Sámson megkerült

Reggel fura érzéssel mentem be dolgozni. Aztán 10 előtt egy perccel megérkezett az SMS:

Megvan Sámson!

Nekem pedig beugrott: "Hát ez az!" Azonnal hívtam Mizot, de foglalt volt. Aztán végre sikerült elérnem. Valaki felhívta telefonon, aki tőlük nem messze, a patak túlpartján lakik. Sámson berepült a kertbe és hagyta megfogni magát. Többet nem mondott, csak a gyűrűszám iránt érdeklődött, illetve egyéb jelekből próbálta beazonosítani, hogy tényleg Mizo madara-e van nála. Abba nem egyezett bele, hogy azonnal érte menjenek, de megígérte, este nyolc körül maga viszi el a madarat. Arról is beszélt, hogy milyen aranyos a madár és ő is szeretne egy ilyet. Én őszintén megvallom, hogy ettől gyanakodni kezdtem. Alapjában véve bízok az emberekben az első csalódásig, de most egy kicsit elbizonytalanodtam.

Alig vártam az este nyolc órát és már előtte küldtem egy SMS-t Katinak, hogy van-e már hír. Erre csörgött a telefonon és egy vidám hang szólt bele: "Itt ülök egy papagájjal a vállamon. :)" Aztán gyorsan elmesélte a történetet a volt galambászról, akinek a kertjében landolt Sámson. Aki megfogta őt, megetette, kerített neki egy ülőfát és akinek majd kiesett a kezéből a telefon, amikor Sámi hápogott neki, aztán közölte: "Kukucs!"

És mesélte, hogy egy fillért, de még egy üveg pezsgőt sem fogadott el, mert nem olyan emberek ők. A megtaláló arról beszélt, hogy amikor látta, hogy milyen kedves madár is Sámson, egyből arra gondolt, hogy valaki nagyon sírhat utána. Egy barátja segített beazonosítani a fajt és ez alapján kerestek a neten elveszett nemespapagáj után. És az első találatok között ott volt Mizo hirdetése több weboldalon is, mivel tegnap teleszórtuk a webet a felhívással. iwiwen, Facebookon, Twitteren, blogokban és a papagájos oldalakon, fórumokban mind ott volt a hirdetés. A megtaláló feltehetőleg a parrotlandes hirdetést találta meg.

A lényeg: este indulás előtt még egyszer odatelefonált és gondosan leellenőrizte Sámson gyűrűszámát, majd amikor az egyezett, azonnal autóba ültek madarastul. Ennyit tudok én. Ezúton elnézést kérek a gyanakvásomért és nagyon örülök, hogy ilyen emberek még mindig vannak és mutatják is magukat. A többit majd olvassátok Mizo blogján, ha kiörömködte magát és le tudja írni a történetét.