9 éves. Nagyon szerettem őt, a kerti szilvafa tövébe temettük, pont a tegnapi vihar előtt. Az ég is megsiratta.