Kabókapuszta 2009., Második nap

Csongi már az első nap, amikor körbesétáltuk a tábort, kiszúrta a medencét. Szépen megbeszéltük, hogy letöröm a kezét, ha meglátom a közelében úgy, hogy én nem vagyok a vízben. :) Megértő srác. Viszont nagyon hamar eszébe jutottak az egyéves élményei, ugyanis miután körbejárta, közölte, hogy "Itt fürödtünk Apával." Ja, de akkor még csak másfél éves volt. De örülök, hogy emlékszik rá.

Bár az alvókája nagyon jó volt és délután és este is könnyen csukta be a szemét, reggel mindig túl korán kelt. Szegény Bori volt, hogy már fél hét körül kint sétált vele a traktorok között, mert akkor már egy órája fent tombolt. Azért igyekeztem szolidarítani és időnként én is kimentem velük. Kabókapuszta egyik különlegessége, hogy mivel sok lovat tartanak, amiknek különböző a habitusa, a szelídebbeket, nyugisabbakat rendszeresen közénk engedték és nem leválasztott karámokba. Bármikor előfordulhatott, hogy séta közben néhány bandázó csikóba futott az ember. Az ismerős lovakat még simogatni is lehetett, de a többség inkább kitért előlünk, vagy bátorságpróbát játszott és szándékosan 1-2 méterre állt neki füvet rágni. Egyik még a teniszpályára is betévedt egyszer, úgy kellett kikergetni.

Második nap reggeli közben merült fel az ötlet, hogy próbáljuk úgy szervezni a lovagoltatást, hogy a felnőtt csoportok egyszerre végezhessenek, így a futószár és az osztály egy időben mehetett. Ez azért volt jó, mert a szervezők minden napra tartogattak egy délutáni programot és így gyerekestül részt tudtunk venni mindenben.

 A táborhoz tartozik konditerem és egy medence is, amiben ottlétünk alatt naponta 5-ször is pancsoltunk. Nem egy gyerekeméret, nekem ért nyakig a víz, de amúgy van egy kisebb babavíz is, amire most nem volt szükség. Csongi ugyanis nagy ugróbajnok. Nagyon szeret a vízbe beugrálni. Ahogy teltek a napok, úgy laposodtak az ugrásai, időnként már majdnem fejeseket nyomott a vízbe. Ezt én általában megjegyeztem, így pár nap után már ő mondta ha elég lapos hasast ugrott, hogy "Ez már majdnem fejes!". :)

A délutáni program ezúttal a jetskí volt. kicsit izgultam, mert Bori nem jött le velünk egyből és nem voltam benne biztos, hogy Csongit fel tudom-e ültetni. Motorcsónakázással kezdtünk, a kicsiket két felnőttel egy kis motoros ladikban körbecsónakáztattuk, miközben a többiek körülöttünk motoroztak. A nagyobbacskák végig azt taglalták, hogy szerintük hogyan fogunk elsüllyedni, vagy kiborulni. Imádnak félni.

 Csónakázás után kavicsokat dobáltunk, piócát vizsgálgattunk, végül pont akkor futott be Anya, amikor mi kerültünk sorra. Találtunk babaméretű mellényt is, aztán indultunk is. Először lassabban, de kérdésemre mehettünk kicsit gyorsabban is és az élesebb fordulók alatt hangosan kacagott az ölemben. Nem, nem volt bekötve, de azért vigyáztam rá nagyon. Csak akkor pityeredett el, amikor egy egyenesebb szakaszon ráhúztam a gázra és a motor komolyabban felbőgött...no meg a szél lefújta a sapkáját. De mire kiértünk, már nagyjából megnyugodott. Péter rendes volt, visszaküldött, hogy egyedül is száguldjak egy picit. Félelmetesen jó érzés. Talán jobb, mint a motorozás. Itt biztos, hogy nem veheted le a kezed a gázról, mert a jetski abban a pillanatban irányíthatatlanná válik. Lassítani lehet, de fordulás közben nyomni kell neki és kapaszkodni, bedőlni rendesen. Amúgy meg kevésbé veszélyes, csak arra kellett figyelni, hogy a nádast elkerüljük, mert ott nagyon sekély és iszapos a víz és az nem tesz jót a motornak.

A második nap képei a Flickr-en.