Kimenő

Lassan egy éve érő "kötelességünknek" tettünk ma eleget Borival. Tavaly karácsonykor tanítványaim megleptek egy két főre szóló borvacsora meghívással a Borvendéglőbe. Amikor a papírokat és a címet áttanulmányoztuk, megrettenve vettem tudomásul, hogy ez a meghívás a Gundel egyik alegységébe szól. Mit is mondhatnék, nem repestem az örömtől. Szeretek finomakat enni és a bort is imádom, sőt azt is tudom, hogy a Gundel ezeket osztályon felüli minőségben és kiszolgálással prezentálja, de mégis: ez A GUNDEL. A legrosszabb helyzetben azok érzik magukat, akik már tudják, hogy mennyi mindent nem tudnak még. Például, hogy hogyan is kell fesztelenül, de "jól" viselkedni egy ilyen helyen. Húztuk is rendesen a vacsora időpontját. Mindenféle kifogásokat gyártottunk magunknak.
Először azt mondtuk: Csongi még kicsi, nem lehet másra bízni. Aztán, amikor ez már nem volt elég, pont jött a nyári szünet, amikor a Borvendéglő is zárva volt. Ez alatt kiderítettük, hogy a Borvendéglő nem olyan puccos, mint maga a Gundel, így talán tudunk lazulni kicsit. Később kiderült, hogy a nyitvatartás szerint csak este hat után mehetnénk, mert ők kifejezetten vacsorázóhely. Viszont ez megint Csongi miatt bukta, mert lefektetni más még nem fektette le. Aztán jött a hír: bezárt a Borvendéglő (megkönnyebbült sóhaj+sajnálkozó tekintet). De Bori elintézte ezt is: a Gundel érdeklődésünkre jelezte, hogy természetesen mehetünk hozzájuk, vagy ha akarunk, egy másik alegységükbe, a Bagolyvárba és leehetjük a borvacsora árát. Király, megint pucc lesz.

Szóval szépen telt az idő, mi meg nyújtottuk, mint a tésztát. Volt, hogy már asztalfoglalásunk is volt, amit aztán "sajnos" le kellett mondani. De ma már nem volt több kifogás, a meghívás december végével érvényét veszti, ezt meg mégsem akartuk. Ebédre bejelentkeztünk a Bagolyvárba. Kellemes csalódás volt.

A hely arról híres, hogy a személyzete kizárólag nőkből áll. Az étteremvezető, a séf, a felszolgálók - mindenki nő. A másik - számunkra pozitív - tulajdonsága, hogy inkább vendéglő, mint étterem, kellőképpen családias hangulattal. A konyha viszont remek, a kiszolgálás előzékeny, de visszafogott. Ebédidőben teljesen tele volt - kisgyerekkel. Pedig épp azon gondolkoztunk, hogy egy-egy vásárláson, vagy mozin kívül mikor voltunk utoljára kettesben valahol Borival. Nem baj, legalább otthon érezhettük magunkat és nem tűnt fel, hogy leettem az abroszt. Az étel remek volt, a borom is finom (egri házi pincészetből). Megismerhettük a szomszéd asztal apukájának nevelési módszereit ("...ha nem hagyod abba, még egy hét büntetést kapsz...") és letudtuk ezt is. Az árak nem voltak túlságosan elszállva, bár azért visszagondolva a 16 ezres számla kettőnkre nem volt kevés, pedig előételt, levest nem is ettünk, csak főételt és desszertet. Bár abból sikerült a legdrágábbakat kiválasztani. Szerintem vissza fogunk még menni kettesben, vagy egy kisebb társasággal. Valamikor. :)