Kabókapuszta 2009., Harmadik nap

 A harmadik napra dupla extra programot szerveztek nekünk: ebéd előtt levittek három lovat úsztatni az egyik tóhoz és mi is elkísérhettük őket. Gondoltam, jó lesz nézni és talán egy-két képet is lövök majd. No meg, ha már vízben vagyunk, pancsolunk is egyet. Meg is érkeztek a lovasok, szőrén vágtázva a kukoricán át a tóhoz, aztán egyesével bevezették őket a tóba. Volt, amelyik könnyen ment, volt, akit noszogatni kellett. A meglepetés akkor jött, amikor Péter, a táborvezető elkiáltotta magát: "Akkor kérném az első lovast!" Pont mint a futószáras edzésekkor.

És ezután szépen sorban mindenki beúszott valamelyik lóhoz és a száron vezetve körbelovagolt kicsit a vízben. Még a gyerekek is. Volt olyan gyerkőc, aki két lovon is ült, annyira tetszett neki.

Az ebéd után kicsit sziesztáztunk, majd jött a szokásos pancsi a medencében. Egyéves kora körül jól bírta a merüléseket, de egy kicsit elszokott tőlük. Itt volt az ideje a gyakorlásnak. Mindenféle játékokat kitaláltam, hogy a víz alá kerüljön és a többséget láthatóan élvezte. Volt "cápa-támadás", együtt merülés, együtt úszás víz alatt és a szokásos ugrálások. Közben próbáltam adagolni, hogy ki kellene mennünk, mert a szomszédban Anya már a délutáni programot nyomja: agyagozik.



Ez már egy visszatérő játék, három korongozópad is van a táborban és rengeteg jól használható agyag. A legtöbb anyuka és gyerek ilyenkor kiéli a népművészeti ösztönét. A családot Bori képviselte. A tavalyihoz képest kifejezetten szemrevaló, helyre kis tálat tákolt össze. Csongit próbáltuk rávenni, hogy kapcsolódjon be, de őt az egyszínű, nyálkás, ragadós "gyurma" most nem kötötte le. Helyette inkább a darts, a ping-pong és a csocsó izgatta, azaz minden, amihez egyelőre még túl kicsi. :)



Ez a napunk könnyen záródhatott volna egy komolyabb kellemetlenséggel, ugyanis fektetés után derült ki, hogy aznap estére karaoke estet szerveztek a szobánktól 3 méterre lévő előtérbe. Csongi jól alszik ugyan, de ennyire nem. De semmi jónak nem vagyunk az elrontói, kitaláltuk, hogy átköltöztetjük Csongit a medence melletti konditerembe. Alig ébredt fel egy percre, amikor befektettük az utazóágyába, úgyhogy jól bírta. Mivel az ágyat már nem tudjuk zárni, a konditeremben éjszaka is dögmeleg van és a szállás jó 100 méterre volt a medencétől, így nem mertük otthagyni, hátha felkel és ijedtében belesétál a medencébe. Ott beszélgettünk, meg aludtunk a medence melletti nyugágyakban. Szúnyogok nem voltak, az ég szép volt, a levegő friss. A zenék amúgy sem tetszettek. A tipikus, klasszikus karaoke számok mentek. Aztán egyszer csak előkerültek páran és elcsábították Borit, aki régebben sokat énekelt, hogy nézzen be egy-két dal erejéig. Én elaludtam, aztán már arra ébredtem, hogy a házigazdánk azt taglalja, hogy lassan zárnák a bulit, de a felnőttek - Bori vezetésével - nem hagyják abba az éneklést. :)

Kiderült, hogy az egyik lovasoktató, Ottó úgy biztatta a bátortalanokat és mogorvákat, hogy megitatott velük 3-4 törkölypálinkát. Hiába mentem én is, hogy most már hozzuk vissza Csongit, mert vihar lesz és esőben nem jó alvó gyerekkel szaladgálni, ő csak vigyorgott, megölelt, összepuszilgatott és énekelt tovább. Úgyhogy Péterrel visszamentünk és ágyastól átcipeltük Csongit a szállásra. Ebből már szerencsére értettek. Így lett jó mulatság a számunkra rosszul induló estéből.

A harmadik nap képei a Flickr-en.