Papi para

Tegnap nagyon rámijesztettek a madarak. Épp Csongival gyurmáztunk a szobában és előtte kiengedtük a tollasokat is, hadd nyüzsögjenek. Ilyenkor Zsuzsi néha elég kíváncsi ahhoz, hogy odarepüljön hozzánk, amit a srác nagyon élvez. Mit élvez, egyenesen kiköveteli magának. :)

Most is ez történt. Ahogy ott gyártom sorozatban az autókat, egyszer csak szárnycsattogást hallunk és Zsuzsi megérkezik Csongi vállára. Korábban ilyenkor mindig összerándult a fiú, mert azért kicsit ijesztő, hogy valami ott kapaszkodik és nincs szem előtt, de most megőrizte a nyugalmát és együtt vigyorogtunk, hogy milyen jó is ez. De erre kb. három másodpercünk lehetett, mert újra szárnycsattogást, meg csirregést hallottunk és a konyhában láttam lezúgni a maradék három madarat nagyjából egy kupacban.
Szokott ilyen lenni, néha összekapnak a konyhapolcok területi joga fölött, de ezek a pottyanások általában észhez térítik őket. Ezt vártam most is és jól is alakult minden, mert Frici fel is rebbent még a padlóra érkezés előtt, de Szotyi és Masni tovább bunyóztak lent a földön. No, ennek a fele sem tréfa, ugrottam oda, hogy megnézzem, mi történik és hátha miattam hajlandóak lesznek szétválni, de nem így történt. Szotyi Masni nyakát fogta a csőrében és esze ágában sem volt elengedni. Kicsit odakaptam, hátha az segít, de csak arrébb hemperegtek. Kénytelen voltam kézzel szétszedni őket és akkor lett csak végre nyugi. Az egész másodpercek alatt zajlott le, de én nagyon megijedtem. Még akkor is, ha - bevallom - Masnit kedvelem a bandában a legkevésbé és biztosan ráfért már, hogy helyretegyék, mert ő az, aki a legagresszívebb a csapatban. Csongit is már kétszer megcsípte, úgyhogy szegény srác azóta úgy eteti "kézből" a madarakat, hogy odadobja 30 centire tőlük a fürtöst és megvárja, hogy értemenjenek. Még akkor is, ha a madarak történetesen bent vannak a kalitban. :)