Mánia

A Tumblr-el ellentétben a Twitterre viszont teljesen rákattantam. Kicsit túlságosan is, de fokozatosan veszek vissza, mert ez így tényleg sok volt kezdésnek. Kezdem érteni, hogy ilyen primitív eszköz mitől lehet olyan népszerű és addiktív. Elsősorban pont a primitívségéből fakadóan. Könnyű használni és nem kell hozzá sokat gondolkodni, fogalmazni. Ami eszembe jut, bedobom a közösbe és nem kell aggódnom miatta, hogy jól írtam-e, hogy "Hüje Gyurcsány", mert nem ez a lényeg. Persze, a frappánsabb üzenetek többet érnek, de elférnek mellettük a bugyuták is.

De nem egyszerűen arról van szó, hogy azért népszerű ez a szolgáltatás, mert minden hülye tudja használni. A lényeg inkább az, hogy minden hülyeségre lehet használni és nem érzi senki sem, hogy megerőszakolnák az eredeti koncepciót. Mert nincs eredeti koncepció. Viszont minden ötletre, felhasználási módra ráépülhet egy bonyolultabb, robusztus szolgáltatás, vagy eszköz.

Pénteken még Lacival beszélgettem erről hazafelé menet. A Twittert használhatjuk olyan alap dolgokra, mint hogy leírjuk, mit csinálunk épp most. Mit eszem, mit olvasok, min dolgozok, kivel találkozok, milyen filmet nézek, mivel játszok, stb. Van, akinek játék a 140 karakteres korlát használata. Ki milyen frappáns, poénos mondanivalót tud belecsempészni abba a 7/8-ad SMS-nyi 1-2 mondatba? Van, akinek ez korlát és gyűlöli, nekem tetszik. Nekem egy csomó olyan gondolatom van, ami számomra nem ér meg egy blogbejegyzést, de mégis jó lenne leírni, közzétenni valahogy. Vagy azért mert jelentéktelen dologról van szó, vagy azért, mert elfelejtem, mire odajutok a géphez. A mobil viszont mindig kéznél van.

Több híresség is használja a szolgáltatást, mert ettől még népszerűbbek lesznek. Akinek erre van igénye, elolvashatja twittelő kedvencének "legtitkosabb gondolatait". Persze, idézőjelben. De tény, hogy a bulvárra éhes tömegek is kapnak valamit.

Lehet még adott témában friss információhoz jutni. Pl. arról, hogy milyen az idő odakint, vagy hogy merre vannak dugók, balesetek, ki mit szív az iPhone frissítésével, mi újság az iráni választások körül, megy-e jó film a tévében, hol vannak/lesznek bulik és azok milyenek, stb. Ez azért működik jól, mert a web-es keresők főleg weboldalakat indexelnek, blog postokat és híreket. Ezek sokszor csak több órás, de inkább több napos késéssel kerülnek be a keresők adatbázisába. A Twitteren viszont minden aktuális és ha már nem az, akkor - ha nem is az enyészeté - de már nem biztos, hogy érdemes itt utánakutatni. Ehhez érteni kell egy kicsit a kereséshez, a kulcsszavak összeállításához, de egyre több olyan twittelő jelenik meg, aki egy adott témát képvisel, ő keresi ki a releváns twitteket így rajta keresztül egyszerűbben hozzá lehet jutni a keresett információhoz, vagy épp ő adja eredeti tartalmat a témában. Pl. valaki gyűjti az óbudával, illetve a III. kerülettel kapcsolatos bejegyzéseket. Másvalaki pedig saját időjárás-jelentéssel kedveskedik óránként.

Konkrét kérdéseket is be lehet dobni a közösbe és ha épp valaki elkapja és tudja a választ, akkor meg is van az öröm, hogy egy másik ember segített, nem pedig egy gép. Persze ehhez kell egy kritikus tömeg, ami idehaza még nem minden témában van meg. Van, aki képek, videók linkjeit osztja meg a többiekkel, vagy épp a kedvenc zenéit, így biztosított a szórakozás is.
Itt ki kell térnem a Twitterbe épített kommunikációs lehetőségekre. Amik közül igazából csak egy az, ami tényleg létezik: a dierekt üzenet. Ezzel valakinek olyan üzenetet lehet küldeni, amit más nem lát sehol kettőtökön kívül. A többi @kukacos, meg RT-s módszer, nem beszélve a témák csoportosítására használt hashtag-ekkel (pl.: #idojaras) mind csak a Twitter kereső motorját használja. Megint a primitív módszer a primitív eszközön, ami nagyszerűen működik.

Az egész viszont csak úgy működik, ha az ember ad is, nem csak kap. Pont, mint a P2P letöltéseknél (gyk: torrent). A többség pici és jelentéktelen része az egésznek, de mégis szükség van rájuk, mert lehet, hogy valaki pont az ő általuk bedobott jelentéktelen információt keresi, vagy találja hasznosnak és nélkülük, illetve az egységük nélkül elvészne az egész értelme. Ez itt kérem a Borg, vagy inkább az Asimov-féle Gaia közös tudat - önkéntes alapon. Mindenki tudhatja, hogy mit gondol a másik és közösen reagálnak a történésekre. Számomra érdekes élmény figyelni, hogy egyetlen hírt, vagy témát hogyan kapnak fel és visznek szerteszéjjel a világban a twittelő tömegek. És természetemből fakadóan bennem van a késztetés, hogy beleadjak ebbe a birka-közösbe.