Túl vagyunk a himlőn. Csongi nagyon szépen viselte a megpróbáltatásokat. Alig vakarózott, majdnem ugyanúgy aludta át az éjszakákat, mint azelőtt és nem is volt olyan sok pötty rajta. Kicsit mintha visszaszokott volna a cumira. Azt általában csak alváshoz használja, de mostanában igyekszik a lehető legtovább magánál tartani ébredés után is.
Ma gyurmáztunk egy jót ebéd előtt. Az anyja már megtanította hengergetni is, így be tud segíteni, nem csak kéri, hogy mit csináljunk neki. Jó móka amúgy. Kifejezetten sokat fejlődött a kreativitásom és a rajzkészségem is, amióta gyerekem van. Életemben ennyi kisvakondot még nem rajzoltam, mint az elmúlt 3 hónapban. Közben kiengedtük a madarakat is, akiket nagyon imád. Ma egész végig ropi-pereccel kínálgatta őket. Arra is rájött, hogy ha nem fogadják el a kezéből, akkor nem kell rohanni utánuk, csak letenni a közelükbe és az is majdnem olyan jó érzés.
Én meg visszaálltam a régi ritmusomra. Eddig is éjszakázós típus voltam, de most, hogy nem nagyon kell korán kelni, ezt még tovább feszítem. 9 felé kelek és sokszor még ejtőzök egy kicsit az ágyban. Meló ügyben még semmi konkrét. Voltam már több HR tanácsadó cégnél interjún, voltak nekem való állások is, de szinte mindenhol létszámstopp van, vagy épp bércsökkentés, így vagy nevetségesen alacsony fizetést ajánlanak, vagy nem jeleznek vissza, mert a munkáltató betojt és vár az első negyedévig. A dübörgő gazdaságban a nagyobb cégeknek alig van munkájuk az utolsó hónapokra, az emberek lógatják a lábukat. Aztán majd januárban meg abból lesz a para, hogy hirtelen rájuk szakad egy csomó meló és nem lesz, aki időre meg tudná csinálni.
A legtöbb tanácsadó csoportvezető melókat ajánlgat, amit szívesen csinálnék, csak fizessék meg, illetve segítsék a beilleszkedést. Volt hely, ahol üzemeltetési csoportvezetőt kerestek az egyetlen (5-6 fős) üzemeltetési csoporthoz, ami egy 300 fős céget szolgál ki gyakorlatilag minden területen (alkalmazás, infrastruktúra és adatbázis, meg még egy kis helpdesk) és amikor elmondtam, hogy mennyit kerestem az előző helyemen alkalmazás üzemeltetőként (nem vezetőként), akkor azt hebegték, hogy ők kb. a felére gondoltak. Mókás és szomorú egyben. Amikor ennek hangot adtam, akkor a HR vezető még elmondta, hogy a cégnél egyébként egész jó fizuk vannak, ez alól talán csak az IT kivétel.
Borival már többször elővettük a külföldi meló témát, de eddig mindig félretettük későbbre. Elsősorban nekem lennének külföldi lehetőségeim, de Bori szakmája nem EU kompatibilis, és én sem szívesen hagynám itt sem őket, a családot, sem az aikido csoportomat. Pedig ez is egyre jobban körvonalazódik, mint jövőkép. Már a határok megnyílása előtt rengeteg jó szakember kiköltözött és most már gyakorlatilag az egyetemek, főiskolák is külföldre képzik a szakembereket. Akik ma nemzetközi szakterületen (mint pl. IT) még idehaza dolgoznak, azok vagy nem is jó szakemberek, esetleg nem beszélnek nyelveket, vagy nem akarják itthagyni ezt az országot, a családokat, barátokat. A fiatalok sokkal gyökértelenebbek, könnyebben mozdulnak, nem soknak van maradása. Persze, külföldön dolgozni sem könnyű. Van, ahol nem szeretik az idegeneket, de a hallottak alapján inkább csak azokat nem, akik az itthon megszokott módon próbálnak lébecolni. A szaktudás sokat számít, de ami előre viszi az embert, az elsősorban a hozzáállás. Nem ügyeskedni, törtetni kell, hanem tisztességesen elvégezni a feladatokat, mert a szolgáltató iparban ez a minőség kulcsa. Volt olyan munkahelyem, ahol az elvándorolt szakemberek helyére vezetőket vettek fel, mintha az bármit is segített volna. Lassan több lesz már ott a vezető, mint aki elvégzi munkát. Kell a jó vezetés, a munkát meg kell szervezni, de ne építsünk már tíz lépcsőfokot egy méter szintkülönbség áthidalására.
Eltértem a tárgytól: véleményem szerint az elkövetkező 1-2 évben még többen vállalnak majd külföldi munkát. A távolságok, az utazási-, kapcsolattartási költségek lecsökkentek, a fizetések között viszont óriási a különbség és ez várhatóan nem változik.
Lehet, hogy Csongi már nem idehaza fog iskolába járni?
Abszolút értem miről beszélsz. Nálunk is felmerült már a menni vagy nem menni (enni vagy nem enni) kérdése, mi elvetettük, talán túlkorosak vagyunk már ehhez,és mi még nem a nyitott Európában nőttünk fel. A gyerekek egyáltalán nem akarnak menni, és most is van a környezetünkben egy olyan család, ahol a kamasz gyerek visszajön nagyszülőkhöz mert nem bírja.
VálaszTörlésTi hárman, azt gondolom bárhol, bármilyen problémát képesek vagytok megoldani.
Remélem találsz itthon munkát, bár a lehető legrosszabbkor kényszerülsz erre. Kitartás, és sok sikert!