2008. szeptember 12., péntek

Zap Mama


Zap Mama
Originally uploaded by BékiPeti

Tegnap kimenőt kaptam, hogy elmehessek a Zap Mama koncertre. Eddig nem sokat tudtam róla, régen hallottam a számot, amit a Mission Impossible 2-höz énekelt és aztán egy másikat, amit DJ Krush-sal hoztak össze. Ez nagyon ütős kis szám lett. Aztán hallottam, hogy jön Budapestre és azt gondoltam, nem lenne jó kihagyni.

A koncert a Millenárisban volt, azon belül a Teátrumban. A közönség érdekes összetételű lett, szerintem több volt az ácsorgós ember, mint a táncoló, de még belefért. Azt sejtem, idehaza ez egyfajta rétegzene, eleve kevesen hallgatják, de még kevesebben mozdulnak meg rá és amikor koncertre mennek, akkor csak ugyanazt akarják, mint otthon egyedül, vagy a buszon a fülhallgatóval: befogadni és nem kifejezni a zenét. Pedig a számok legtöbbje kívánja a kéz és láb mozgását. Az este többen láthatóan ellenálltak a kísértésnek...de sebaj.

Az együttes frontembere az énekes Marie Daulne nagyszerű személyiség. Igazi nő - elegáns, finom mozgású, humoros és nagyon profi. A torkából olyan hangok jönnek, amiket még életemben nem hallottam - egy külön hangszer volt az ő hangja. A koncert alatt szinte végig magán tartotta a figyelmet, de nem élt vissza ezzel. A második daltól kezdve szinte minden számba bevonta a közönséget is. Beszélgetett velünk, énekeltünk, csettegtünk, integettünk, tapsoltunk, ő pedig reagált a sorok közül érkező jelekre. Arra bíztatott, hogy legyünk önmagunk, táncoljunk, ahogy mi szeretünk, énekeljünk, ahogy nekünk jó és mulassunk jól. Ugyanezt a játékot játszotta az együttessel is. Feladatokat adott nekik, párbajra hívta őket, improvizációra bíztatott és láthatóan ő is jól szórakozott.

A zene nagyon sokszínű volt. Volt itt RnB, hip-hop, francia sanzon, reggae, salsa, bárzene - szinte minden stílusba belekóstoltak. És mindent áthatott egy kellemes afrikai hangzás. Igazi utazás volt ez a zene birodalmában.

A végét nem ússzátok meg zene nélkül sem:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése