Fiatalabb koromban mindig ezt énekeltem magamban, aztán amikor rájöttem, hogy milyen hülyeséget sikerült összekomponálnom, akkor inkább abbahagytam. :)A hétvégén újabb komoly előrelépés tanúja lehettem. Csongi képes volt sírás nélkül ott aludni a nagymamájánál. Pénteken szokás szerint korán végeztem és siettem, hogy én is mehessek érte a bölcsibe. Korán értünk oda, még uzsonnázott. Olyan kajákat eszik meg, amiket otthon nem igazán szeret. Nagyon szépen szocializálódik. De lássuk szépen sorjában.
Péntek reggel megvolt az első negyedéves értékelésem. Hivatalosan itt negyedévente felülvizsgálják az éves célokat. Persze a főnök már eleve nincs oda ezért az egészért. Nem az értékeléssel van a baja, hanem ő már túl öreg róka ahhoz, hogy át lehessen verni a sok blablával, amit az örökké változó rendszer mögé tesznek. És annyira van korrekt, hogy ezt a beosztottjai előtt sem titkolja. Azért kicsit megizzasztott, pedig még csak másfél hónapja vagyok itt. A budo-ban létezik egy fogalom, a "seme". Ez az a képesség, vagy technika, amivel az ellenfelet kibillentjünk a lelki/szellemi egyensúlyából, folyamatos nyomás alatt tartjuk, hogy elbizonytalanodjon és amikor már azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány, sokkal könnyebb sikeresen megtámadni. No, a főnök tudatosan, vagy tudattalanul, de mestere ennek a technikának. De a lényeg, hogy vannak céljaim egész évre és lassan, de biztosan illeszkedek befelé a napi rutinba.
Szóval meló után rohanás Csongiért a bölcsibe és a terv szerint mentünk volna valamelyik barkács áruházba, mert kitaláltuk, hogy a hétvégi kerti partihoz szükségünk lesz még egy plusz grillsütőre. Egyszerre jó és rossz, ha az embernek sok tanítványa van, akivel a tanév végét ünnepelheti. A srác persze mostanában nem szeret annyira autózni, mert hátul csak ücsörögni lehet, ő meg szaladgálni szeret. Főleg, ha a bölcsivel szemben van egy csudajó Máltai játszótér. Szerencsére mi már rájöttünk, hogy kisgyerekkel nem lehet csak órára pontosan tervezni, így belefért a csúszdázás, meg hintázás, aztán nyomás a Brico-ba. Ott persze csak 30-80 ezer forintos kerti grilleket találtunk, de volt sima grillrács is, csak túl ritka rácsozattal. Átsétáltunk a szomszédos Corába és érdekes módon ott minden volt, amire szükségünk van. Csongi már elég nyűgös volt a sok válogatástól és tanakodástól, de sikerült kiengesztelni egy duplacsokis Magnummal.
Szombaton a Borfalu körül forgott minden program. A terv az volt, hogy a kiscsibe anyámnál alszik és akkor mi jól be tudunk rúgni. Délelőtt még levittem őt és a kiskutyát a Dunára és kirándultunk egy nagyot. Kavicsokat dobáltunk a folyóba, az egyik stégen tízóraiztunk, miközben az elhaladó csónakoknak integettünk és köszöntünk és sikerült eljutni a pünkösdfürdői gátig is, ahol én sörözni szoktam...Csongi óta évente kétszer. A "gond" az volt, hogy valami fesztivált szerveztek a söröző mellé és ilyen helyre soha nem jó egy árva ezressel beesni. Azért egész jól vettük az akadályt, az ezresbe belefért egy sör, egy fagyi (természetesen eper) és még egy ugráló is. Kaptunk ajándékba mini-plüssmacit és felülni ugyan már nem volt pénzünk, de simogathattunk pónit. Bori értünk jött a kocsival és így megvolt az első ölbekutya élménye is a mukinak, amire annyira büszke volt, hogy az egész kirándulásból erről mesélt a legtöbbet.Otthon alvás, majd irány a mama. Ébredés után nem volt sok kedve menni, de egy beígért zöld kukásautó remek motivációs tényezőnek bizonyult. Amikor meglátta, sikított az örömtől. :)
A Borfalu egész jól sikerült, bár mintha egyre csökkenne a képviselt borvidékek száma. Most például budai bor egyáltalán nem volt. Tavalyhoz képest a helyszín is változott, akkor a Fő téren rendezték a bulit, idén valamiért az odavezető utcát rendezték be. Eső alig esett, a sajt drága volt, de finom a zsíroskenyér pedig egyre frissebb. Sok fehérrel nyitottunk, de mind furán sárgás volt, mintha a Tokaji aszút akarták volna utánozni. De találtam egy szuper vöröset, amiből egy palackot haza is vittem. A borárak amúgy elég magasak voltak. Tavaly 150-200-ért már nagyon is iható kóstolókat kaptunk, idén ez a kategória még nagyon alul volt, inkább 350-től fölfelé voltak jobb itókák, csak sajna 350 fölött gyorsan 600 let a deci ára. Ennyit nekem nem ér meg a dolog. :(
A piálásnak éjszakai túra lett a vége. Laciék átcsábítottak a Szabadság téri Quimby koncertre, aminek a végét el is csíptük, onnan pedig átballagtunk az Erzsébet térre, hogy megnézzük, mekkora tömeg van a Gödörben. Innen vissza a kocsihoz, majd haza. Jó volt látni az életet a belvárosban.
Vasárnap egyészen 8-ig(!) aludtunk, majd összeszedtük magunkat és elmentünk a srácért. Illetve előtte még beestünk a MediaMarktba, mert új mosógépet kell vennünk és a héten épp van vmi 0%-os hitelakció. Csongi nagyon örült nekünk és büszkén mesélte - a nap folyamán többször is - hogy egyáltalán nem sírt. Ebéd és alvás után pedig a sógornőm szülinapját ünnepeltük valahol Lőrincen egy nagyon hangulatos kávéházban. Kár, hogy ilyen messze van, mert a minősége kb. Daubner szintű, de itt kényelmesebb és kellemesebb a környezet. Egy hatalmas fagyikelyhet ettem, persze nem egyedül, mert valaki, aki az ölemben nyalogatta az eperfagyiját abba is belekotnyeleskedett. Az eső zuhogott, de még így is egész jó volt.A héten vannak az utolsó edzések, hétvégén kurzus, vizsga és egy kerti parti a tanítványokkal. Biztos nem fáradok el. :)
Ja igen! Twitter-t még nyomom, már túlvagyok pár beszélgetésen is a "Mire jó ez neked?" témában és a Tumblr is kezd körvonalazódni. Egyelőre főleg a kedvenc Flickr képeimet teszem oda, főleg olyat, amit mások lőttek, de lesz egy kettő olyan is, ami az én képem, de számomra méltatlanul elsüllyedt a nézettségi statisztikában. Arra gondoltam, hogy naponta, vagy hetente kitalálok egy adott témát, vagy motívumot és a hozzá kapcsolódó képeket fogom oda bedobálni. Témát, véleményt szívesen fogadok itt, a kommentek között, vagy bárhogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése