![]() |
Származási hely: Bodza & co |
Kb. 14 évvel ezelőtt, az akkor még leendő sógorommal kitaláltuk, hogy Borinak egy kiskutyát adunk a születésnapjára. A családban volt már egy fekete labrador, Ali, aki egy kis pumival éldegélt a kertben, amíg azt el nem vitte az öregkor. Egy kutya márpedig nem kutya, a labradorok helyes kutyák, kerestünk hát egy tenyésztőt Mezőkövesd környékén és lefoglaltunk egy kölyköt. Én akkor még nem értettem a kutyákhoz, csak azt tudtam, hogy arra kell figyelni, hogy élénk és érdeklődő kölyök legyen, de ne túl heves természetű a választott. Ezt meg is osztottam a sógorral, aki elmesélte, hogy amikor ment kiválasztani a kölyköt, akkor a minifalka épp fogócskázott a kertben. Legelöl egy kis zsemleszínű loholt, őt akarták elkapni a többiek, mert a szájában volt a döglött patkány, amit találtak. Őt választotta.
Az átvételkor már én is ott voltam. A kis zsemlegombóc egy papírdobozban utazott haza a lábam alatt. A kutyát Jázminnak neveztük el. Később tudtuk meg, hogy a törzskönyvi neve is virágnév: Blondriver Daisy. Nagyon helyes kiskutya volt. Az akkor 6 éves Ali hamar befogadta, még enni is adott neki. Jázmin szépen fejlődött, nagyon okos volt. Sokat jártam vele a Dunára, útközben és ott is gyakoroltuk az alap dolgokat. Pár hónap után már póráz nélkül jöhetett velem, be tudtam hívni, nem rohant át az úton, még a bolt előtt is megvárt. Egy dolgot nem volt hajlandó soha megtenni idegenben, illetve csak nagyon ritkán: soha nem feküdt le sehol. Mindig sürgetett, menni akart tovább, ülve figyelte, hogy mikor indulunk már, még bökdösött, nyöszörgött is hozzá. Imádott kirándulni, és mi is. Főleg vele.
![]() |
Származási hely: Bodza & co |
A vizet nagyon imádta, minden pocsolyába belegázolt. Ali csak akkor ment be a folyóba, tóba, ha bedobtunk valamit, amit ki kellett hoznia, de Jázmin gyakran csinálta, hogy szimplán csak úszott egy kört és kijött.

A kertet is nagyon szerette, főleg Alival, majd később Bodzával játszottak, heverésztek ott sokat.




Amúgy meg igazi lány volt. Kényeskedett, hízelgett, törleszkedett folyton. Pontosan tudta, hogyan vegyen rá egy kis dögönyözésre. Csinált nagy marhaságokat is a kényelem jegyében. :)

Aztán pár évvel ezelőtt, 16 éves korában Ali elment. Jázmin Bodzával maradt, de a kis bichon-t csak nyáron engedtük a kertbe, amúgy elsősorban szobakutya volt. Jázmin szeretett a közelünkben lenni, apósommal is nagyon jól összehaverkodtak. Annyira, hogy át is vette az etetését, náluk is aludt, főleg onnantól, hogy megszületett Csongi.

Idén nyár elején Jázmin lesántult. Eleinte nem vettük komolyan, azt hittük, 1-2 nap és elmúlik. Volt már hasonló. Nem változott az állapota, ezért elvittük állatorvoshoz. Ott mindenféle vizsgálatokat végeztek rajta, de nem találtak semmit. Öregszik, biztos begyulladt a válla. Hazajöttünk némi fájdalomcsillapítóval, meg porcerősítővel. Pár napig jobban volt, de aztán folyamatosan romlott az állapota. A kedve jó volt, evett is, de a napjai nagyrészét már fekvéssel töltötte és a sánta lábára nemigen állt rá, mintha kezdett volna megbénulni.
A múlt héten ez a lába elkezdett duzzadni. Ismét állatorvos, ahol újabb vizsgálatok következtek, de itt a doki már jelezte, hogy ez vagy tályog, vagy daganat. Utóbbi esetben nem tud segíteni. Hazaküldött bennünket és éjjel hívott a tesztek eredményével: csontrák. Másnap, amikor elhoztuk, akkor mondta, hogy ilyen durvát még életében nem látott. A daganat annyit nőtt az alatt az egy nap alatt, hogy a mellkasánál átszakította bőrét is és azóta folyamatosan nőtt. A doki jelezte, hogy a kutyának pár hete van hátra. Vigyázzunk rá és ha azt látjuk, hogy eljött az idő, ne hagyjuk szenvedni.
Ez volt kedden. És Jázmin ma már alig tud felkelni, a seb a mellkasán egyre nagyobb, a vér pedig folyamatosan folyt belőle tegnap este óta. A tekintete tiszta, de a testében már nincs erő. A pár hétből így lett pár nap. Jázmint ma altatjuk el a kertben. Idén volt 14 éves.
Ez az ő nekrológja.

Viszlát Jázmin, legyen jó az utad!