Téli szünet

Mármint az volt idáig. Csongi december elejétől szinte folyamatosan otthon volt, valami nyavalya mindig kijött rajta és a láz-szabály szerint nem mehetett bölcsibe, akármilyen jó is volt amúgy a kedve. No, nem mintha nagy kedve lett volna menni. Azt csak ritkán szeret. Ott lenni, az már más tészta.

A karácsony nagyjából a szokásos rend szerint zajlott. Szenteste otthon és anyóséknál, akik a kert másik végében laknak, másnap anyáméknál, 26-án pedig Harasztira mentünk. Ez lett az egyik rendhagyó része az idei ünnepnek, ugyanis szegény nagymamám a nyáron sajnos elment, így helyette a nagybátyámat látogattuk meg, aki az üres házba beköltözött. Csongi kereste és kérdezgetett utána, de tudta, hogy a dédi meghalt. Amennyire érzem, fel is fogta a tényt, mert azt is elmondta nekem ott, hogy ő szeretné, hogy a dédi ne legyen halott.

Amúgy jól viselte a karácsonyi családi körmenetet, bár a legtöbb helyre csak úgy lehetett elcsábítani, hogy "ott is lesznek ajándékok", ugyanis nem szívesen hagyta otthon a legújabb játékait. Az már benne van a kis fejében, hogy Apa szeret fényképezni, így mostanában egyre többször kér meg, hogy egyik másik játékát, vagy őt magát lefotózzam mórikálás közben.

Ez az idei karácsonyi sorozat.

Ez pedig a Verdák karácsonya.

100

DSCF1155
A képet feltöltötte: BékiPe

Kicsivel több, mint három éve született és ez a 100. sorozat róla a Flickr-en. Ez évi több, mint 33 alkalmat jelent, azaz minden hónapban majdnem 3 fotózás - csak Csongival. Nem tagadok semmit. :)

Amúgy ez a sorozat még nyárról maradt. Lementünk a Dunára kavicsot dobálni, meg sétálni, én pedig kipróbálhattam a pörköltfesztiválon talált Fuji szappantartót. A gép olyan, amilyen, de a srác szokás szerint formában volt.

Az egy dolog, hogy csak a sárban volt hajlandó közlekedni, aztán a koszos szandálját viszont már nem akarta hordani. Az egy másik, hogy a nála 5-6-szor akkora kövezett gáton mászott fel és alá. A csúcs akkor volt, amikor az anyja értünk jött. Mert hogy abban a percben döntött úgy, hogy az előbb említett gáton hátrafelé bukfencezve is le lehet jutni. Valahogy. Szerencsére ha nem is ép bőrrel, de jó kedvvel megúszta. Az utolsó képek az anyjával már a zuhanás után készültek.

A teljes album a Flickr-en.

Sámsonék karácsonya

Sámson operating (IMG_4831)
A képet feltöltötte: BékiPe

Már második alkalommal sikerült összebeszélni Mizoval, hogy karácsony második napján elmehessünk hozzájuk madarat fotózni. A téli délelőttökön majdnem tökéletesek a fényviszonyok a nappalijukban, szinte minden oldalra nyílik egy ablak és a tül függöny tökéletes szórt fényt ad. Csak a redőnyökkel kell néha játszani, hogy ne legyenek nagyon kiégve a hátterek. Bár, ahogy a fenti példa is mutatja, ez is remek effektet ad a képeknek.

Idén is három gyönyörű madarat tudtam fotózni, ami nagy dolog, ha sorra vesszük az elmúlt év szomorú eseményeit. Előző karácsonykor ugyanis Csibészke mellett még szegény megboldogult Zizi fészkelődött, idén pedig már a Csibészkével majdnem azonos viszontagságokat megélt Bubi királylány volt a kis feleség. És itt nem csak az a csoda, hogy két idősebb madár ilyen könnyen összeszokott, de még az emberbarátságuk is megmaradt. Csibészke most is ott radírozott Csongin, meg rajtam, Bubi pedig óriásköröket nyomott az ujjamon és a fülemet tisztogatta miközben a vállamon ücsörgött.

És itt van Sámson is, aki a csodával határos módon került meg, miután nyár végén pont egy papagájos buli előtt lépett le egy pár napos túlélő-túrára.

Csongi szokás szerint teljesen felpörgött a szelíd és játékos madaraktól, de leginkább az ajándékba kapott autó tetszett neki, meg hogy ugrálhatott a heverőn. :)

Borinak örök hála, hogy eltűri ezt a hóbortomat, sőt asszisztál is. Hisz nemcsak, hogy oda-vissza fuvaroz, de idén engem is lekapott párszor a kedvenc sapisaimmal.

De elég a szóból, a képek sokkal többet mondanak.

A teljes album a Flickr-en.