2009. április 14., kedd

És igen!!!!!

Persze, még rám eshet egy tégla, meg mittomén, de a tervek szerint holnap reggeltől újra becsületes alkalmazott leszek. Vége az itthon tespedésnek, vége az ingyenélésnek, vége a dolgozókon röhincsélésnek (bár így lett volna).
Szóval holnap megyek szerződni, eztántól megint a belváros lesz a munkahelyem, amit sokkal jobban szeretek, mert választhatok, hogy hol akarok enni és a fogorvos is egy köpésre lesz (vagy öblítésre?).
A dolog nagyon gyorsan történt. Múlt hétfőn szúrtam ki egy hirdetést, annyira nem is vettem komolyan, rutinból jelentkeztem. Másnap már interjú, egyből három kör. A főnök eddig nagyon szimpatikus és segítőkész volt, a kollégát, aki mellé kerülök pedig egy korábbi munkahelyemről már ismerem. Ez jól is fog jönni, mert a terület technikai részét, amivel foglalkozom majd, még nem mondhatnám, hogy mélyen ismerem. Remélem, gyorsan belerázódok.

Érdekes, de egy kicsit szomorú is vagyok. Az utóbbi időben már nem tudtam annyira élvezni az itthonlétet, mint az első hetekben és most olyan hirtelen jött a munka, hogy nincs időm arra, hogy egy kicsit élvezzem a családdal a biztos hátterű szabadságot. Szívesen elvittem volna őket néhány napra valahova, szívesen vásároltam volna velük ezt-azt, amit az utóbbi hetekben már nem mertünk megengedni magunknak. Persze, ez csak hamis biztonság lett volna, hisz próbaidő itt is van és a pénzért itt is dolgozni kell majd, nem is keveset.

Ez az időszak segített rengeteg dolgot helyretenni a saját fejemben és néha másokéban is. Mik a fontos dolgok, kik a barátok és mit jelent önzetlenül, haszon nélkül segíteni. Több ismerősömben csalódtam kellemesen és néhányban igen kellemetlenül. Olyan emberek is próbáltak segíteni, akikre nem gondoltam volna és olyan "segítők" tűntek el nyom nélkül, akikért korábban sok mindent megtettem volna. Pár régi homályos célom is újra körvonalat kapott és ha minden jól megy, ezek egyre határozottabb alakot öltenek az elkövetkező években. Hasznos volt, mert mindenből lehet tanulni valamit, de azt soha nem leszek hajlandó vallani, hogy megérdemeltem volna. Semmi olyan döntést nem hoztam, amiről ne tudtam volna, hogy mik a lehetséges következményei. Ez is benne volt a pakliban. A válság miatt a rosszabbik fele jött ki azoknak, amikre számítottam, de akkor is számítottam rá.

És hogy mi következik most? Azt majd meglátjuk...

2 megjegyzés:

  1. Jajj, de jó :)
    Kívánom, hogy legyen szerencséd, érezd jól magad és élvezd a munkát! (Remélem egyszer én is leszek majd a kívánt módon).
    Várjuk majd a benyomásokat!
    Hajrá!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy végre sikerült.
    Remélem, hogy olyan munka vár rád, melyet szívesen és örömmel fogsz végezni. Tudom, - mert ismerlek- hogy kiválóan helyt állsz majd.
    Sok sikert kívánok hozzá!

    VálaszTörlés