Kabókapuszta 2009., Első nap

Ahogy tegnap említettem, napi adagokban fogom közzétenni Kabókás kalandjainkat. Az első nap délután érkeztünk, így akkor csak beköltözés és vacsora volt. És valami, ami miatt Csongi teljesen rá volt izgulva a helyre: a traktorok. Egy igazi kisfiú imádja az autókat, a repülőket és a traktorokat. Azaz mindent, aminek kereke, vagy motorja van. A lovak és a kutyák is érdekesek, de fel sem érnek egy gépszörnyhöz. Így van ez nálunk is. Minden nap legalább egyszer el kellett zarándokolni a traktorokhoz. Az pedig külön élmény volt, hogy az egyik rendszeresen vendégeskedett a szállásunknak helyet adó fedeles szénatárolóban.

A napjaink az étkezések és a lovagoltatás körül forogtak. Reggeli után kb. egy órával volt a délelőtti lovaglás több csoportban. A kisgyerekek lovait száron vezették, a nagyobbak és a kezdőbb felnőttek már futószáron lovagoltak, és volt egy haladó csoport is - osztályban. Aki nem szokott lovagolni, annak elárulom, hogy ez azt jelenti, hogy a lovas maga vezeti a lovát és az oktató utasításainak megfelelően mindenféle lovardai alakzatokat kell lovagolnia, azaz meghatározott követési távolságban, sebességgel, járásmódban és irányban kacskaringózni a pályán. Idén először két osztályt is csináltak, egy haladót és egy középhaladót. Utóbbiba kerültem én is. Őszintén szólva soha nem szerettem a lovaglást, kiskoromban apám többször küldött fel mindenféle gyereknapokon lóhátra, de körbe-körbe zötykölődni egy többszáz kilós és nagyon magas állaton bármiféle kontroll érzete nélkül nem igazán vonzott a későbbiekben.

Ha ez a helyzet változott, akkor az az itteni lovaknak és az oktatóknak köszönhető. Viszonylag gyorsan fejlődtem az itt töltött hetek alatt és bár még mindig nem jutottam el odáig, hogy külön lovardát keressek Pesthez közel, jövőre lehet, hogy már veszek egy lóravaló nadrágot és cipőt.


De vissza az első naphoz. Miközben Csongit vezették körbe a lovon, amit ő viszonylag egykedvűen tűrt közben azt magyarázta, hogy amikor majd leszáll a lóról, megy és megnézi a traktorokat. No, több se kellett az őt lovagoltató egyik tulajnak, egyből beígérte, hogy elviszi lovaglás után őt és még pár gyereket traktorozni. Madarat lehetett fogatni a sráccal, most már végképp alig várta, hogy leszállhasson végre. :)


A traktorozás jól sikerült, nem rémült meg a hangjától és külön élvezte, hogy még a kormányt is foghatja. Amikor befejezték, megebédeltünk és a srác ment aludni. Péter, a vendéglátónk pedig már szervezte is az első napi programot: délután lementünk a táborhoz tartozó erdőbe, ahova építettek egy szuper kötélpályát. Minden biztonsági felszerelés biztosítva volt, így még az én kétévesem is tudta venni az akadályokat, persze Apa kezét fogva, aki kénytelen volt menetiránynak háttal, félkézzel kapaszkodva teljesíteni a pályát. :)

Az alvással nem volt gond egyikünk részéről sem. Bezzeg az ébredéssel! De ez a következő nap története.

Az első nap képei a Flickr-en.